"Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." (1 Péter 3:15 NIV fordítás) 

 „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni?, Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.” (Zsoltárok 39:1-4, GNT fordítás)

Ha bármilyen bántalmazás vagy sérelem ért, legyen az szexuális, fizikai, szóbeli vagy érzelmi jellegű, az első lépés afelé, hogy megszabadulj a hatásától, hogy elmondod valakinek.

Jézus a János 8:32-ben azt mondja, hogy „Az igazság szabaddá tesz titeket.” Akkor tudsz szabad lenni, amikor megnyílsz és megosztod a fájdalmadat valakivel.

Egy 10 országra kiterjedő tanulmányból kiderült, hogy azoknak a nőknek, akiket a partnerük valamilyen módon bántalmazott, 55-95 százaléka soha nem beszélt erről senkinek. A férfiak pedig még ennél is kisebb arányban nyíltak meg vagy kértek segítséget.

A bántalmazást gyakran "néma járványnak" is szokták nevezni, hiszen sok házasság tabu témája ez, amiről senki nem akar beszélni. Az emberek többsége csendesen szenved.

Ha van valaki a Bibliában, aki tudja, mi a bántalmazás és a sérelem, akkor az Dávid király. Ő a Zsoltárok könyvében lévő legtöbb zsoltár szerzője, és ő az, aki élete nagy részét az őt ért különféle bántalmazások és sérelmek elleni küzdelemmel töltötte, hiszen sok rosszakarója volt, akik vagy meg akarták ölni, vagy megszégyeníteni, vagy nevetségessé akarták tenni.

A Zsoltárok könyvének több mint száz versében beszél Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmáról, sérelmeiről és dühéről. Az „ellenség” szót közel száz alkalommal használja, amikor arról szól, hogy milyen sérelmeket követtek el ellene.

Dávid azonban egy nagyon fontos dolgot mutat meg nekünk: azt, hogy nem szabad ezeket magunkban tartani. A 39. Zsoltár 1-4. verseiben arról beszél, hogy mi történt, amikor a sérelmeit magában akarta tartani: „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni? Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.”

Dávid tehát először a megszokott módon reagált az őt ért sérelmekre és bántalmazásokra. Félt ezekről beszélni azok előtt, akik ezeket okozták neki, de az, hogy hallgatott, csak rontott a helyzeten: „Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással.”

Ha ezt tapasztalod most, szeretném, ha tudnád, hogy Isten törődik veled, és emberek is törődnek veled, és van remény. Nem kell a fájdalommal, a szorongással és a félelemmel együtt élned.

Mindenekelőtt azonban ki kell törnöd a hallgatásból. El kell mondanod valakinek! Beszélned kell valakivel, akiben megbízol. Napvilágra kell kerülnie annak, ami veled történt, illetve történik, hogy Isten is el tudjon vezetni a gyógyuláshoz!

Beszéljetek róla:

• Milyen jelei vannak az érzelmi bántalmazásnak? Hogyan tudsz segíteni egy olyan barátodnak, aki talán ettől szenved?
• Mit gondolsz, miért tudják nehezebben elfogadni Isten szeretetét azok az emberek, akiket már ért bántalmazás?

  (Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.06.)

"...biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." 
(1 Thesszalonika 5.14)

Amikor szolgálsz egy haldokló barátod felé, fizikailag legyél ott, de ugyanakkor adj neki gyakorlati segítséget is. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bármit megteszel, amire a barátodnak szüksége van, és kisebb, de gyakorlati dolgokban is segítségére állsz.

Aki éppen haldoklik, általában nem érzi jól magát. Gyakran vannak fájdalmai. A fájdalmait azzal enyhítheted, ha odafigyelsz a kisebb dolgokra körülötte, azokra a dolgokra, melyek bár kicsik, de sokat jelentenek. Szeretné, hogy a lámpa fel vagy éppen le legyen kapcsolva? Jól esne-e neki egy kis jég? Szüksége van-e egy hátmasszázsra? Szeretetet azon keresztül adsz, hogy gyakorlati segítséged nyújtasz, hogy a fájdalmait és a rossz közérzetét enyhítsd.

Ne félj kérdéseket feltenni. Ne félj dolgokat javasolni. A Bibliában ezt olvassuk: "...biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." (1 Thesszalonika 5.14)

Amikor az emberek betegek, nem érzik jól magukat. Amikor az emberek haldokolnak, gyakran házsártosak, mert nem érzik jól magukat. Együtérzésed úgy tudod kinyílvánitani, ha adsz nekik egy kis szabadságot és kedves valamint türelmes vagy velük.

Miért fontos ez? Mert van egy másik félelem. Amikor az ember haldoklik, fél a kontroll elvesztésétől. Először, hogy nem tud autót vezetni. Majd nem lesz képes járni vagy nem tud kikelni az ágyból vagy nem tud egyedül mosdóba elmenni.

Szolgálhatsz a haldoklók felé nemcsak azáltal, hogy odafigyelsz a szükségleteikre, hanem azáltal is, hogy megengeded, hogy ők megválasszák, hogy ezek a szükségletek, hogyan lesznek betöltve. Minden egyes alkalommal, amikor megengeded nekik a választást, viszaadsz nekik egy kicsit a kontrollból. "Szeretnéd a papucsot felvenni vagy inkább jó így nélküle?" "Szeretnél esetleg csatornát váltani? Mit szeretnél nézni?" "Most szeretnél reggelizni vagy később?"

Sokszor a legkisebb gesztus vagy figyelmesség hozza a legnagyobb változást egy haldokló személy életében. A jelenléted önmagában egy szolgálat, ugyanígy szolgálat a gyakorlati segítség is.

Beszéljetek róla

• Milyen helyzet volt, amit elkerültél, mert nem tudtad, hogy hogyan szolgálj vagy segíts? 
• Hogyan változik a szemléleted, ha a jelenléted és kis gesztusok hatását figyelembe veszed?
• Ha halállal kéne szembenézned, hogyan szeretnéd, hogy az emberek szolgáljanak feléd?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.07.18)

"Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás)

Úgy érzed, rossz napod volt? A Bibliából ismert Jóbnak már doktori fokozata volt a fájdalom és a veszteség területén. Jób könyvének legelső részében, miután minden darabjaira hullott az életében, Jób "felállt, megszaggatta a ruháit, leborotválta a haját, és nagy gyászában sírva a földre borult." (Jób 1:20, EFO ford.)

Jób ki tudta fejezni fájdalmát Isten felé. Amikor nagy veszteség ér az életben, az első dolog, amit meg kell tenned az, hogy pontosan elmondod Istennek, hogyan érzel.

Lehet, hogy ez meglep téged, de Isten tudja kezelni a dühödet és a csalódottságodat. Tudja kezelni érzelmeidet. Miért? Mert Ő adta azokat neked. Isten képmására teremtettél, ő pedig egy érzelmekben gazdag Isten.

Amikor a kétéves gyermekednek hisztirohama van és ütögeti a térdeidet, te is tudod ezt kezelni. Ugyanígy, Isten nagyobb a te érzelmeidnél, és teljesen helyénvaló az, ha elmondod neki pontosan, hogyan érzel. Amikor előléptetésért imádkoztál, és nem történt meg, amikor valaki, akit szerettél kisétál az életedből, amikor megkapod a rettegett hívást: "Ez rák!", akkor elmondhatod Istennek: "Megőrülök. Dühös vagyok. Beteg vagyok. Csalódott vagyok. Megszidtak. Kételyeim vannak." Isten tudja kezelni a panaszaidat, kérdéseidet, félelmeidet, gyászodat. Isten irántad való szeretete nagyobb a te összes érzelmednél.

Az én gyermekeim tudják, hogy szeretem őket. Tudják, hogy régebb óta vagyok ezen a bolygón, mint ők, és hogy több a tapasztalatom, mint nekik. Gyermekeim időnként mégis megkérdőjelezik a véleményemet. El tudod ezt hinni?

Inkább szeretnék őszinte és igazi mély beszélgetést folytatni velük, mint elnyomni belső csalódottságukat. Isten ugyanígy van ezzel! Inkább szeretné, hogy dühösen birkózz vele, mint hogy fásult közönyösséggel elsétálj.

A helyes válasz egy megmagyarázhatatlan tragédiára nem az, hogy "tűrj mosolyogva." Jeremiás Siralmai 2:19-ben ezt olvassuk: "Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás). Mikor volt utoljára az, hogy felkeltél és éjjel kiáltottál? Mikor volt utoljára az, hogy kiöntötted a szíved, mint a vizet Istennek?

Beszéljünk róla:

• Ki az a személy, akivel általában elsőként beszélsz a gondjaidról? Miért bízol meg abban a személyben?
• Mi a fizikai és érzelmi következménye annak, ha a dühödet megtartod magadnak?
• Mivel kapcsolatban kell ma Istennel birkóznod?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.07.)

“Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.” 1 János 4:19

A Biblia azt mondja az 1 János 4:19-ben: “azért szeretünk, mert (Isten) előbb szeretett minket”. Isten mindenben az első. Ő kezdeményez. Az egyetlen ok, ami miatt te vagy bárki más Istent szeretheti, az az, hogy ő előbb szeretett. Azzal mutatta meg ezt a szeretetét, hogy elküldte Jézus Krisztust a Földre, hogy helyetted meghaljon. Azzal mutatta meg ezt a szeretetét, hogy megalkotott téged. Azzal mutatta meg ezt a szeretetét, hogy neked adta mindazt, amivel most az életben rendelkezel. Azért szeretünk, mert Isten előbb szeretett minket.

Ha meg akarod tanulni, hogy miként szeress másokat, ahhoz először meg kell értened és át kell érezned, hogy mennyire nagyon szeret Isten. Amikor érzed ezt a feltétel nélküli szeretetet, sokkal megengedőbb leszel az emberekkel. Nem leszel olyan dühös, amilyen korábban voltál. Türelmesebbé válsz. Sokkal könnyebben fogsz megbocsájtani. Sokkal irgalmasabb leszel. Kegyelmet fogsz gyakorolni másokon.

Az az oka annak, hogy ítélkező, cinikus, dühös, önigazoló, másokat lenéző embereket látsz, hogy ők saját magukat sem tartják nagyra. Nem érzik jól magukat a bőrükben. Nem érzik szeretve magukat. Nem éreznek megbocsájtást. Nem érzik a kegyelmet. Vétkesnek érzik magukat. Rosszul érzik magukat. Persze, ha rosszul érzik magukat, biztosan nem akarják, hogy te jobban érezd magadat.

Lehet, hogy egyike vagy ezeknek az embereknek. Lehet, hogy megsérültél a szüleid által, a nevelőiden vagy egy partnereden keresztül. Lehet, hogy bántalmaztak vagy kihasználtak, esetleg elutasítottak vagy megtagadtak. Lehet, hogy van néhány sebhely a szíveden. 

Nem tudsz olyat adni másoknak, amit valamikor te ne kaptál volna meg valakitől. A szeretet nélküli embereket nem szerették. A megbántott emberek megbántanak másokat. Ha tele vagy haraggal és türelmetlenséggel, ha nem érzed magad szeretve, mit gondolsz, ez miért van így? Nem leszel képes másokat szeretni. Meg kell értened, hogy mennyire szeret Isten, és engedned kell, hogy meggyógyítsa a szívedet, így tud keresztülfolyni rajtad a szeretete. Lehetetlen másokat szeretni mindaddig, amíg nem érzed igazán szeretve magadat. 

A Biblia azt mondja: “és mi ismerjük és bízunk abban a szeretetben, amellyel Isten szeret minket.” (1 János 4:16a) Ismered Isten szeretetét? Bízol Isten feléd irányuló szeretetében? Nehéz dolgod lesz másokat szeretni, amíg te magad nem tapasztalod meg Isten rajtad átáramló szeretetét.

Beszéljétek át

• Ki tudod jelenteni, hogy Isten szeretetével szeretsz másokat? Hogyan mutatod ki ezt a szeretetet mások felé?
• Miért segítene Isten szeretetének megértése mások felé irgalmasnak lenni?
• Milyen múltbeli sérülés akadályoz meg abban, hogy elfogadd Isten szeretetét és azt másoknak továbbadd?