“De az Úr az én pártomra állt és megerősített.”(2 Timóteus 4:17, NIV fordítás)
A Biblia a következőkre bátorít, amikor a magánnyal próbálunk megbirkózni:
Először is, helyezzük a fókuszt mások szükségeire. Választhatjuk azt, hogy mások felé fordítjuk a tekintetünket ahelyett, hogy csak önmagunkra fókuszálnánk. Kereshetünk különböző lehetőségeket arra, hogy szolgáljunk mások felé. Pál apostol azt tartotta legfőbb céljának, hogy minél több embernek beszéljen Jézusról: „De az Úr az én pártomra állt és megerősített, hogy hirdetni lehessen rajtam keresztül a tiszta evangéliumot és eljuthasson az minden pogányhoz.” (2 Timóteus 4:17, NIV fordítás)
Másodszor, fókuszáljunk arra a célra, amire Isten elhívott. Bár Pál apostol börtönben volt, mégis mindig azt tartotta szem előtt, hogy megvalósítsa a legfőbb célt, és továbbra is Jézusról beszélt az embereknek. Valójában, amikor házi őrizetben volt Rómában, akkor írta számos olyan levelét, amelyek ma az Újtestamentum részét képezik.
Harmadszor, helyezzük előtérbe, hogy másokon segítünk. Ahelyett, hogy az járna a fejedben, hogy „olyan magányos vagyok”, mondd ezt Istennek: „Atyám, segíts nekem, hogy barátja lehessek valakinek, akinek barátra van szüksége. Segíts, hogy tudjak segíteni a magányos embereken.” Ez nagyon hatásos ellenszer a magányra.
Segíthetsz másoknak azzal, hogy megajándékozol valakit egy emberi kapcsolattal ─ az ajándék te magad vagy.
Segítő kérdések beszélgetéshez és elmélkedéshez:
- Beszéljétek meg, miért fontos ez az igevers: „De az Úr az én pártomra állt...” (2 Timóteus 4:17, NIV fordítás)
- Hogyan segíthet az a magányodon az, hogy megvalósítod azt a célt, amire Isten elhívott?
- Mondj néhány példát, hogyan lehet elérni és támogatni olyan embereket, akik magányosak?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.06.06.)