“Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

Efézus 6,12

Van egy ellenséged – és valószínűleg nem az, akire elsőre gondolsz. Nem az, akivel a munkahelyeden versenyzel. Nem a bosszantó szomszéd. Nem a volt házastársad.

Az ellenséged egyáltalán nem ember.

„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Efézus 6:12).

A te harcod a Sátánnal folyik.

Az egyik ok, amiért oly gyakran elbátortalanodva és legyőzve sétálunk, az az, hogy nem igazán értjük, kivel küzdünk. Nem értjük, ki az igazi ellenségünk. A gazdaságot, egy politikai pártot, az emberek egy részét vagy azt a személyt hibáztatjuk, aki mellett még az utcán sem szívesen megyünk el.

Mindenkit hibáztatunk, kivéve azt, akit a Biblia tolvajnak és hazugnak nevez, aki el akar pusztítani mindenkit, aki szereti és követi Jézust.

Ahhoz, hogy győzelmet arass az életedben azon, ami lehúz, először a megfelelő ellenséget kell megtámadnod.

Amikor megteszed, tartsd észben ezeket az igazságokat, miközben igazi ellenséged, a Sátán ellen harcolsz.

Először is, nem versenyezhetsz a sátánnal. Mintha gumiszalaggal lövöldöznénk egy csatahajót. Jézuson kívül nincs reményed arra, hogy legyőzd a sátán befolyását az életedre nézve.

Másodszor, a sátán mindenkit felhasznál. A sátán a keresztények és a nem keresztények elméjébe is elhelyezi a gondolatokat. Időnként mindannyian a sátán gyalogjai vagyunk. Meg kell védened magad Isten fegyverével (Efézus 6,10-17).

Harmadszor, nem minden jó, ami spirituális. Van lelki fény és lelki sötétség. Ne dőlj be annak a hazugságnak, hogy minden Istenhez vezető út egyenlő. Jézus azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az atyához, csakis én általam” (János 14,6).

Végül, a sátán nem harcol tisztességesen. A sátán soha nem pihen, hanem ehelyett elbátortalanító és lehangoló gondolatokat tölt az elmédbe. El kell kapnod őt eközben és tudatnod vele, hogy tudod, honnan ered az ötlet és kérned kell a Szentlélek segítségét.

A sátán valóságos. Ő az ellenség, aki megzavarja életedet — de esélye sincs Isten hatalmával szemben, amikor az életedben segítségül hívod Jézus nevét.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Kit tartasz ellenségednek? Mit hagyhatsz abba, amikor megérted, ki az igazi ellenséged?
• Honnan tudhatod, hogy egy gondolat a sátántól származik-e vagy sem?
• Mik azokat a gondolatok, amelyek mostanában a fejedben játnak és tudod, hogy a sátántól származnak? Mit fogsz tenni ezen gondolatok ellen, hogy megvédd az elmédet?

(*Daily Hope by Rick Warren 2024.03.03.)

“Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” (1János 1,8).

Állandóan hazudunk magunknak: “Nem híztam semmit.” “Nem bántok senkit.” “Senki nem vette észre.”

De egy hazugság veszélyesebb, mint a legtöbb: “Ez nem igazán probléma.” Azt mondjuk magunknak, hogy a pénzügyeink nem jelentenek gondot, a házasságunk nincs bajban, és az indulataink sem fékezhetetlenek.

Az önmagunknak való hazudozás első számú módja annak, hogy elrontsuk az életünket. A Biblia azt mondja, “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság” (1János 1,8). A bűn arra késztet, hogy becsapjuk magunkat, a megtévesztés pedig bűnre késztet bennünket.

Életünkben minden önpusztító cselekedet mögött egy hazugság áll, amit elhittünk. Vagy hazudtunk magunknak, vagy elhittük a sátán egyik hazugságát. A Biblia azt mondja, hogy a szívünk “csalárdabb mindennél” (Jeremiás 17,9). Neked és nekem elképesztő képességünk van arra, hogy hazudjunk magunknak.

Ideje megállni. Hagyd abba a racionalizálást. Hagyd abba a viselkedésed minimalizását. Hagyd abba a mentegetőzést. Hagyd abba a toleranciát.

Ahhoz, hogy abbahagyd az önpusztítást — mindazt az önpusztító magatartást, amely megbénítja azt a képességedet, hogy hűségesen kövesd Jézust —, fel kell hagynod önmagad becsapásával. Jézus azt mondta, “megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8,32). De először az igazság nyomorúságossá tesz! Nem tudsz megszabadulni ezektől az önpusztító cselekedetektől, ha nem ismered el, hogy léteznek.

Nem tudod legyőzni a problémát, ha hazudsz magadnak róla. A győzelem azzal kezdődik, hogy elmondod az igazat magadról, és hajlandó vagy tenni érte.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Van olyan önpusztító magatartás az életedben, amivel úgy teszel, mintha nem is létezne? Milyen cselekedetről tudod, hogy egészségtelen?
• Milyen lehetséges hazugságokat fogadsz el, amelyek visszatartanak attól, hogy tartós változást érj el az életedben?
• Miért tűnik könnyebbnek hazudni életünk önpusztító cselekedeteiről, ahelyett, hogy őszinték lennénk önmagunkhoz és Istenhez?

*(Daily Hope by Rick Warren 2024.02.12.)

„Igazán összetörtek és túlterheltek voltunk. . . és látta, hogy mennyire képtelenek vagyunk magunkon segíteni; de ez jó volt, mert akkor mindent Isten kezébe tettünk, aki egyedül meg tud menteni minket, mert még halottakat is fel tud támasztani. És valóban segített nekünk.”

2Korinthus 1:8-10 (TLB)

Ha bármi fájdalmas történik veled, választhatsz: menekülhetsz Istenhez, vagy menekülhetsz Isten elől.

Ha menekülsz Isten elől, kihez futsz? Ki tudna jobban segíteni a fájdalmadon, mint Isten?

Az évek során, amióta fiam, Matthew meghalt, újra és újra választanom kellett, hogy Istenhez meneküljek. Valójában ezekben az években több időt töltöttem egyedül Istennel, mint életem összes korábbi évében együttvéve. Miért? A fájdalmas élethelyzet képessé tehet minket arra, hogy Istenhez közeledjünk.

Hogyan kerülhetünk közelebb Istenhez, amikor fájdalmunk van? Az első dolgunk, hogy pontosan elmondjuk neki, mit érzünk. Ez olyasmi, ahogy egy hurrikán, földrengés vgy hasonló katasztrófa közepén felkiáltunk: „Ó Istenem!”

Még akkor is, ha így kiáltunk: „Istenem, én nem szeretem ezt. Mérges vagyok. Ideges vagyok” – ez még mindig közeledés Istenhez imádságban. Siralomnak, vagy panaszos könyörgésnek hívhatjuk ezt az imádságot.

Meg kell tanulnod, hogyan kell imádni Istent a gyötrelem minden fázisában. Más szóval, az imát használd arra, hogy kifejezd a sokkot, kiöntsd a bánatodat, és küzdj érzelmeiddel. Add át az életedet Istennek, amikor nem tudod, melyik irányba fordulj. Kérd Istentől, hogy a fájdalmat jóra fordítsa az életedben. Nem nyomj el semmilyen érzelmet. Pontosan mondd el Istennek, mit érzel, és közeledj hozzá.

Tedd azt, amit Pál a 2Korinthus 1:8-10-ben: „Igazán összetörtek és túlterheltek voltunk. . . és látta, hogy mennyire képtelenek vagyunk magunkon segíteni; de ez jó volt, mert akkor mindent Isten kezébe tettünk, aki egyedül meg tud menteni minket, mert még halottakat is fel tud támasztani. És valóban segített nekünk.” (TLB)

Nagyon sok embert láttam átalakulni azáltal, hogy megtanulták dicsőíteni Istent, bízni benne és közeledni hozzá, amikor eljön a fájdalmak ideje. Megtanulták, hogy Isten soha nincs közelebb hozzád, mint amikor összetört a szíved.

Használd fel a fájdalmadat. Engedd, hogy Isten felé fordítson, tölts több időt Istennel és az Ő Igéjével, és jussanak eszedbe a neked tett ígéretei.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mihez vagy kihez fordulsz leggyakrabban, ha fájdalmat tapasztalsz?
• Hogyan segít Isten Igéje a fájdalmadon?
• Milyen módon fordíthatja Isten a fájdalmadat valami jóra a te életedben vagy valaki más életében? Hogyan láttad már Őt cselekedni az eddigi életedben?

(*Daily Hope by Rick Warren, 2024.02.04.)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb oldali sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

“Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” Zsid 4,16

Egy elromló bolygón lenni azt jelenti, hogy sosem fogsz kifogyni a kísértésekből. De azt fontos észben tartani, hogy nem bűn, ha megkísértve érzed magad. A bűn az, ha engedsz a kísértésnek. Nem vagy rossz keresztény azért, mert állandóan kísértéseknek vagy kitéve. Ember vagy!

Egyáltalán nem vagy felelős azokért a gondolatokért, amiket - ezerféle külső ingert kihasználva - a Sátán juttat az elmédbe. De azért felelős vagy, hogy mihez kezdesz ezekkel a gondolatokkal. Választhatod azt, hogy nem foglalkozol velük. De azt is, hogy kicseréled a Sátán által sugallt gondolatot valami másra. Ezekben az esetekben nem vétkezel, hiszen nem cselekedtél a kísértésed szerint.

Luther Márton azt mondta, “Nem akadályozhatod meg, hogy madarak repdessenek a fejed felett, de azt megakadályozhatod, hogy fészket rakjanak a hajadba.” Ha van egy rossz gondolatod, ne ijedj meg tőle! Ne hibáztasd, ne szégyelld magad, mert a Sátán pont ezt akarja! Minél jobban ostorozod magad, annál jobban tudja manipulálni ezeket a negatív érzelmeket és annál könnyebben elcsábulsz a bűnre. A gondolat csak egy kísértés. A te döntésed, hogy bűnné válik-e.

Életed hátralévő részében kísértéseknek leszel kitéve. Még a világ legidősebb, legérettebb kereszténye is állandóan kísértések alatt áll. Az érett keresztény tudja, hogy minél közelebb kerülsz Istenhez, annál több kísértésre csábít a Sátán, remélve, hogy ezekből valami csak megragad benned. De, minél közelebb kerülsz Istenhez, annál felkészültebb is vagy arra, hogy szembenézz bármivel, amivel a Sátán megkísért, és ellen tudj állni.

Ne ijedj meg a Sátántól! Keresztényként a Szentlélek ereje van benned. Isten Igéje azért van veled, hogy elmondja az igazat. Kiálts Jézushoz! Meg van mindened, amire szükséged van ahhoz, hogy legyőzd kísértéseidet!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen Isten Igéjéből való gondolatokra tudod kicserélni a kísértő gondolatokat?
• Hogyan segít a Szentlélek, amikor megkísértenek?
• Milyen kísértés miatti szégyenérzetedet kell ma átadnod Istennek?

*(Daily Hope by Rick Warren 2024.01.29.)

"Nem vagyok igazán egyedül, mert az Atya velem van." János 16,32 (GNT fordítás)

A krisztusi gondolkodás, azt jelenti, hogy mindig tudatában vagy annak, hogy Isten veled van.

Látjuk ezt Jézus életében. Jézus, Isten jelenlétében élt, és kapcsolatban maradt Isten kegyelmével. Bármilyen elfoglalt is volt, összhangban maradt az Atyával. Jézus azt mondta: „Nem vagyok igazán egyedül, mert az Atya velem van” (János 16,32 GNT).

Éppen ezért a magány legnagyobb ellenszere a Jézushoz hasonló gondolkodás. Ha kialakult benned Krisztus elméje, akkor hozzá hasonlóan képes leszel azt mondani: „Nem vagyok egyedül, mert tudom, hogy az Atya mindig velem van.” Amikor egyedül érezzük magunkat, az gyakran annak az eredménye, hogy nem élünk Krisztus elméje szerint – nem vagyunk tudatában Isten állandó gondoskodásának.

Hogyan lehetünk mindig tudatában Isten állandó gondoskodásának? Az egyik módja, hogy imádkozunk. Jézus mindennapi szokásává tette az imát: „Jézus gyakran elment valahová, ahol egyedül tudott imádkozni” (Lukács 5,16 CEV).

Figyeld csak meg, ez a vers azt mondja, hogy Jézus gyakran meglépett, hogy imádkozhasson. Ha Krisztusi elmére vágysz, ezt nem lehet csak úgy hébe-hóba megtenni. Jézus imaélete folyamatos volt. Kiemelten fontos volt számára, hogy az Atyjával legyen, és ez szokásává vált.

Van úgy, hogy a nap folyamán megállsz, és imádkozol? Mit gondolsz, jobban telne a napod, ha te is bevezetnéd ezt az életedben, és szokásoddá válna, hogy imádkozol napközben? Ha Jézus úgy érezte, hogy el kell mennie és imádkoznia kell, akkor gondolj csak arra, hogy mennyivel nagyobb szükségünk van nekünk erre!

Ha nem szánsz időt arra, hogy beszélgess Istennel, akkor Isten ajándékai hiányozni fognak az életedből. Isten nem akarja, hogy túl elfoglalt legyél és mindig foglalatoskodj valamivel. Valójában életed minden területén többet fogsz elérni, ha időt szánsz arra, hogy megállj és imádkozz.

Nem úgy tűnik, mintha működne; hisz, ha mindig megállok és imádkozom, akkor hogyan fogok egyre több mindent megcsinálni? Amikor imádkozol, akkor hagysz időt arra, hogy Isten Szentlelke emlékeztessen arra, hogy mi is a célod; és ekkor képes leszel az elmédet és a szívedet arra irányítani, ami a leginkább számít.

Jézus Krisztus tudta, hogy ki is ő, és hogy mi volt a célja. Mindig tudatában volt Isten jelenlétének. Amikor magadévá teszed Krisztus gondolkodását, ezek is meglesznek neked, és mindig tudatában leszel annak, hogy Isten veled van.

• Előfordulhat, hogy némi tervezést igényel, hogy időt szánj az imára. Hogyan módosíthatod az időbeosztásodat és változtathatod meg a gondolkodásmódodat, hogy több időd maradjon az imára?
• Ki segíthet abban, hogy elszámoltatható legyél imádkozási szokásaidban, miközben a Krisztusi elme fejlesztésén dolgozol magadban?
• Időpont szerint kell imádkozni és fontos, hogy hosszú legyen és sokáig tartson?  Miért vagy miért nem?