„Felépítem egyházamat, és a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16,18 NLT).

Csak az egyház tart örökké.

Sok dolog van, amit szeretnénk, ha örökké megmaradna, ám a Bibliából tudjuk, hogy semmi más nem tart örökké. Semmilyen gazdaság, kormány, vagy nemzet nem marad fent örökre, csupán az egyház.

Jézus mondja Máté evangéliuma 16. fejezetének 18. versében: „Felépítem egyházamat, és a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni rajta” (NLT).

A világegyetem Isten családja miatt jött létre. Hogy hívják Isten családját? Isten családja a gyülekezet, a templom, az egyház.

Az egyház, a gyülekezet nem egy épület, hanem Isten családja. Isten családot akart, és ezért úgy döntött, hogy megteremti a világmindenséget – csak azért, hogy létrehozhassa a földet, csak azért, hogy embereket alkothasson, csak azért, hogy mi szabad akartból dönthessünk mellette vagy visszautasíthassuk őt. Tudta, hogy jó-néhányunk úgy dönt, hogy viszontszereti őt, és mindazok, akik mellette döntenek a mennyországban örökre részei lesznek Isten családjának.

Mit jelent az számodra, hogy Isten családjába tartozol? Azt jelenti, hogy ha már az örökkévalóságban együtt leszünk, akkor jobb, ha már itt megtanulunk jól kijönni egymással. Amíg itt vagy a földön, szeretned kell Isten családját.

Úgy van! Nem elég csak Istent szeretni. Szeretned kell az egyházat is. Szeretnéd tudni, mennyire szereti Isten az egyházat? Meghalt érte. Aki azt mondja: „Szeretem Jézust, de nincs szükségem az egyházra”, az nem érti a dolgot. Az ilyen ember még éretlen hívő. Sokan járnak templomba, gyülekezetbe, de nem szeretik azt.

Szereted az egyházat? Vagy csupán használod azt, mint intézményt?

Krisztus meghalt az egyházért. Azt akarja, hogy tanuljunk meg szeretni és bízni Krisztus testének minden egyes hívőjében. Amikor szeretjük és szolgáljuk az egyházat, és együtt dolgozunk Isten világra szóló küldetésének beteljesítésén, belekóstolunk a mennybe, és mélyebben megértjük Isten szeretetét.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen módon használják az emberek az egyházat ahelyett, hogy szeretnék az egyházat?
• Mit gondolsz, Isten miért teremtett minket úgy, hogy szükségünk legyen egymásra?
• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz az egyház, gyülekezet iránti szeretet kimutatására?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.06.26.)

(A fordítások utáni 3 betűs rövidítések jelentése a https://napiremeny.blog.hu oldalon a jobboldali sávban a „Rövidítések - Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt találhatók.)

 „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12:4-5.)

Rick Warren, Daily Hope, 2011. január 20.

„Mivel az Ő gyermekei vagytok, minden a tietek." (Galata 4:7 NLT – fordítás)

 

Szellemi családod sokkal fontosabb, mint fizikai családod, mert az örökké tart. A földi családunk csodálatos ajándék Istentől, de csak ideiglenes, gyenge, törékeny, gyakran szétszakítja a válás, a távolság, a gyerekek felnövekedése, a szülők megöregedése, és – elkerülhetetlenül – a halál.

Pál apostol ezt mondja: „Amikor elgondolkozom az Ő tervének bölcsességén és nagyságán, akkor térdeimre esek, és dicsőítem Istent, aki minden mennyei és földi család Atyja.” (Efézus 3:14-15 LB – fordítás)

Másrészről a szellemi családunk – a kapcsolatunk más hívőkkel – megmarad az örökkévalóságon keresztül. Sokkal erősebb közösség, sokkal maradandóbb kapocs, mint a vér szerinti rokonság.

A Biblia azt tanítja: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (János 1:12-13)

Abban a pillanatban, mikor beleszülettél Isten családjába, csodálatos születésnapi ajándékokat kaptál: a család nevét, a családhoz való hasonlóságot, a család előjogait, a meghitt családi kapcsolatot és a család örökségét!

(Rick Warren – Daily Hope 2010.09.04)

 „Az Ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jakab 1:18)