“És végül, mindannyian gondolkozzatok hasonló módon, legyetek együtt érzők, szeressétek egymást, legyetek könyörületesek és alázatosak.” (1 Péter 3:8, NIV-fordítás)

Lelkipásztorként naponta látom, ahogy az embereknek magukra utalva kell szembenézniük rendkívül nehéz élethelyzetekkel. Pedig senkinek sem kellene egyedül várakoznia a kórházban, míg egy közeli hozzátartozóján  életmentő műtétet hajtanak végre. Egy nőnek sem kellene egyedül várnia a laboreredményre egy problémás terhességnél. Nem kellene senkinek egyedül lenni, amikor egy harctérről érkező hírre vár. Nem kellene egyedül állnunk egy nyitott sír szélén. És nem kellene senkinek megtapasztalnia, hogy milyen az első egyedül töltött éjszaka azután, hogy a házastársa elhagyta.

Az élet szükségszerű velejárói a megpróbáltatások és a tragédiák. Nem kerülhetjük el őket, de nem muszáj egyedül mennünk keresztül rajtuk. Szükségünk van Isten biztonsági hálójára, hogy segítsen megtartani minket a nehéz időkben.

Mit értünk Isten biztonsági hálóján? Egy hívőkből álló, összetartó társaságot vagy csoportot – egy maroknyi embert, aki igazán elkötelezett irántad. Az ilyen kis társaság valódi közösséget alkot. És Isten tervének megfelelően, a  közösségben „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi“ (1 Korinthus 12:26, NIV-fordítás).  A közösség Isten válasza a kétségbeesésre.

A Róma 12:15 hasonló gondolatot fogalmaz meg:  “Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és gyászoljatok azokkal, akik gyászolnak.“

Az igevers első része könnyűszerrel betartható. Ha valami jó történik valakivel, többnyire nem esik nehezünkre osztozni az örömében. Ám amikor valaki az élet nehéz próbáin megy át, már nehezebbnek tűnik, hogy abban is  osztozzunk. Pedig valójában nem is olyan nehéz megtenni. Aki válságban van, annak nem tanácsra van szüksége, hanem arra, hogy valaki odatelepedjen mellé, megfogja a kezét, átkarolja a vállát, vagy együtt sírjon vele.

Pál is mondja, „ezért bátorítsátok egymást, és építsétek egymást“ (1 Thesszalonika 5:11). Egy másik embert bátorítani nem azt jelenti, hogy azt mondjuk neki, szedje össze magát, és azt sem, hogy elmondjuk neki nagy bölcsen, hogy mi hogy látjuk a dolgokat. Sokszor azzal tudunk a legtöbbet segíteni valakinek, ha csak csendben leülünk mellé, megfogjuk a kezét, átkaroljuk a vállát, vagy vele együtt sírunk. 

Neked van biztonsági hálód? Van egy keresztényekből álló kis közösség, akikre tudod, hogy számíthatsz az élet legnehezebb időszakaiban is? Ha nincs, még ma kezdj el építeni ilyen baráti kapcsolatokat. A megpróbáltatások és a nehéz időszakok elkerülhetetlenek az életben, és csak a bolond várná őket felkészületlenül.

Beszéljünk róla

• Kik a te "biztonsági hálód"? Hogyan építed a közösséget az emberekkel, és hogyan lehet elérni az elkötelezettségnek egy ilyen szintjét?
• Te milyen gyakorlati módon tudsz biztonsági hálóként szolgálni valaki más számára?
• Mi a különbség aközött, hogy egy Biblia-tanulmányozó csoportnak vagy tagja, és aközött, hogy egy közösségnek vagy tagja?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.30.)

„És most, hogy elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, továbbra is követnetek kell őt.” (Kolossé 2:6, NLT fordítás)

A Biblia gyakran sétához, úton járáshoz hasonlítja az életet, mert az életünk olyan, mint egy utazás. Nem egy helyben ülünk. Az Újszövetség több helyen is azt írja, hogy bölcsességben, szeretetben, világosságban és engedelmességben kell járni. Azt is mondja, hogy járjuk úgy az utat, ahogy Jézus, és hogy másokkal együtt haladjunk.

Miért kell másokkal együtt haladnunk? Ennek 3 oka van:

• biztonságosabb - Sétáltál már haza egyedül éjszaka egy sötét sikátorban vagy egy elhagyatott vidéki úton? Kicsit félelmetes. De ha van veled valaki, akkor nagyobb biztonságban érzed magad. 
• mások is támogatnak és segítenek - Az élet nem egy 100 méteres sprint futás, hanem egy maraton. Ha másokkal együtt haladsz, erőt meríthetsz, hogy kitarts egészen az út végéig.
• tanulhatsz közben - Többet megtudhatsz, ha másokkal haladsz és nem egyedül. Ha egyedül mész, lehet, hogy észre sem veszed, hogy rossz irányba haladsz. De ha egy barátod ott van melletted, akkor valamelyikőtök nagy valószínűséggel észre fogja venni, hogy letértetek a kijelölt útról és meg kell találnotok a jó utat.

Ezen kívül sok minden mást is lehet tanulni akkor, amikor másokkal együtt haladunk:

Megtanulhatjuk, hogyan lehet másokkal jó kapcsolatban lenni és együttműködni.

Megtanulhatjuk, hogyan kell szeretni. Az 1Mózes 2:18 azt mondja, „Nem jó az embernek egyedül” (NIV ford.). Isten nem szereti a magányt, és a magányra adott válasza a közösség. Ha másokkal együtt haladunk, akkor egy közösségre találunk, ahol megtanulhatunk szeretni.    

És a másokkal való együtt járás során tanulhatjuk meg a vendégszeretetet is. A Biblia az 1Péter 4:9-ben azt mondja, hogy „legyetek vendégszeretők morgolódás nélkül”. Te miért morgolódsz? Mi a te kifogásod, ami miatt nem nyitod meg az otthonodat a barátaid előtt? Talán az, hogy "rendetlenség van"? Akkor tegyél rendet és takaríts ki! Vagy az, hogy "nincs elég hely"? Ha elfér benne három ember, az már jó... Jézus azt mondja, „ha ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én is ott leszek velük” (Máté 18:20).

Mindenki vágyik arra, hogy tartozzon valahová, mert Isten kapcsolatokra teremtett minket. És ez a vágyunk és szükségletünk akkor teljesedik be, amikor más keresztényekkel együtt vagyunk és velük együtt járunk.   

  Beszéljetek róla:

• Hogyan lett gazdagabb az életed azok által az emberek által, akik eddig hűségesen haladtak melletted az életben?
• Milyen kifogásokat szoktál felhozni, hogy ne kelljen vendégül látnod másokat? Min kell változtatnod a hozzáállásoddal kapcsolatban?
• Kik azok az emberek az életedben, akikkel együtt tudsz járni? Ki az, akinek a segítségével meg tudsz tanulni úgy járni, mint Jézus?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.28.)

"Adjatok hálát minden élethelyzetben, mert ez Isten akarata számotokra Krisztus Jézusban." (1Thessz. 5:18, NIV fordítás)

Az USA-ban minden évben egyszer megünnepeljük a hálaadást. Isten azonban azt szeretné, ha minden nap tudatosan hálásak lennénk Neki. Szeretné, ha ez szokásszerűen és rendszeresen része lenne a szellemi életünknek. Az igazság az, hogy minél inkább megérted Isten szeretetét, annál hálásabb leszel Neki.

Mit jelent az, hogy szívünk mélyéből érzünk hálát Isten felé?

A Biblia ezt írja a Thesszalonikaiakhoz írt első levélben: „Adjatok hálát minden élethelyzetben, mert ez Isten akarata számotokra Krisztus Jézusban.”  (1Thessz. 5:18) Ez a szívünk mélyéből érzett hála. Bármilyen élethelyzetben is vagyunk, hálát adunk, mert ez Isten akarata.

Minden helyzetben és minden körülmények között hálát adhatsz Istennek, mert Ő kézben tartja a dolgokat. Ő a rosszat is jóra tudja fordítani. Ő az ostoba hibáinkat is helyre tudja hozni. És történjék bármi is, Isten akkor is szeretni fog. Bármilyen élethelyzetben is vagy, nagyon sok olyan dolog van, amiért hálát adhatsz Istennek - még akkor is, ha az az élethelyzet rossz vagy nehéz.

Isten azért akarja, hogy hálásak legyünk neki minden körülmények között, mert ez a hála megteremti és megerősíti a vele való közösségünket.

Mit értek ezen? Azt, hogy a hála mindig elmélyíti a kapcsolatot két személy között, így Isten és a közötted lévő kapcsolatot is.

Ha valakihez közelebb akarsz kerülni, fejezd ki neki a háládat. Ha például a házastársaddal eltávolodtatok egymástól, csináljátok azt, amit annak idején, amikor randevúztatok: fejezzétek ki, hogy mennyire hálásak vagytok egymásért. Hagyjatok egymásnak kedves üzeneteket, bátorítást, telefonáljatok, vagy küldjetek sms-t egymásnak napközben, és hozzátok a házastársatok tudomására, hogy mennyire hálásak vagytok érte. Úgy, mint régen. Valószínűleg azért nem éreztek már olyan intenzív és szép érzelmeket egymás iránt, mert már nem teszitek azt, ami régebben felkeltette bennetek ezeket az érzelmeket, és ma már biztosnak, szinte "készpénznek" veszitek egymást. 

Szeretnéd, ha többen járnának a házi csoportodba? Ne csak eljárj az alkalmakra, hanem hét közben is írj a csoporttagoknak sms-t, e-mailt, vagy hívd fel őket, és mondd el, mennyire  hálás vagy értük, aztán még tedd hozzá azt is, hogy miért.  Észre fogod venni, hogy minél hálásabb vagy a házi csoportod tagjaiért, annál erősebben kötődnek majd a tagok is egymáshoz.

A Biblia arra buzdít, hogy bátorítsuk és építsük egymást (1Thessz. 5:11). Amikor másokra építően hatsz, Isten is építi a te életedet a vele és másokkal való kapcsolatodon keresztül.

Beszéljetek róla

• Kit kellene bátorítanod, vagy kivel kellene felvenned a kapcsolatot ezen a héten? És kinek kellene kifejezned a háládat?
• Mondj néhány egyszerű példát arra, hogyan tudnád kifejezni a háládat a házastársad, a barátod vagy a házi csoportod tagjai felé.
• Ha szokássá válik a hálaadás az életedben, mit gondolsz, az milyen változásokat okoz majd benned és a kapcsolataidban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 02. 19.)

„Éljetek úgy, hogy jól kijöttök egymással. Tanuljatok meg odafigyelni egymásra, és törekedjetek a harmóniára.” (1Korintus 1:10, MSG fordítás)

Ma már nem igazán tanítják az iskolában azt, hogy hogyan tudunk jó kapcsolatban lenni más emberekkel. Pedig ez az egyik legfontosabb dolog, ha boldog akarsz lenni.

Ha nem tudsz jól kijönni másokkal, akkor az életben boldogtalan leszel.

Mit kell megtanulnod ahhoz, hogy jó kapcsolatban tudj lenni más emberekkel?

Először is, meg kell tanulnod együttműködni másokkal.

A Bibliában Epafroditoszt küldte el a Filippi gyülekezet, hogy anyagi támogatást vigyen Pálnak, aki Rómában volt  ez idő tájt bebörtönözve. A Filippi 2:25 így fogalmaz: „Úgy érzem, vissza kell küldenem hozzátok Epafroditoszt, a testvérem, munkatársam és harcostársam, akit azért küldtetek, hogy személyesen képviseljen benneteket és segítségemre legyen”. (GWT ford.)

Azzal, hogy Epafroditoszt testvérének, munkatársának és harcostársának nevezte, Pál azt fejezte ki, hogy az élet és a szolgálat nem más, mint családi kapcsolat, egymással való közösség és küzdelem.

Az egyház Isten családja. Mi pedig egymás testvérei vagyunk, mert együtt szolgálunk, együtt dicsérjük Istent - és eszerint is kell viszonyulnunk egymáshoz. Ugyanakkor közösségben is vagyunk egymással, mert egy közös cél - az Úrtól kapott küldetés - érdekében együtt dolgozunk és szolgálunk.

Együtt harcolunk Sátán ellen is, és segítenünk kell egymást ebben a harcban. Védenünk és bátorítanunk kell egymást.

A gyülekezeti közösség a legjobb hely arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell együttműködni másokkal.

Másodszor, meg kell tanulnod másokra odafigyelni.

A Filippi 2:26-ban Pál ismét Epafroditoszt említi, amikor így ír: „már nagyon vágyódik utánatok és nyugtalan amiatt, hogy tudomást szereztetek arról, hogy betegeskedett.”

Figyeljük meg, hogy itt a másokra való odafigyelés két példáját említi meg az igevers: Pál tekintettel van arra, hogy munkatársának honvágya van, Epafroditosz pedig a filippiek miatt nyugtalan.

És ez a kulcs a boldogsághoz. Minél jobban megtanulsz tekintettel lenni a többi ember szükségeire, kétségeire és félelmeire, annál boldogabb leszel. Ha például nem vagy tekintettel a házastársadra, boldogtalan lesz a házasságod.

A Bibliában ezt olvassuk az 1Korintus 1:10-ben: „Éljetek úgy, hogy jól kijöttök egymással. Tanuljatok meg odafigyelni egymásra, és törekedjetek a harmóniára.” (MSG ford.)

Az ember természete alapvetően nem olyan, hogy a másikra akar odafigyelni; inkább a saját dolgainkat akarjuk mások dolgai elé helyezni. Ahhoz, hogy jó kapcsolatokat tudjunk kiépíteni, erőfeszítést kell tennünk. Az egymással való harmonikus együttélést és jó együttműködést pedig úgy tudjuk megtanulni, ha gyakoroljuk. Ahogy a kert is gyümölcsöt terem, ha művelik, a te erőfeszítéseid is gyümölcsöt hoznak majd: boldog leszel, és szilárd, jó emberi kapcsolataid lesznek.

Beszéljetek róla

• Miért van az, hogy néha azokkal a legnehezebb kijönni és együtt dolgozni, akik tagjai a gyülekezetünknek és akikkel együtt szolgálunk?
• Milyen új módon lehetne elősegíteni a harmonikus együttműködést a különböző szolgálatokban dolgozó testvérek között? Hogyan tudnánk jobban odafigyelni egymásra?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.17.)

„Ne légy a saját hasznod megszerzésének megszállottja. Feledkezz meg magadról, hogy segítő kezet tudj nyújtani." (Filippi 2,4 MSG fordítás)

Mindannyiunk boldogságának kiindulópontja az, hogy nem saját magunkra fókuszálunk. Ha csak saját magadra tudsz gondolni, akkor egy igazán nyomorult ember leszel. Ha igazán boldog akarsz lenni az életben, törődnöd kell a körülötted lévők igényeivel.

Pál ezzel kapcsolatban példaként mutatja be Timóteust a Filippi 2,20-21-ben: „Senki sem hasonlítható Timóteushoz, aki igazán foglalkozik veletek; mindenki más úgy tűnik, hogy a saját tervei miatt aggodalmaskodik és Jézus Krisztuséi miatt." (LB fordítás).

A legtöbb ember a saját tervei miatt aggódik és nem néz körbe, hogy másokkal mi a helyzet. A legtöbb ember nem úgy kel fel reggel, hogy az első gondolata az, hogy mi lehet valaki mással. A legtöbb ember a saját problémáival foglalkozik. És pontosan ez az oka annak, hogy a legtöbb ember boldogtalan!

Ha egy akarsz lenni a ritka, nagylelkű emberek közül, akkor változtatnod kell a nézőpontodon. Át kell helyezned a fókuszt saját magadról másokra. Ez nem olyan dolog, ami csak úgy jön magától, ezért ezt meg kell tanulnod.

Be kell vallanom, hogy mennyire elszomorított, hogy milyen sokszor tévesztettem szem elől azok szükségleteit, akiket szeretek, csak azért, mert nem figyeltem. Nem érdeklődtem irántuk. Nem helyeztem át a fókuszt saját magamról valaki másra a szobában. Azért mert nem figyeltem az ő igényeiket, le is maradtam róla. Ez pedig nagyon elkeserít.

Ahelyett, hogy az elszalasztott lehetőségek miatt keseregsz, inkább szándékosan ne magaddal foglalkozz, hanem mások szükségeivel. Azáltal, hogy másokat szolgálsz, megtalálod majd a boldogságot Isten szolgálatában.

„Ne légy a saját hasznod megszerzésének megszállottja. Feledkezz meg magadról, hogy segítő kezet tudj nyújtani." (Filippi 2,4 MSG fordítás).

Beszéljetek róla:

• Mi zavar meg abban, hogy mások szükségeire figyelj?
• Mit jelenthet azt, hogy feledkezz meg magadról?
• Milyen szükséget hanyagoltál el valaki más életében azért, mert túl elfoglalt voltál, vagy mert a saját problémáidra figyeltél? Mit tehetsz ma azért, hogy valaki más megsegítésére fókuszálhass?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.15.)