„A hívők gyülekezetének szíve, lelke egy volt... minden dolguk közös tulajdonuk volt.”  (ApCsel 4,32 NASB fordítás)

Amikor nagylelkűek vagyunk egymással, közelebb kerülünk egymáshoz, és ez közösséget teremt.

Valaki a gyülekezetemből küldött nekem egy levelet, amelyben ez állt: „A szomszédom megkérdezte, hogy kölcsönkérheti-e a létrámat, én pedig azt mondtam, hogy természetesen igen. Később megtudtam, hogy már volt egy saját létrája. Nem kellett volna kölcsönkérnie a létrámat; csak arra használta, hogy építse a kapcsolatunkat. Amikor kölcsönkérte a dolgaimat, úgy éreztem, hogy szükség van rám, és ez az érzés jól esett. Mostanra megtanultam én is ugyanezt tenni a többi szomszédommal.”

A levél így folytatódott: „Egy másik szomszédomnak van egy porszívója, és én minden péntek este kölcsönkérem, hogy a fiammal kitakarítsuk az autómat. Sőt, most Roger már kint is hagyja nekem. Nemrég mondtam Rogernek, hogy megengedhetném magamnak, hogy vegyek egy saját porszívót, de szeretem azt az interakciót, amikor kölcsönkérem az övét. Roger erre megkért, hogy ne vegyek magamnak. Megtanulta ő is meglátni a kapcsolatot a nagylelkűség és a közösség között”.

A Biblia azt mondja a Máté evangéliuma 6. részének 21. versében: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved” (NCV fordítás). Más szóval, amibe időt, pénzt és energiát fektetsz, az vonzani fog téged. Tehát bármikor, amikor nagylelkű vagy a gyülekezeteddel, a szomszédoddal vagy a szegényekkel, oda fog menni a szíved. Minden alkalommal, amikor Istennek adsz, az közelebb vonzza a szívedet Istenhez.

Az első keresztények híresek voltak a nagylelkűségükről. Az Apostolok Cselekedetei könyv 4. részének 32. verse szerint „A hívők gyülekezetének szíve, lelke egy volt... minden dolguk közös tulajdonuk volt.”  (NASB fordítás). Egy család voltak; a megosztásuk önkéntes volt. A keresztény nagylelkűség azt mondja: „Ami az enyém, az a tiéd is, és megoszthatom veled”.

Szülőként élvezed-e, ahogyan a gyermekeid megosztoznak egymással? Persze, hogy örülsz neki. Az élet egyik legfontosabb leckéje az, hogy megtanuljunk megosztozni. Amikor látod, hogy a gyerekeid önzetlenek, az boldoggá tesz.

Isten ugyanígy van ezzel! Amikor lenéz ránk, és látja, hogy nagylelkűek vagyunk egymással, azt mondja: „Ez az én fiam! Ez az én lányom! Azt teszik, amit én akarok, hogy tegyenek”, mert Isten nagylelkű, és azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint ő. A nagylelkűség közösséget teremt.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Mit mondanál, hol van a te kincsed? Mit mondanának mások, hol van a kincsed?
• Miért nehéz nekünk felnőtteknek megosztani másokkal a dolgainkat, különösen az időnket?
• Mi motivál, amikor nagylelkű vagy?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2023.08.13.)