„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből... Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”
Mk 12,30-31

A kis csoportok nem csak hasznosak, hanem bibliai alapúak is!

Jézus 30 éves korában kezdte meg nyilvános szolgálatát. Az első dolga az volt, hogy megkeresztelkedett. A második pedig, hogy létrehozott egy kis csoportot; körülnézett és összegyűjtött 12 embert, akik aztán az ő kis csoportját alkották. Az elkövetkező három évben velük vándorolt, étkezett és szolgált.

Még Jézusnak is szüksége volt egy kis csoportra – pedig ő tökéletes volt! Neked még nagyobb szükséged van rá, azért, hogy elboldogulj az életben.

Miért? Azért van szükséged egy kis csoportra, mert az emberi kapcsolatokat jelent.

A kapcsolatok pedig azért fontosak, mert az élet valójában arról szól, hogy megtanuljuk, miképpen kell szeretni. És nem tudod megtanulni ezt, ha nem vagy kapcsolatban emberekkel. A kis csoportok a kapcsolatépítő készségek elsajátításának laboratóriumai. A szeretet kimutatásának laboratóriumai.

Egy tömeggel nem lehet beszélgetni. De egy kis csoportban feltehetsz kérdéseket és ott megoszthatod a gondolataidat. A kis csoport egy különleges hely, ahol imádkozhatunk egymásért, támogatást kaphatunk, és osztozhatunk egymás életének hullámvölgyeiben.

A mai kultúránk egyik problémája, hogy úgy élünk egymás között, mint az idegenek. Az emberek már nem tanulják meg a kapcsolatteremtő készségeket. Nem tudjuk, hogyan kell beszélgetni – sőt, ami még rosszabb, néha meg sem próbáljuk. Az elektromos kütyük idegenné tettek minket! Azokkal soha nem kell személyesen kapcsolatba kerülnünk felebarátainkkal. Még csak nem is kell személyesen találkoznunk velük.

Nem vagyunk túl jók a kapcsolatteremtő készségekben, mert kerüljük azokat a helyzeteket, ahol megtanulhatnánk őket.

Jézus azt mondta, hogy az életben a legeslegfontosabb dolog megtanulni szeretni. Ezt nevezi a legnagyobb parancsolatnak: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből... Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." (Mk 12,30-31). Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb dolog a földön az, hogy elsajátítod a kapcsolatteremtő készségeket – vagyis szeretni Istent, és szeretni az embereket. Ehhez pedig személyesen kell emberekkel találkoznod és megismerned őket.

Nem kell mindenkit ismerned a gyülekezetben ahhoz, hogy az a te gyülekezeted legyen. De valakiket ismerned kell onnan.

Szükséged van néhány emberre, akik tudják, mikor vagy beteg, mikor jössz haza a kórházból, mikor kapsz fizetésemelést, mikor bocsátanak el, mikor nem tudsz kifizetni egy számlát, vagy mikor kell kivinni téged a repülőtérre. Ők ismernek téged. Ők veled együtt ünnepelnek. És ők vannak ott, amikor szükséged van rá.

Egy kis csoportban megtanulod szeretni a másikat – pont úgy, ahogy Jézus szeret minket.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Miért kell szándékosan törekednünk arra, hogy úgy szeressünk, ahogy Jézus?
• Mi okoz félelmet attól, hogy megnyisd az életedet másoknak?
• Milyen módon mutatta meg Jézus a szeretetet a tanítványokból álló „kis csoportjában”?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2025.10.21.)

„Amikor először a bíró elé vittek, senki sem jött velem, mindenki elhagyott. Ne legyen felszámítva nekik! De az Úr mellettem állt, és erőt adott nekem, hogy teljes egészében prédikálhassam a jó hírt, hogy minden pogány hallja” (2Tim 4,16–17 NLT).

Előbb-utóbb a magányt mindenki megtapasztalja.

A szépség, a gazdagság, a hírnév vagy a siker sem tudja megakadályozni vagy távol tartani a magányt. Még a házasság sem véd meg tőle. Sokan azért házasodnak meg, mert magányosak, és néhány évvel később  ugyanezen okból válnak el.

Pál apostol életcélja – még a legvége felé is, amikor egyedül halt meg – az volt, hogy mások is tudjanak Jézusról. A Timóteusnak írt második levelében arról beszél, hogy egyedül állt a bíró elé. Minden barátja elhagyta. De ő a körülötte lévő emberek lelki szükségleteit tartotta inkább szem előtt: „De az Úr mellettem állt, és erőt adott nekem, hogy teljes egészében prédikálhassam a jó hírt, hogy minden pogány hallja” (2Tim 4,16–17 NLT).

Másokra figyelt, mert tudta, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy halljon Isten szeretetéről. Figyelhetett volna a saját problémájára, de ehelyett arra figyelt, hogy mit tehet mások megsegítésére. Ez megakadályozta, hogy magányos legyen még akkor is, amikor egyedül volt.

Ha magányos vagy, ne sajnálkozz ezen! Ne mondogasd: „Egyedül vagyok, senki sem szeret engem; senki sem kedvel engem.” Amikor így teszel, csak magadra figyelsz.

Helyette inkább fordítsd a figyelmed magadról kifelé, és építs hidakat mások felé! Rájössz majd, hogy egy csomó magányos ember van, akik szintén kapcsolatokat keresnek.

Hogyan tudsz kapcsolati hidakat építeni? Az egyik módja az, hogy együttérzőek vagyunk mások szükségleteivel. És ne felejtsd el megkérni Istent, hogy segítsen kapcsolatokat teremteni! Imádkozz valahogy így: „Atyám, segíts, hogy olyan emberek barátja lehessek, akiknek barátra van szükségük!”

Mi okozza a magányt az életedben? Az átmenet, az elválás, az elutasítás vagy az ellenállás szélsőséges időszakai pusztító magányérzethez vezethetnek. A világ nagy részén például sokan megtapasztalták a magányt a COVID-19 világjárvány alatt.

De ne hagyd, hogy a nehéz idők visszatartsanak attól, hogy kapcsolatba lépj az emberekkel! Láss túl a saját problémáidon, és találj ki kreatív módszereket a másokkal való kapcsolatteremtésre! Az együttérzés a magány ellenszere.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Magányos vagy életednek mostani szakaszában? Miért igen, vagy miért nem?
• Hogyan voltál kevésbé magányos a múltban, amikor magad helyett másokra figyeltél?
• Tölts néhány percet azzal, hogy kéred Istent, segítsen kapcsolatot teremteni másokkal! Kérd meg, hogy mutasson neked valakit, aki magányos! Döntsd el, hogy ezen a héten kapcsolatba lépsz az illetővel!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.09.30.)

(NLT: Az angol New Living Translation bibliafordítás rövidítése.)

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2. Timóteus 1:7., Újfordítás)

Amikor csordultig vagyunk félelemmel és aggodalmakkal, nem tudunk egymáshoz közelebb kerülni. Távol tartjuk magunktól a környezetünket. Félünk az elutasítástól, a manipulációtól, a sebezhetőségünktől, a fájdalmaktól és hogy kihasználhatnak minket. Ezek a félelmek mind elválasztanak minket a másiktól.

Ez a félelem egyidős az emberiséggel. Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, Isten jött és kereste őket, amire Ádám ezt felelte: "Féltem és elrejtőztem." Nagyon régóta csinálják már ezt az emberek. Megijedünk és elbújunk. Elrejtőzünk igazi valónk elől is.

Nem engedjük meg másoknak, hogy igazán megismerjenek minket. Nem engedjük, hogy belénk lássanak. Miért? Mert aggódunk, hogy mi lesz akkor ha meglátják milyenek vagyunk és nem tetszik nekik - bonyolult helyzetbe kerülünk. Balszerencse. Miért is félek elmondani neked, ki is vagyok? Mert ha elmondom és nem tetszik neked, akkor elutasítottsággal és csalódottsággal kell együtt élnem. Így tehát álarcot viselünk és szerepet játszunk.

A félelem viszont három szörnyű dolgot tesz a kapcsolatokkal.

A félelmeink védekező magatartásra kényszerítenek. Félünk leleplezni magunkat, ezért védelmi állásba helyezkedünk. Amikor valaki kiszúrja a gyengeségünk, azt megtoroljuk és védekező üzemmódba kapcsolunk.

A félelmeink távolságtartásra késztetnek. Nem engedjük közel magunkhoz az embereket. Vissza akarunk vonulni. El akarjuk rejteni az érzéseinket. Nem akarunk nyitottak és őszinték lenni. Védekező és távolságtartó emberré válunk.

A félelmeink követelőzővé tesznek. Bármikor amikor bizonytalanságban érezzük magunkat, minél bizonytalanabb a helyzet, annál jobban próbáljuk irányításunk alá vonni. Mindig arra törekszünk, hogy a miénk legyen az utolsó szó. Mi akarunk irányítani, vezetni. Ezek mind a félelem és bizonytalanság jelei.

Hol találhatod meg a magabiztosságot és a bátorságot ahhoz, hogy meg tedd az első lépést valaki felé, hogy bensőségesebb kapcsolatba kerülhessetek?

Isten Szent Szellemére van szükséged. Pál azt mondja nekünk a 2. Timóteus 1:7-ben, "A Szent Szellemért, Isten ajándéka nem az, hogy féljetek az emberektől, hanem hogy bölcsek és erősek [más szóval: bátrak] legyetek, és szeressétek őket, élvezzétek a velük töltött időt" (TLB fordítás).

Honnét tudhatod, hogy betöltött-e a Szent Szellem? Bátrabb vagy a kapcsolataidban. Szereted az embereket. Szeretsz velük lenni. Nem félsz tőlük, mert Isten Szelleme az életed része. A Biblia azt mondja, hogy "Isten a szeretet" és "a szeretet legyőz minden félelmet". Minél inkább részese Isten az életednek, annál kevésbé kap helyet benne a félelem.

Tehát ha fel szeretnéd venni bárkivel is a kapcsolatot, a kiindulópont a következő: tarts szünetet, imádkozz és mondd: "Istenem, adj nekem bátorságot, hogy megtehessem az első lépést!" Ezek után odamehetsz ahhoz a személyhez, akivel meg szeretnél ismerkedni.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Hogyan tart távol a félelem és az aggódás attól, hogy elmélyítsd a barátságaidat? Mik ezek a félelmek és aggodalmak?
• Mikor küzdesz leginkább azzal a félelmeddel, hogy az emberek meglátják milyen is vagy valójában? Vagy ez többé már nem okoz neked gondot? Hogyan sikerült legyőznöd ezt a félelmet?
• Hogyan tapasztaltad meg a magabiztosságot és bátorságot, amikor megtetted az első lépéseket valaki felé és kezdtél el bensőségesebb kapcsolatot kiépíteni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.02.20.)

"A Szentlélekre, az Isten ajándéka az, hogy ne féljünk az emberektől, hanem, hogy bölcsek és erősek legyünk, szeressük őket, és élvezzük a társaságukat." ( 2 Timóteus 1:7, TLB fordítás) 

Ha kapcsolatba akarsz kerülni valakivel, hajlandó kell legyél arra, hogy megteszed az első lépést. Ez sokszor bátorságot követel. Miért? Mert a félelem tartja távol az embereket. Amikor tele vagyunk félelemmel és feszültséggel, nem tudunk másokhoz közel kerülni. Valójában visszakozunk. Félünk, hogy visszautasítanak, manipulálnak, megsebeznek, megbántanak, kihasználnak. Ezek a félelmek mind elősegítik az elszigetelődést. 

Ezen félelem az emberiséggel egyidős. Amikor Ádám és Éva bűnbe esett és Isten kereste őket, Ádám így szólt: "Féltem és elrejtőztem". Az emberek azóta is ezt teszik. Félünk, ezért elrejtőzünk. Elrejtjük a valós lényünket. Nem engedjük másoknak, hogy igazán megismerjenek, mert ha megteszik és nem tetszik nekik, amit látnak, akkor majd visszautasítanak minket. És ezért szerepet játszunk.

A félelem három borzalmas dolgot tehet a kapcsolatainkkal:

1. A félelem védekezővé tesz minket. Amikor az emberek rámutatnak a gyengeségeinkre, akkor mi visszavágunk és védekezünk. 

2. A félelem távolságtartóvá tesz. Nem engedjük másoknak, hogy közel kerüljenek hozzánk. Visszavonulunk, elrejtjük az érzelmeinket. 

3. A félelem követelőzővé tesz. Minél nagyobb bizonytalanságban érezzük magunkat, annál jobban akarjuk irányítani a dolgokat. Szeretnénk, ha a miénk lenne az utolsó szó. Szeretnénk dominálni. 

Tehát akkor honnan vehetsz bátorságot ahhoz, hogy megtedd az első lépést a kapcsolatteremtésben, hogy egy mélyebb szintre juthass?

Isten Lelkétől fogod ezt megkapni. A Bibliában azt olvassuk, hogy "A Szentlélekre, az Isten ajándéka az, hogy ne féljünk az emberektől, hanem, hogy bölcsek és erősek legyünk, szeressük őket, és élvezzük a társaságukat." (2 Timóteus 1:7, TLB fordítás)

Honnan tudod, hogy be vagy-e töltve Isten Lelkével? Bátrabb vagy a kapcsolataidban. Szereted az embereket, szeretsz velük lenni. Nem félsz tőlük, mert az életedben ott van Isten Lelke. A Biblia azt írja, hogy "Isten a szeretet" és "A teljes szeretet kiűzi a félelmet". Minél inkább jelen van Isten az életedben, annál kevésbé lesz benned félelem. 

Beszéljetek róla

• Kivel kellene jobban elmélyíteni a kapcsolatodat? Imádkozz és kérd Istent, hogy adja meg a bátorságot az első lépés megtételéhez még ma. 
• A kapcsolataidban milyen más nyilvánvaló jegyei vannak még a Szentlélek működésének?
• Hogyan lehetne Isten még jobban jelen az életedben? Milyen gyakorlati lépést kell még ma megtenned?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.08.14.)