"Káosz vagyok. Semmi vagyok és semmim sincs; Csinálj valamit belőlem. Te (Istenem) képes vagy rá; neked mindened meg van hozzá." (Zsoltárok 40:17 The Message fordítás)

A Biblia azt mondja, Isten mindig befejezi, amit elkezdett: "Isten, aki elkezdte a jó munkát bennetek, véghez is viszi azt, amíg teljesen kész nem lesz." (Filippi 1:6 NLT ford.). Nem azt mondja, hogy 'Isten talán befejezi'. Nem is azt, hogy 'Isten reméli, hogy befejezi'. Azt mondja, hogy Isten be fogja fejezni. Mit is jelent ez?

Azt jelenti, ha igazán átadtad az életed Jézus Krisztusnak, ha kitártad magad Istennek és azt mondtad "Jézus, légy a legeslegelső az életemben", akkor úton vagy a mennybe. Semmi kétség efelől, az ügy el van intézve. Ez egy lezárt üzlet. Át fogsz érni a célvonalon, mert ez nem azon fog múlni, hogy hogyan teljesítesz, hanem Isten még mindig fennálló kegyelmén. Az egyetlen kérdés az, hogy hogyan fogod befejezni a versenyt. Te is legalább olyan jól tudod, mint én, hogy néhány ember szegényen fejezi be a versenyt, amíg mások gazdagon.

Nem csupán azt remélem, hogy bejuss a mennybe. Nem azt szeretném számodra, hogy csak épp átjuss a célvonalon. Segíteni akarok, hogy gazdagon fejezhesd be az élet versenyét. Azt akarom, hogy élvezd az életet, a bőséges életet, hogy rájöjj, Isten mit tervezett számodra, és éld meg azt.

Honnét lehetsz biztos, hogy be fogod fejezni az élet versenyét? Mert Istennek még mindig tart a kegyelme. Ő nem csak megmenteni akar. Meg akar tartani egy életen át. Azt akarja, hogy célba érj.

Mi az a fennálló kegyelem?

Ez a kegyelem az, ami továbbvisz, amikor fel akarod adni. Ez ad erőt, hogy helyesen cselekedj, amikor úgy érzed, nem ez a megfelelő lépés.

Rengeteg buktató van az élet marathonján. És tekintet nélkül arra, hogy most min mégy át, ahogy az sem számít, hogy mikkel kell szembe nézned idén, számíthatsz Isten még mindig fennálló kegyelmére.

"Azért írok nektek, hogy bátorítsalak titeket és biztosítsalak arról, hogy amit most tapasztaltok,az  teljesen Isten kegyelmének a része. Álljatok szilárdan ebben a kegyelemben." (1 Péter 5:12 NLT  ford.)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért próbáljuk olyan sokszor 'csak túlélni' a hetet, amikor Isten azt akarja, hogy megtapasztaljuk a bőséges életet?
• Hogyan segített neked Isten kegyelme kitartani egy megpróbáltatásban?
• Milyen helyzetben van szükséged Isten kegyelmére, hogy szilárdan tudj állni? Hogyan kéred Istent, hogy tartson meg?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2018.06.04.)

„Ezért ne fáradjunk bele jót tenni, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” Gal. 6:9. (HCSB-fordítás)

Isten mindenható, ami azt jelenti, hogy tud mindenről, beleértve a Te életedet is. Ismeri a hibáidat, a kudarcaidat, az érzéseidet, illetve  frusztrálcióid – és ismeri a jövődet is.

Isten tisztában van a félelmeiddel. Ő tud azokról az akadályokról, amelyekről úgy érzed, hogy képtelen vagy megoldani őket, vagy felülkerekedni rajtuk. Napjainkban például, sokan a gazdasági körülmények miatt aggódnak, és anyagi  helyzetükkel kapcsolatban vannak félelmeik.

És emiatt úgy viselkedünk, mintha Istennek nem lenne tudomása kifizetendő számláinkról. "Nem látod, Uram? Vége mindennek! Én erre képtelen vagyok!" Megpróbálunk kitartani, és végig csinálni. Feszültek, idegesek vagyunk, és aggodalmaskodunk. Ám félelmünk azt jelzi, hogy nem vagyunk tisztában Isten végtelen tudásával.

Az igazság az, hogy Isten tisztában van az összes szükségleteddel. Az ima nem Isten tájékoztatása mindarról, amire érzésed szerint szükséged van. Ő régen tudja már, hogy éppen milyen helyzetben vagy. A Biblia azt mondja, "Atyád tudja, hogy mire van szükséged, mielőtt kérnél tőle" Máté 6:8 (NIV-fordítás). Minden egyes szükségletedet ismeri, legyen az akár pénzügyi, lelki, fizikai, szociális vagy érzelmi igény.

Végül, Isten tudja, hogy hűséges vagy. Látja mindazt a jó és helyén való dolgot, amit cselekszel. Minden alkalommal, amikor nem a bűn mellett döntesz, minden alkalommal, amikor ellenállsz a kísértésnek, minden alkalommal, amikor állást foglalsz Isten igazsága mellett, Ő tanúja lesz annak, hogy hűséges vagy hozzá.

A Biblia azt tanítja, hogy minden jócselekedet elnyeri méltó jutalmát, függetlenül attól, hogy mennyire jelentéktelen, illetve, hogy bárki más látta-e azt. Minden alkalommal, amikor bátorítasz valakit, minden alkalommal, amikor az irodában elvégzel valamit, ami nem is a te dolgod lenne, amikor a gyülekezetben elrendezed a székeket, ülőhelyeket, minden alkalommal, amikor visszautasítod, hogy pletykálkodj másokról – Isten látja mindezt, és nem számít Neki, hogy milyen jelentéktelen dolog is ez. Ahogy a Máté 10:40-42. versei is mondják. („Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.”)

Lehet hogy most így szólsz: „Megpróbáltam a házasságomban helyesen cselekedni, mégis semmi eredményét nem láttam ennek.” „ Megpróbáltam igaz emberként élni, és megfelelően viszonyulni a gyerekeimhez (vagy a szüleimhez). Megpróbáltam rendesen elvégezni a feladataimat a munkahelyemen (vagy az iskolában), és nem tudom, hogy mindez megéri-e. Nem látom, hogy ez bárki életében akármilyen különbséget eredményezne.

Isten azt mondja: "Én látom ezeket, és nem számít, hogy ki más látja még." A jó, amit cselekszel, sohasem hiábavaló: „Ezért ne fáradjunk bele jót tenni, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” Gal. 6:9. (HCSB-fordítás)

Ne csüggedj el! Cselekedj továbbra is helyesen, és bízz a jóisten gondviselésében.

 Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Hol találhatsz bátorításra, amikor elbizonytalanodsz a kapcsolataidban és a szolgálatodban?
• Ha mások azt mondanák neked, hogy bízz Isten gondviselésében, mire hivatkoznál erre vonatkozóan?
• Az ima hogyan változtat meg téged?

 * Daily Hope by Rick Warren (2018.03.25.)

„Nem mintha már elértem volna a célom, és nem vagyok tökéletes; de Krisztus megragadott engem, tehát futok és küzdök, hogy megragadjam jutalmamat.” (Filippi 3:12, GNT fordítás)

Tegnap el kezdtünk beszélgetni arról, hogy miért szükséges célokat kitűzni. Ma három másik okot nézünk meg, amiért fontos célokat felállítani, hisz még Jézus is ezt tette a maga számára.

Azért fontos a célok kitűzése, mert reményt adnak neked, mozgásban tartanak, valamint segítenek a kitartásban.

Jób ezt mondja: „Honnan merítsek erőt a kitartáshoz? Mi értelme lenne tovább is remélni?” (Jób 6:11). Célra van szükséged ahhoz, hogy tovább haladj.

A célnak nem kell nagynak lennie ahhoz, hogy motiváljon téged. Például, ha túlesel egy műtéten, akkor az első célod a felépülésben az, hogy fel tudj ülni az ágyban. Aztán azon dolgozol, hogy fel tudj állni, majd később pedig azon, hogy le-föl tudj sétálni a folyosón.

Ezek mind aprócska célok, de fontosak; ugyanis a sikerhez vezető út nem csak egy nagy ugrásból áll, hanem sok kicsi lépésből. A célnak nem kell nagynak lennie ahhoz, hogy fontos legyen; csupán olyannak kell lennie, ami bátorít téged arra, hogy tovább menj és folytasd.

Célokat ki kell tűzni ahhoz, hogy épüljön a jellemed.

Életed során nem az eredményeidből fogsz a legjobban profitálni, hanem inkább abból, ami benned zajlik, miközben a célod felé haladsz.

Istent jobban érdekli a jellemed, mint az eredményeid. Míg a céljaidon dolgozol, Isten munkálkodik benned. Isten építi a jellemedet, és ez az, ami megmarad az örökkévalóságra.

Ezért mondja Pál a Filippi 3:12 -ben, hogy: „Nem mintha már elértem volna a célom, és nem vagyok tökéletes; de Krisztus megragadott engem, tehát futok és küzdök, hogy megragadjam jutalmamat.”
Energia, erőfeszítés és szándék kell ahhoz, hogy elérd a célodat; és az eredmény az, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá válsz.

Szükséges célokat felállítani, mert a jó célok jutalmat nyernek.

A Példabeszédek 11:27-ben ez áll: „Ha jók a céljaid, tisztelve leszel.” (GNT fordítás). Ha jó célra szánod az életed, az tiszteletet hoz, és örökséget épít a Földön.

Ám a valódi jutalom, a jó célok felállítására, az örökkévalóságban derül ki. A Biblia azt mondja, 1 Korinthus 9:25-26-ban, hogy „Minden ember, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él, hiszen meg akarja nyerni a versenyt, hogy megkapja a győztesnek járó koszorút. Az a koszorú azonban nem marad meg örökké, hanem elhervad. Mi ellenben olyan jutalmat fogunk kapni, amely örökké megmarad. Ezért hát, ami engem illet, úgy futok, hogy a biztos célt mindig a szemem előtt tartom. Úgy küzdök, mint az ökölvívó, aki pontosan eltalálja ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod.”

Pál céltudatos, célokat kitűző ember volt. Neked is ilyennek kell lenned, hogy elnyerd a jutalmat, amit Isten készített el számodra a Mennyben.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Ha bátortalannak érzed magad, akkor állíts fel célokat. Mi az, amiért dolgozhatsz, ami motivál és bátorít minden nap arra, hogy egyre közelebb kerülj a célodhoz?
• Miket tanultál magadról és Istenről, mialatt a céljaid megvalósításáért dolgoztál?
• Mit szeretnél, Isten hogyan munkálkodjon az életedben? Céljaid mi módon tükrözik Istenbe vetett reményeidet, és mindazt az elvárást, amit ő benned, és általad el fog végezni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.02.27.)

„Ezért soha nem adjuk fel. Habár a testünk haldoklik, a lelkünk minden nap megújul. A mostani könnyű szenvedésünk nem tart sokáig, mely az örökké tartó dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk!” (2Kor 4:16, NLT fordítás)

A hívő és nem hívő ember között az a különbség, hogy a hívő ember soha nem adja fel a nehézség első jeleinél, hanem igyekszik folyamatosan kitartani. A hívő ember elszánt, szorgalmas, állhatatos, és nem tudja, mit jelent az, hogy feladni. Tudod, hogy hogyan lesz a kis makkból tölgyfa? A tölgyfa is valamikor csak egy makk volt, azonban soha nem adta fel.

Nem vagyok valami okos, de egy dolgot biztosan tudok: Mindig túl korán van ahhoz, hogy feladjuk. Addig soha nem vagy vesztes, amíg nem adod fel, és mindig túl korán van, hogy kilépj. Isten a nehéz időkben teszi próbára az állhatatosságunkat.

Amikor megalapítottuk a Saddleback Gyülekezetet, az első prédikációmat egy személynek tartottam, a feleségemnek, aki szerint a beszédem túl hosszú volt. Az eltelt harmincegy év alatt a véleménye semmit nem változott!

Amikor elkezdtük a gyülekezetünket, azt gondoltam, hogy gyorsan szerzünk épületet is számunkra, azonban ez 15 éven keresztül nem valósult meg. A Saddleback Gyülekezet első 13 évében 79 különböző létesítményt használtunk az összejövetelek megtartásához. Tudod, hogy hányszor éreztem úgy, hogy inkább feladom? Szinte minden hétfő reggel! Azonban nem tudtam, hogy hogy kell feladni! És akkor Isten azt mondta: „Rick, hogyha soha nem adnék a gyülekezetednek egy épületet, még mindig szolgálnál engem?" És akkor azt válaszoltam: „Teljes mértékben!”

Mire felépítettük az első gyülekezeti házunkat, a gyülekezetünk száma meghaladta a tízezer főt. Hogyan lehet felépíteni és lebontani egy templomot tízezer ember részére minden héten? Ebben nincs nagy dicsőség, csak kemény munka. Isten a kemény időket arra használja, hogy próbára tegye a kitartásunkat.

Ha most éppen nehéz idők járnak feletted, akkor ez az igevers neked szól: „Ezért soha nem adjuk fel. Habár a testünk haldoklik, a lelkünk minden nap megújul. A mostani könnyű szenvedésünk nem tart sokáig, mely az örökké tartó dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk!” (2Kor 4:16, NLT fordítás).

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy milyen jellemé formálódsz, mint az, hogy mi történik veled. Az életedben gyakran állít megpróbáltatások, nehézségek elé, mivel a szenvedések és problémák sorozata tanít meg arra, hogy szorgalmas és eltökélt legyél, és hogy kifejlődjön a jellemed. A probléma, amellyel éppen most kell megküzdened, az Istenhez való hűségedet teszi próbára. Az életben adódó nehézségek ellenére is fogod szolgálni Istent?

„Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.” (Galata 6:9, SZIT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Szerinted miért érdekli Istent jobban az, hogy milyen jellemmé formálódsz, mint az, hogy mi történik veled?
• Hogyan változtatja meg a nehézségekkel szembeni reakciódat az a tudat, hogy Isten a nehéz helyzeteidben is munkálkodik?
• Milyen helyzetben voltál már kész feladni? Mi fog kelleni ahhoz, hogy bízz annyira Istenben, hogy kitarts ebben a helyzetben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.13.)

“A hit által volt Mózes képes arra, hogy a király haragjától sem tartva elhagyja Egyiptomot. Mint aki látja a láthatatlan Istent, nem volt hajlandó még vissza sem nézni.” (Zsid. 11:27, GTL-fordítás)

Néha előfordul velem, hogy nincs kedvem mindenkihez kedvesnek lenni, és ahhoz sincs kedvem, hogy önzetlen legyek. Csak ahhoz van kedvem, hogy lefeküdjek a díványra és tévézzek. Semmi mást nem akarok aznap már csinálni, és nem akarok semmilyen egyéb teendővel foglalkozni. De az, hogy „most-éppen-nincs kedvem-megcsinálni” hangulatom van, nem jelenti azt, hogy nem is kell megtennem valamit.

Biztos meg fogsz döbbenni, ha azt mondom, néha nincs kedvem ahhoz se, hogy imádkozzak vagy hogy olvassam a Bibliát. De aztán mégis imádkozom és mégis olvasom a Bibliát. Rájöttem, hogy ha csak akkor imádkozom vagy csak akkor olvasom a Bibliát, amikor kedvem van hozzá, Sátán gondoskodik róla, hogy soha ne támadjon ilyen kedvem. Érettnek lenni azt jelenti, hogy az életünket az elkötelezettségeink szerint éljük és nem az érzelmeink alapján.

A különbség a sikeres és sikertelen emberek között az, hogy a sikeres emberek hajlandóak megtenni azt, amit a sikertelen embereknek nincs kedvük. Szokásokat alakítanak ki és ezek mellett a szokások mellett elkötelezettek maradnak. Az Olimpiára egy sportoló nem azért jut ki, mert épp ahhoz van kedve. Az Olimpiára csak órák hosszat tartó, rendszeres edzéssel lehet kijutni, amihez valószínűleg egyáltalán nincs kedve az embernek. Nem tud senki kiemelkedő zenésszé válni, ha nem gyakorol több órát naponta rendszeresen, amihez valószínűleg nincs kedve.

Ugyanígy nem tudsz istenfélővé se válni, ha egyszerűen csak azt csinálod, amihez kedved van. Az istenfélő férfiak és nők felvállalják, hogy olyan szokásokat alakítanak ki az életükben, amelyek az istenfélelmet munkálják. Ezt a döntést semmivel sem könnyebb meghozni, mint eldönteni, hogy rendszeresen tornázol, fogyókúrázol, gyakorolsz vagy bármi mást csinálsz, amiről tudod, hogy jót tenne, de nincs kedved hozzá.

Hogyan tudod kifejleszteni magadban ezt a fajta kitartást?

A legfontosabb az, hogy ne a problémádra nézz, hanem az Úrra. A Bibliában valószínűleg Mózes a legjobb példa a a kitartásra. Negyven éven át vezetett sírós, veszekedős, panaszkodó embereket a sivatagban, akik közben állandóan megkérdőjelezték vezetői képességeit. És ő mégsem adta fel.

A Zsidókhoz írt levél 11:27 azt mondja: “Hit által volt Mózes képes rá, hogy a király haragjától sem tartva elhagyja Egyiptomot. Mint aki látja a láthatatlan Istent, nem volt hajlandó még vissza sem nézni.” (GNT-ford.) Mózes "látta a láthatatlan Istent." Ő Istenre nézett és Őrajta tartotta a szemét.

Te is Istenre nézz. Ha a problémádra koncentrálsz, akkor lehangolt, szomorú és depressziós leszel. Ha Istenre figyelsz, békességed lesz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi az, amit azért adtál fel, mert túl nehéz volt vagy túl sok erőfeszítést / időt igényelt?
• Miért nehéz olyan gyakran a helyénvaló dolog helyett inkább a könnyebb dolgot megtenni?
• Milyen gyakorlati módjai vannak annak, hogy mindig Istenre nézzünk?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.02.)