„Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (János 17:18.)
Jézus elengedte a tanítványokat, hogy Isten terveit szolgálják.
Szülőként felelős vagyok a gyermekeim védelméért ahogy nőnek fel, de ez nem azt jelenti, hogy megvédem őket attól, hogy kockázatot vállaljanak Isten dicsőségéért. Túl védelmezővé válhatsz, ha nem engeded a gyermekeidnek érzelmileg, vagy még fizikailag sem, hogy azt tegyék, amit Isten elvár tőlük.
Azt mondod „Persze, hogy azt akarom, hogy a gyermekeim Istent szolgálják, de maradjanak körülöttem.”, vagy „Igen, azt akarom, hogy a gyermekeim azt tegyék, amit Isten vár tőlük. Az Ő tervét és céljait követhessék egész életükben, de ne hagyják el a környezetemet és éljenek a környéken.” Tehetik, amit Isten mond, amíg nem csinálnak valami veszélyeset, ahol megsérülhetnek vagy meghalhatnak.
Természetes, hogy szülőként nem akarod, hogy a gyermekeid megsérüljenek, de hadd tegyek fel őszintén egy kérdést: Hajlandó vagy megengedni Istennek, hogy Isten legyen a gyermeked életében?
Vagy még mindig uralkodni próbálsz az életükben. El kell engedned őket. Láttam olyan szülőket, akik irányítani próbálták gyermekük életét azután is, hogy megházasodott, pedig a Biblia ezt tanítja a házasságról: „… a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1.Mózes 2:24.)
A helyzet az, hogy Isten terve a gyermekeknek, hogy elmenjenek. Szülőként tanítanunk kell őket, amíg velünk vannak, de aztán engednünk kell, hogy Isten terve szerint szolgáljanak.
Jézus mondja: „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (János 17:18.) A szülőség teljes célja végülis, hogy elengedd a gyermeked. Attól a perctől kezdve, hogy megszületnek, arra készíted fel őket, hogy elengedd a világba, nem pedig arra, hogy a markodban tartsd őket, vagy irányítsd az életüket az életed hátralevő részében.
