„Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.” Mk 4:18-19

Ahogy tegnap már beszéltünk róla, Isten többet szeretne egy kis saroknál az életünkben. Isten az egész szívünket kéri.

Jézus beszélt arról, hogy életünk annyira túlzsúfolttá válhat, hogy nem marad Isten számára hely. Azt mondja az ilyen emberekről, hogy meghallják Isten igéjét, de a világ dolgai és az értük való aggodalmaskodás megfolytja az ige csíráját – semmi nem növekedik fel belőle.

Ezért jár sok ember hétről hétre, évről évre gyülekezetbe úgy, hogy csak kevés változás történik az életükben. A hétvégén elvetett mag nem tud felnövekedni hét közben, mert annyi más dolgot kiszorítja a szívből.

Legyünk nagyon figyelmesek, ha Istent bármi ki akarja szorítani az életünkből. Ez a bármi a bálvány. Bálvány mindaz, ami elveszi Istentől a teret. A Biblia azt tanítja, hogy nincs helye bálványoknak a szívünkben.

A bálványimádás nem azt jelenti, hogy van egy kis szobrocskánk, ami elé letérdelünk imádkozni. Lehet bálvány a munka, a házasság, minden, ami fontosabb Istennél.

A Biblia ezt tanítja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46:10). Szabadabb fordításban: ülj le és nyugodj meg. Nyugodtan lemondhatunk világfenntartó törekvéseinkről: a világegyetem nem fog szétesni nélkülünk. A vasak melengetése annyira lefoglalhat, hogy könnyen kiolthatjuk a tüzet.

Jézus arra tanít minket, hogy oltsuk ki a zűrzavart a szívünkben és teremtsünk helyet Isten átható jelentétének.