„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Máté 20:28

A szolgálat nem olyasvalami, amit csak úgy beszúrunk a naptárunkban, amikor időnk van rá. Ez a keresztyén élet szíve. Jézus „adni” és „szolgálni” jött – és ez a két ige kellene, hogy meghatározza az egész földi életedet is.

Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség sohasem öncélú. A lelki érettség célja a szolgálat! Nem elég egyre többet és többet tanulnunk, hanem cselekednünk is kell, amit megtanultunk és gyakorolnunk azt, amiben hiszünk. A tanulás szolgálat nélkül, lelki stagnáláshoz vezet.

De a mások iránti szolgálat éppen az ellentéte a természetes ösztöneinknek. Leginkább azt szeretjük, ha nekünk szolgálnak, nem pedig azt, ha mi szolgálunk. Azt mondjuk: „Olyan egyházat keresek, amely betölti a szükségleteimet és ahol áldást találok” -nem pedig azt, hogy: „Olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldássá lehetek”.

De mint Krisztusban felnőtteknek, életünkben egyre inkább arra kellene tennünk a hangsúlyt, hogy szolgáló életet éljünk. Jézus felnőtt követője abbahagyja a kérdezgetést, hogy „Ki fogja betölteni a szükségleteimet?” és inkább azt kérdezi, hogy „Én kinek tölthetném be a szükségleteit?”

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.08.25.)