"Egy másik is ezt mondta: 'Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek a házam népétől.' Jézus pedig így felelt: 'Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára.' "(Lukács 9:61-62.)
A tanítványság nem hasonlítható egy karrierhez, amit előre eltervezünk magunknak: „Ezt megteszem Jézusnak miután a gyerekek végigjárták az iskolát, én pedig megalapoztam a nyugdíjamat.” Nem rendezhetjük úgy a szolgálatunkat, hogy nekünk feleljen meg, mert akkor oda jutunk, hogy a saját elképzeléseink szerint fogjuk szolgálni Jézust.
Ahogy a tanítvány a mai igeversben: azt mondjuk, hogy engedelmesen követni fogjuk Jézust, aztán egyszer csak gondolunk egyet, és magunk határozzuk meg a prioritásainkat. Így továbbra is mi irányítunk. Meglehet, hogy amiket csinálunk, azok jó dolgok, de ettől még nem válunk Jézus tanítványaivá. Jézus azt mondja: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62.) (Az angol fordítás kicsit erősebb: azt mondja, aki hátratekint, annak nincs haszna Isten országában. – a ford. megj.)
A visszatekintés kétlelkűséget jelez (Jakab 1:8, 4:8). Bizonytalanná és instabillá tesz minket. Ez éppen az ellenkezője annak a fókuszált követésnek, amit Jézus elvár tőlünk. Azt jelenti, hogy a Jézussal való kapcsolatunkban vannak időszakok, amikor azt mondjuk: „Még visszatérek rád, Jézus, csak előbb végeznem kell azokkal a dolgokkal, amik a prioritásaim.”
Te meddig tartod távol magadtól Jézust? Amíg be nem illeszkedik az időbeosztásodba? Vagy amíg túl nem jutsz az életednek ezen az időszakán? Amikor Jézus megítél, az nem jelenti azt, hogy el is ítél. Egyszerűen a legjobbat akarja neked, és tudja, hogy azt akkor találod meg, ha őt követed.
Daily Hope by Jon Walker, 2011.09.17.
