"Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete,                                                        és a Szent Lélek közössége mindnyájatokkal."                                                                                (2 Kor. 13:13, Károli)

Hit által tudom, hogy ezek a dolgok igazak:

• Isten tele van szeretettel és kegyelemmel, és Ő betölt engem a szeretetével és kegyelmével.
• Isten azon munkálkodik bennem, hogy megtisztítson egy csatornát a szeretetének és kegyelmének azért, hogy ezek rajtam átfolyjanak mások életébe, akikkel találkozom.
• Talán még nem vagyok ott, de "meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Filippi 1:6)
• És tudom, hogy "Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek." (2 Kor. 9:8, Károli)
• Ő teszi az örömömet teljessé, mert többé nem élek sötétségben, hanem az igazságban élek és közösségem van Istennel. (1 János 1:4, 1 János 1:6)
• Jézus Krisztus által, Isten szeretete és a Szentlélek közössége által mindenkor telve vagyok kegyelemmel, irgalommal és békességgel. (2 Kor. 13:13)

Ezekben az igazságokban hiszek és ezek szerint járok, megengedve Istennek, hogy elvégezze a munkáját bennem belülről kifelé.

Beszéljünk róla:

Kinek lehet haszna rajtad keresztül Isten szeretetéből és kegyelméből?

Imádkozz így ma: "Atyám, kérlek végezd el a jó munkát az életemben. Hiszek; segíts a hitetlenségemen."

Daily Hope by Jon Walker, 2012.11.18.

"Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet." (Kolossé 3:12)

Egy valódi közösségben az emberek megtapasztalják a szimpátiát, ami nem tanácsadás vagy egy gyors, felületes problémamegoldás. A szimpátia részesedés a másik fájdalmából, annak megosztása a másikkal.

A szimpátia két alapvető emberi szükséglet találkozása: megértés és az érzelmek jóváhagyása.

Valahányszor megértesz és megerősítesz valakit az érzéseiben közösséget építesz. A baj az, hogy gyakran annyira sietünk megoldani a problémákat, hogy nincs időnk szimpatizálni másokkal. Néha az is megakadályoz ebben, hogy belefeledkezünk a saját sérelmeinkbe. Az önsajnálat kiírtja a mások iránti szimpátiát.

A közösségnek különböző szintjei vannak, mindegyik más időben helyénvaló:

• A legegyszerűbb szinje a közösségnek Isten szavának megosztása és együtt taulmányozása.
• Egy mélyebb szint, amikor szolgálunk, mint amikor missziózni megyünk együtt vagy egyéb másokon segítő eseményen veszünk részt.
• A legmélyebb, legintenzívebb szintje a közösségnek a szenvedés (Fil3:10, Zsid 10:33-34). Ez az, amikor részesedünk a másik fájdalmában, gyászába és hordozzuk egymás terheit. Azok a keresztények, akik ezt a szintet leginkább megértik azok, akiket kivégeztek, megvetettek, és gyakran mártírhalált haltak hitükért.
• A Biblia azt tanítja: "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal 6:2)

A súlyos helyzetekben, gyászban és kétségek között van leginkább szükségünk egymásra. Amikor a körülmények olyannyira összetörnek, hogy eljutunk arra a pontra, amikor hitben elbizonytalanodunk. Ez az az idő, amikor leginkább szükségünk van hívő barátokra.

Szükségünk van egy kis csoportra, amit olyan barátaink alkotnak, akik értünk is hisznek Istenben, és átsegítenek a nehézségen. Egy kis csoportban Krisztus teste (a gyülekezet) valódi és kézzelfogható, még akkor is, amikor Isten távolinak tűnik.

Ez az, amire Jóbnak nagyon szüksége volt kínjai között. Így kiáltott fel: "Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét." (Jób 6:14)

Beszéljünk róla:

Ahhoz, hogy részesedj mások fájdalmából, gyászából, és ki tudd fejezni a szimpátiádat, tudnod kell meghallgatni a másikat. Hogyan értékelnéd önmagad hallgatóságként? Mitől lesz valaki jó hallgatóság?

A te kis közösséged mennyire tapasztalta meg az adott szintek mélységét?

Daily Hope by Rick Warren, 2012. 11. 17.

"Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!" Zsoltárok 133:1

Isten szándéka az, hogy együtt tapasztaljuk meg az életet. A Biblia ezt a megosztott tapasztalatot hívja közösségnek.

Ennek ellenére mára ez a szó szinte teljesen elveszítette biblikus jelentését. A "közösség" már leginkább alkalmi beszélgetéssel, találkozóval, étkezéssel és jókedvvel azonosítható.

Az a kérdés, hogy "Hol a közösséged?" azt takarja, "Hová jársz gyülekezetbe?". És az a mondat, hogy "Maradjatok az alkalom után egy kis közösségre...", általában azt jelenti, hogy "Frissítőre számíthatsz...".

A valódi közösség sokkal több, mint az alkalmakon megjelenni. Ez az élet közös megtapasztalása. Hozzá tartozik az önzetlen szeretet, önmagunk őszinte megosztása, gyakorlatias szolgálat, áldozatkész adakozás, együttérző vigasztalás és minden más "egymást" jellegű parancs, amit az Új Szövetségben megtalálunk.

Amikor a közösségről beszélünk, számít a méret: Minél kisebb, annál jobb. Dicsőíteni tudsz tömegben, közösséget gyakorolni nem.

Amint egy csoport 10 főnél nagyobbra növekszik, valaki már nem vesz benne részt - általában a legcsendesebb ember - és egy páran uralni kezdik majd a csapatot.

Jézus egy tanítványi kiscsoporttal szolgált. Kiválaszthatott volna többet is, de tudta, hogy a 12-es létszám megközelíti a maximális méretet, ami szükséges egy kiscsoporthoz, hogy mindenki aktív résztvevője legyen.

Krisztus Teste is, a tiédhez hasonlóan, valóban sok apró sejt gyűjteménye. A Krisztus Testén belüli élet, a tiédhez hasonlóan, sejtekben található.

Éppen ezért minden kereszténynek szükséges a gyülekezetén belül egy kiscsoportba tartozni, legyen az egy házicsoport, Vasárnapi Iskolai Csoport vagy bibliaóra. Ez az igazi közösség helyszíne, nem a nagy összejövetelek.

Ha a saját gyülekezetedet egy hajóként képzelnéd el, a kiscsoportok lennének a mentőcsónakok. Isten egy bámulatos ígéretet adott a hívők kis csoportjai számára: "Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Máté 18:20)

Beszéljünk róla!

Készíts egy őszinte kiértékelést a kiscsoportodról és tedd fel a következő kérdéseket:

• Túl nagyra nőtt-e a csoportunk ahhoz, hogy minden egyes tagja aktív résztvevő lehessen?
• Működik-e a közösségünkben a "önzetlen szeretet, önmagunk őszinte megosztása, gyakorlatias szolgálat, áldozatkész adakozás, együttérző vigasztalás"?

Daily Hope by Rick Warren, 2012.11.16.

"Amikor az emberek vétkeznek, meg kell bocsátanod és támogatnod kell őket, hogy ne legyen úrrá rajtuk a kétségbeesés." (2 Kor. 2:7, CEV fordítás)

A valódi közösségben az emberek megtapasztalják a kegyelmet. A közösségek a kegyelem helyszínei, ahol a hibákat nem dörzsölik el, hanem inkább kiradírozzák. A közösség ott valósul meg, ahol a kegyelem győzedelmeskedik az igazság felett.

Mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, mert mindannyian megbotlunk, elesünk és segítségre van szükségünk, hogy visszakerüljünk az útra. Fel kell tehát ajánlanunk a kegyelmet egymás felé és el is kell tudni fogadni egymástól.

Nem lehetsz közösségben megbocsátás nélkül, mert a keserűség és a sértődés mindig tönkreteszi a közösséget. Néha akarattal, máskor akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyik is legyen igaz, nagy adag kegyelem és könyörület szükséges a közösségi kapcsolat létrehozásához és fenntartásához.

A Biblia azt mondja: "legyetek tekintettel egymás hibáira és bocsássatok meg annak az embernek, aki megbánt benneteket. Ne feledjétek el, hogy az Úr megbocsátott nektek, így hát nektek is meg kell bocsátanotok egymásnak." (Kol 3:13, NLT fordítás)

Az a kegyelem, amit Isten mutatott ki felénk, az ösztönözzön bennünket arra, hogy mutassunk kegyelmet mások felé. Amikor valaki megsért téged, döntened kell, hogy energiádat és érzelmeidet megtorlásra vagy továbblépésre fogod felhasználni.

Nem használhatod mindkettőre.

Sokan azért vonakodnak attól, hogy kimutassák könyörületességüket, mert nem értik, hogy mi a különbség a bizalom és megbocsátás között. A megbocsátás a múlt elengedését jelenti. A bizalom a jövőbeni viselkedéshez kapcsolódik.

A megbocsátásnak azonnalinak kell lennie, akár kéri a másik ember, akár nem. A bizalom kiépítése viszont időbe telik.

Ha valaki újra meg újra megbánt téged, Isten azt parancsolja neked, hogy azonnal bocsáss meg, de nem várja el tőled, hogy azonnal bízzál meg benne, és nem várja el tőled, hogy engedd meg, hogy továbbra is bántson. Be kell bizonyítania, hogy megváltozott. A legjobb hely, ahol a bizalmat újjá lehet építeni, az egy kis csoport támogató környezete, akik bátorítást és elszámolhatóságot is tudnak biztosítani.

Beszéljetek róla

• Az a fontos neked, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, vagy az, hogy egy vitát kegyelemmel le tudjatok zárni?
• Milyen sérelmeket kell elengedned, hogy meg tudj bocsátani valakinek, és hogy megtanulj bízni benne újra?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.11.15)

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.(1Ján. 1:7-8, MBT)

A keresztény közösség a hitelességről szól.

Hiteles közösségben lenni egymással, az nem egy felületes, vagy látszólagos dolog, nem felszínes csetelgetés egymással. Hanem valódi, szívből szívbe történik, és olykor lelkünk legmélységesebb szintű megosztását jelenti.
Ez akkor lehetséges, amikor az emberek őszintévé válnak azzal kapcsolatban, hogy kik is ők valójában és mi történik az életükben. Megosztják fájdalmaikat, feltárják érzéseiket, elismerik hibáikat, felfedik kétségeiket, beismerik félelmeiket, elfogadják gyengeségeiket egymás előtt és segítséget és imatámogatást kérnek egymástól.

A hitelesség tökéletes ellentéte annak, amit a legtöbb templomban tapasztalsz. Az őszinteség és alázat légköre helyett viszont megtalálod a színlelést, szerepjátszást, számítást, felszínes udvariaskodást és a sekélyes beszélgetéseket.
Az emberek álarcot viselnek, hogy fenntartsák védelmi vonalaikat és úgy tesznek, mintha minden rózsás lenne az életükben. Ezek a viselkedési formák a valódi barátság halálához vezetnek.

Az egyedüli módja, hogy megtapasztaljuk a hiteles közösséget, ha mi magunk megnyitjuk az életünket mások előtt. A Biblia azt mondja: Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással… Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.(1Ján.1:7:8 MBT)
A világ azt gondolja, hogy a meghittség olyan valami, ami sötétben történik, de Isten azt mondja, hogy az a világosságban bontakozik ki. Többnyire arra használjuk a sötétséget, hogy elrejtsük a fájdalmainkat, botlásainkat, aggodalmainkat és hiányosságainkat. De a világosságban minden dolgunkat felszínre hozzuk és bevalljuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Persze a hitelesség bátorságot és alázatot is igényel. Ez azt jelenti, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy a hibáink lelepleződnek és elutasítottak leszünk és ez ismét fájni fog.

Miért kockáztatná ezt bárki is?

Mert ez az egyetlen útja annak, hogy lelkileg növekedhessünk és érzelmileg egészségesek legyünk. A Biblia azt mondja, hogy a közösségeinkben váljon gyakorlattá ez:

“ Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”(Jakab 5:16, MBT)

Beszéljünk róla:
• Mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor nyíltan és őszintén beszélgettél a barátoddal?
• Miért olyan fontos, hogy megvalljuk egymásnak a bűneinket?

Daily Hope by Rick Warren, 2012. 11. 14.