„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Mivel Isten tudja, mi a legjobb számunkra, hálásan kell fogadnunk azt, ahogy alakított minket. A Biblia azt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Isten saját céljai szerint határozta meg a természetünket és az alkatunkat, ezért nem kellene neheztelnünk vagy elutasítanunk azt. Ahelyett, hogy mások mintájára újra próbáljuk formálni magunkat, ünnepelnünk kéne a személyiségünket, amelyet külön számunkra készített Isten. „Krisztus mindannyiunknak különös képességeket adott - bármi legyen is az, amit nekünk szánt ajándékainak gazdag tárházából." (Ef 4,7 LB fordítás)

Elfogadni önmagadat egyben azt is jelenti, hogy elismered a korlátaidat. Senki sem jó mindenben, és senkit sem hívott el Isten minden feladatra. Mindannyiunknak meghatározott szerepe van. Pál tudta, hogy az ő elhívása nem arról szól, hogy mindent ő végezzen el és mindenkinek kedvére tegyen, hanem az, hogy arra a bizonyos szolgálatra koncentráljon, amire Isten formálta (Gal 2,7-8). Azt mondta: „Mi annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is." (2Kor 10,13)

A 'mérték' szó arra utal, hogy Isten mindegyikünknek kijelölt egy területet a szolgálatra. Az egyéniséged határozza meg, hogy miben vagy különleges. Ha megpróbáljuk kibővíteni a feladatunkat azon a határon túl, ami Isten nekünk szánt, akkor az feszültséghez vezet. Pont úgy, mint a versenyeken: minden futónak ki van jelölve egy sáv, ahol futhat. Mi is egyenként „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)

Ne irigykedj a szomszédos pályán futóra; csak arra koncentrálj, hogy befejezd a versenyt! Isten azt akarja, hogy élvezettel használd a személyiségedet, amit tőle kaptál! A Biblia így fogalmaz: „Gondosan ügyelj a saját munkádra, így a jól végzett munka elégedettséggel tölt el, és nem kell másokhoz hasonlítanod magad." (Gal 6,4 NLT fordítás)

A Sátán megpróbál majd számos módon megfosztani téged a munka örömétől: arra csábít, hogy szolgálatodat másokéval vesd össze és mások elvárásaihoz igazítsd. Mindkettő halálos csapda, ami elvon attól a feladattól, amire Isten szánt. Valahányszor elveszted örömödet a munkában, gondold át, vajon nem valamelyik csábítás okozza-e azt!

Beszéljünk róla:

• Szerinted miért olyan könnyű, hogy másokhoz hasonlítsuk szolgálatunkat? Az ilyen összehasonlítás hogyan befolyásolja munkánkat és Krisztus Testének egységét?
• Isten hogyan formált téged a szolgálatra? Mik a te korlátaid?
• Hogyan tudod megállapítani, hogy Istennek mik az elvárásai abban a bizonyos szolgálatban, amit végzel? Szerinted mik az elvárásai?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.16)

"Ha tökéletes körülményekre vársz, sosem fogsz semmit sem véghez vinni." (Prédikátorok 11,4 - LB fordítás) 

A mai nap a legalkalmasabb nap arra, hogy elindulj az álmaid felé vezető úton - nem az a nap, amikor minden problémádat megoldottad, vagy ha már jó sok pénzt sikerült félretenned a bankba. Ezek a napok valahogy sosem jönnek el.

A Biblia ezt mondja: "Ha tökéletes körülményekre vársz, sosem fogsz semmit sem véghez vinni." (Prédikátorok 11,4 - LB fordítás).

Az állandó tökéletességre való törekvés sokszor halogatáshoz vezet, ez pedig megakadályoz minket céljaink elérésében.

Ha tökéletes körülményekre vársz ahhoz, hogy elkezdd az elhívásodat, sosem fogsz elindulni! A dolgok nem fognak maguktól megoldódni! Várhatsz ugyan a tized odaszánásával, amíg kikecmeregsz az adósságból, de így sosem fogsz a saját lábadra állni anyagilag.

A te álmaid is hasonlóak. Ha addig vársz vele, hogy valóra váltsd az Isten által neked szánt álmokat, amíg a gyermekeid kirepültek a fészekből, vagy amíg elég pénzed lesz a bankban, akkor valószínűleg sosem fogsz célhoz érni.

Az életünket - álmaink megélésének küldetését - a legkevésbé sem tökéletes körülmények között kell élnünk. Egy kezünkön meg tudjuk majd számolni, hányszor alakult minden ideálisan az életünkben.

Úgyhogy indulj el ma! Mindegy, hogy milyen élethelyzetben vagy: kezdd el ma megélni az álmaidat! Lehet, hogy már nem lesz több nap...

Beszéljetek róla:

• Miért olyan nagy a kísértés, hogy halogassuk az álmaink valóra váltását?
• Milyen kifogásaid voltak, melyek visszatartottak az álmaid követésében?
• Milyen gyakorlati lépést tehetsz holnap az álmaid felé, hogy felvedd a harcot a halogatás ellen?

 
Daily Hope by Rick Warren (2014.03.15.)

"Most itt vagyok nyolcvanöt évesen. Még mindig olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött engem, és éppúgy készen állok harcolni, mint akkor. Most hát add nekem azt a hegyvidéket, amit hosszú idővel ezelőtt nekem ígért az Úr." (Józsué 14:10b-12a, NCV fordítás)

Ha követed Isten elhívását az életedre, akkor hinned kell, hogy soha, de soha nincs késő...!

Amikor Mózes elküldte a tizenkét kémet az Ígéret Földjére, azok visszatérve azt mondták, hogy az a föld túl nehezen szerezhető meg Isten népe számára. Hitetlenségük miatt az egész nemzetnek a sivatagban kellett vándorolnia 40 éven keresztül, és egy egész generációnak kellett kihalnia, mert nem hittek Isten ígéretében. De Káleb és Józsué hittek és ezért megláthatták a Kánaánt.

Amikor az izraeliták visszatértek az Ígéret Földjére 40 év múlva, Káleb már 85 éves volt, de újra kész volt síkra szállni a földért. Azt mondja: "Most itt vagyok nyolcvanöt évesen. Még mindig olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött engem, és éppúgy készen állok harcolni, mint akkor. Most hát add nekem azt a hegyvidéket, amit hosszú idővel ezelőtt nekem ígért az Úr."  (Józsué 14:10b-12a)

"Add ide nekem azt a hegyvidéket!" Nagyon tetszik, amit Káleb mond! A föld, amelyet magának követel, tele van óriásokkal és falakkal védett városokkal. "Add nekem a legnehezebb feladatot! Add nekem a legnehezebb várost! Add nekem a legnagyobb óriásokat! Add nekem a hegyvidéket! Nem szeretnék holmi könnyen megszerezhető földet. Tudom, hogy 85 éves vagyok, de még érzem magamban az erőt, hogy nagyszerű dolgokat cselekedjek érted."

Amikor nemrég egy bevásárlóközpontban jártam, hogy képeslapot vegyek az unokám születésnapjára, meglepő dologra bukkantam. Már van teljes sorozat a 80, 85, 90, 95 sőt a 100 évesek köszöntésére is! Régebben sosem láttam ilyeneket, de ma már átlagosan tovább élnek az emberek. Amikor apám született, Amerikában az átlagos várható élettartam 76 év volt. Csupán az ő élete alatt 12 évvel nőtt ez az érték.

Talán néhányan úgy érzitek, hogy itt az ideje feladni a küzdelmet, a szögre akasztani a kardot. Én azt mondom: itt az ideje elővenni és leporolni! Gondolod, hogy azért engedi Isten, hogy még akár 30 évig élj, hogy golfozgass?

Van egy szó, ami nem szerepel a Bibliában: nyugdíj. Lehet, hogy abbahagyod a munkát, de attól még tovább szolgálod Istent! Most már nagyobb a bölcsességed és tapasztalatod, és Isten nem hagyja ezt kárba veszni!

Káleb 85 éves volt, amikor élete legnagyobb küldetését kapta. Mózes 80 éves volt, amikor Isten elhívta népének kiszabadítására. Ábrahám 79 éves volt, amikor megkapta Isten elhívását. 

Ha Káleb-korabeli vagy, akkor hinned kell, hogy sosem késő elkezdeni, amire az életed el lett hívva! A java még csak ezután jön!

Beszéljünk róla: 

• Ha körülbelül annyi idős vagy, mint Káleb, hogyan szeretnéd majd felhasználni "nyugdíjas" éveidet? Mennyit szeretnéd, hogy érjenek ezek az éveid Isten Királyságában? Hogyan szeretnéd megélni az elkövetkező 10, 20, 30 évet?
• Hogyan mutatja Isten iránti elköteleződésedet az, hogy hogyan készülsz a nyugdíjra?
• Mi lesz az a tevékenység, ami mellett majd mindig kitartasz, bármennyi idős is leszel, mert hiszed, hogy erre hívott el Isten?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.14)

„Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?"

(4 Mózes 14:3)

1979-ben fejeztem be a teológiát Fort Worth-ben, Texasban; és úgy éreztem, Isten Dél-Kaliforniába hív, hogy megalapítsam a Saddleback Gyülekezetet. Felhívtam az egyik ismerősömet, akit nagyra becsültem, és elmondtam neki, hogy mit gondolok, mit szeretne tőlem az Úr.

Tudod, mit mondott nekem? „Rick, ez a legidiótább ötlet, amit valaha is hallottam. Elmész Kaliforniába és soha többet nem hallunk majd felőled. Úgysem fog összejönni!" Ez hideg-zuhany volt az álmaimnak!

Minden alkalommal, amikor komolyan használni akarod az életed arra, amit Isten szeretne tőled, lesznek olyanok, akik ellenezni fogják. Lesznek barátaid, sőt talán még családtagjaid is, akik ellenzik, azért, mert a Sátán mindent be fog vetni, hogy távol tartson attól, hogy betöltsd az elhívásod. Az az egyik oka annak, amiért olyan kevesen töltik be valójában Isten hívását, hogy nem szeretünk szembeszállni a népszerű véleményekkel.

Ha Isten elhívását akarod követni az életedben, muszáj elutasítanod a negatív megjegyzéseket, bárkitől is származnak!

A Biblia azt mondja a 4 Mózes 14:2-3-ban: „Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?" Amikor az izráeliták nehéz körülmények közé kerültek, úgy döntöttek, hogy többre becsülik a rabszolgaságot a szabadságnál, mert az biztonságosabb. Ahelyett, hogy követték volna Istent és azt tették volna, amire elhívta őket, vissza akartak térni a régi életükhöz.

Az egyik vezetőjüknek, Kálebnek azonban rendkívüli bátorsága volt. Ő úgy döntött, hogy Isten segítségével szembe fog nézni a kihívásokkal, akkor is, ha fél. Készen állt, hogy elutasítsa a negatív megjegyzéseket azért, hogy betöltse Isten elhívását.

Sőt nem csak negatív megjegyzéseket kapott Káleb. A 4 Mózes 14:10 azt mondja: "De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az ÚR dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek."

Nagyon tetszik, ahogy Isten jelenléte megmentette Kálebet és Józsuét. Ez a te életedben is megtörténhet! Azt mondják, az előharcosok mindig a hátukba kapják a nyilat. El kell döntened, hogy elutasítod a negatív megjegyzéseket, ha Isten hívását akarod követni az életedben!

Beszéljetek róla:

• Milyen rabszolgaságba akarsz visszatérni ahelyett, hogy előrelépnél és vállalnád a kockázatot?
• Amikor azokat a tanácsokat becsülöd meg, amiket olyan emberektől kapsz, akiket szeretsz és becsülsz, mennyire segítenek ezek téged abban, hogy az elhívásod irányába indulj? Mennyi ezek között a negatív megjegyzés?
• Miért olyan nehéz néha szembeszállnunk a népszerű véleményekkel vagy a barátaink tanácsával?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014. 03. 13.)

"Tudom, hogy megtehetsz bármit, és senki sem állíthat meg téged. Azt kérdezed: Ki kérdőjelezhetné meg bölcsességemet ilyen balgán? Beszéltem és beszélek olyan dolgokról, melyeket nem ismerek, dolgokról, melyeket nem tudok felfogni... Visszavonok mindent, amit mondtam, hamuba és porba ülök, hogy bűnbánatom megmutassam." (Jób 42,1-3.6, NLT fordítás)

Ahelyett, hogy azt kérdeznéd Istentől, "Miért?", meg kell tanulnod bízni benne olyan helyzetekben is, amelyeket nem értesz igazán. A Jób könyvében 37 fejezeten keresztül Jób mindig azt kérdezi, "Miért?" - "Miért történt ez meg velem? Miért engedted meg ezt? Miért fáj annyira? Miért ilyen borzasztó? Miért nem válaszolsz az imádságaimra?"

A 38. fejezetben Jób felhagy a miértek boncolgatásával. Isten pedig így válaszol: "Most én szeretnék kérdezni néhány dolgot." És a következő két fejezetben Isten elárasztja Jóbot olyan kérdésekkel, amikre egyedül csak Isten tud válaszolni.

Isten ilyen kérdéseket tesz fel Jóbnak: "Hol voltál, amikor az univerzumot alkottam? Meg tudod magyarázni a gravitáció törvényét?" Két fejezettel később pedig Jób rádöbben, hogy ő csak ember, és a tudása igencsak behatárolt. Kicsoda ő, hogy kérdőre vonja Istent.

Jób felhagy a számonkéréssel és elkezd bízni. Így válaszol Istennek: "Tudom, hogy megtehetsz bármit, és senki sem állíthat meg téged. Azt kérdezed: Ki kérdőjelezhetné meg bölcsességemet ilyen balgán? Beszéltem és beszélek olyan dolgokról, melyeket nem ismerek, dolgokról, melyeket nem tudok felfogni...Visszavonok mindent, amit mondtam, hamuba és porba ülök, hogy bűnbánatom megmutassam." (Jób 42,1-3.6, NLT ford.)

Te mit teszel egy olyan helyzetben, amikor nem látod tisztán, miért történnek a dolgok, és értelmetlennek tűnik minden, ami veled történik?

Emlékeztesd magad ezekben a helyzetekben arra, amit már tudsz Istenről. Jób még a kétségek között is elismerte és kimondta, amit már tudott Istenről: tudta, hogy Isten egy szerető Isten (Jób 10,12), hogy Isten mindenható (Jób 36,22), hogy Isten irányít mindent (Jób 34,13), hogy Istennek terve van az életére nézve (Jób 23,14) és hogy Isten meg fogja őt védeni (Jób 5,11).

Nem tudom, hogy éppen milyen helyzetben vagy, de szeretném, ha tudnád, hogy Isten teljesen és minden apró részletre kiterjedően tudja azt, ami az életedben lezajlik. Minden lélegzetvételednek figyelmet szentel, és semmi sem kerülheti el a figyelmét.

Talán nem érted, miért mész keresztül olyan dolgokon, amin épp keresztülmész, de meg kell mondanod Istennek ezt: "Tudom, hogy jó vagy; tudom, hogy szeretsz; tudom, hogy hatalmas vagy; tudom, hogy ismered az életem minden apró részletét; tudom, hogy mindent irányításod alatt tartasz; tudom, hogy van egy terved a számomra; tudom, hogy meg fogsz védeni." És ezután bíznod kell Istenben, történjen bármi is.

Mindegy min mész keresztül, mondd el Istennek, ahogy érzel. Ő tudja azt kezelni. És fogadd el mások segítségét is. Ne kérdezgesd tovább, "Miért?", hanem bízz Istenben akkor is, ha nem értesz dolgokat.

Beszéljünk róla:

• Istennek milyen tulajdonságairól tudod már biztosan, hogy igazak? Honnan tudod?
• Hogyan segítenek ezek abban, hogy jobban megbízz Istenben?
• Írj le egy imádságot Istennek, amiben elmondod, hogy Ő ki és hogy miért bízhatsz benne, és ebben a leírt imában adj Neki hálát azért, hogy szeretettel odafigyel rád.

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.12.)