"Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek az emberek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg." (ApCsel 27,31 NIV ford.)

Az élet nem fair. Lesznek benne problémák, nehézségek és fájdalmak, amelyek vagy jobbá tesznek, vagy pedig keserűvé. Vagy felnősz a feladathoz, vagy feladod. Vagy azzá válsz, akivé Isten szeretné, vagy megkeményedik a szíved. Neked kell döntést hoznod, hogyan válaszolsz a nehéz időkben. Hogyan kezeled majd azokat?

Amikor nehéz időszakokon mész keresztül, nem az a legfontosabb, amin épp átmész, hanem ami benned végbemegy. Ez az, amit az örökkévalóságba is magaddal viszel – nem a körülményeidet, hanem a karakteredet.

Az ApCsel 27-ben 3 útmutatást találunk arra, hogy miként ne reagáljunk:

1. Ne sodródj! "Mikor az (szélvihar) magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót és sodortattuk magunkat vele." (ApCsel 27,15 NIV). A hajó, ami Pált és a többi foglyot Rómába vitte volna, a Földközi-tenger közepén sodródott, és utasai már több mint 14 napja nem látták a napot, tehát semmi iránymutatásuk nem volt, ezért elkezdtek sodródni. Amikor nehézséggel nézünk szembe, néhányan elkezdenek sodródni az élettel. Nincsenek céljaik, ambíciójuk, vagy álmaik az életükre nézve. Manapság ezt lesiklásnak, lecsúszásnak mondjuk. A gond ezzel pedig csak annyi, hogy az út lefelé vezet. Az élet nem egy lejtő. Az élet kemény. Ne veszítsd el az ambíciódat vagy az álmodat, csak azért mert az életed nehezebb lett!
2. Ne add fel! "A vihar hevesen dobált bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, ..." (ApCsel 27,18). A legénységnek könnyítenie kellett a hajón, ezért először a rakományt, majd a felszerelést, végül az ételt is kidobták. Olyasmiket dobtak ki, amire szükségük volt, mert annyira borzasztó volt a vihar. Amikor az életünk viharba keveredik és a stressz elviselhetetlenné válik, hajlamosak vagyunk elhanyagolni az értékeinket, a kapcsolatainkat, amit jobb időkben soha nem tennénk meg. Amikor azt mondod: "Feladom a házasságom. Feladom az álmom, hogy egyetemre menjek.", Isten arra biztat, hogy maradj a fedélzeten! Megtetted ezt már a házasságodban? Kijelentetted, hogy: A válás számunkra nem választható lehetőség! Helyre fogjuk hozni a rossz dolgokat! Ha nem tetted meg, a kísértő mindig csábítani fog, hogy feladd. Ha nem dobod el a kulcsot, soha nem fog kifejlődni az a jellem benned, amit Isten szánt neked. Isten meg tud változtatni helyzeteket és személyeket. Téged is meg tud változtatni. De nem fog, ha mindig elhagyod a fedélzetet! Személyes tapasztalatból tudom, hogy az soha nem Isten akarata, hogy elfussunk egy kemény helyzet elől. Isten azt szeretné, hogy tanulj, növekedj és fejlődj. Maradj a fedélzeten!
3. Ne ess kétségbe! "...végül elveszett megmenekülésünk minden reménye." (ApCsel 27,20). 14 nap teljes sötétség után, a rakomány, felszerelés és élelem nélkül, az utasok végül feladták a reményt, mert elfelejtettek egy dolgot: még a viharban is Isten az, aki irányít! Ő nem hagyott el téged! Talán nem érzed Őt, de ha távol érzed magad Istentől, szerinted ki távolodott el? Isten veled van a viharban, és át fog segíteni rajta. Most épp próbára tesz téged, hogy bízol-e Benne. Átmész a próbán?

Beszéljetek róla:

• Bízol abban, hogy Isten veled van a viharban? Hogyan bizonyítod a bizalmad?
• Milyen nehéz helyzetben vártál arra, hogy Isten megváltoztassa azt?
• Várhat Isten arra, hogy te változz meg anélkül, hogy Ő megváltoztatná a helyzetet? Mit válaszolsz erre?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.05.08.)