„Önző és ostoba, aki csak magára gondol.” (Példabeszédek 18:1, CEV fordítás)

Olyan társadalomban élünk, ahol az élet célja egyre többet, többet és még többet megszerezni.

A Bibliának van erre egy szava: ostobaság.

„Önző és ostoba, aki csak magára gondol.” (Példabeszédek 18:1, CEV ford.)

Isten azt mondja, hogy minden probléma oka az önzés. Például a Biblia szerint „a kapzsi önmaga ellen leselkedik, saját magát próbálja elpusztítani. Ez a sorsa minden pénzsóvárnak; saját életét rabolja meg.” (Példabeszédek 1:18-19, NLT ford.)

Annyira lefoglalhat a megélhetés és a még több dolog megszerzése, hogy közben elfelejtesz élni.

Az anyagiasságnak egyetlen ellenszere van, a nagylelkűség.

Minden alkalommal, amikor adsz, megtöröd az anyagiasság hatalmát az életedben. Mert az adakozás az anyagiasság ellentéte. A materializmus arról szól, hogy mit szerzel meg. Ahhoz, hogy megtörjük a hatalmát az életünkön, pontosan az ellenkezőjét kell tennünk: adni, adni, adni.

Amikor ezt teszed, a szíved nagyobb lesz, és szellemileg is növekszel.

Beszéljetek róla:

• Hogyan tudsz küzdeni az életedben az anyagiasság ellen? Vannak olyan emberek vagy helyzetek, amelyek azt váltják ki belőled, hogy anyagiasabbá válj?
• Milyen problémákat okozott eddig az életedben az önzés?
• Milyen adással kapcsolatos célokat tűzhetünk ki magunk elé, amikor megpróbáljuk megtörni az anyagiasság hatalmát az életünkben?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2015.12. 20.)

„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten". (2 Kor 9:7 NLT)

A Karácsony nem elsősorban a könyörületesség ünnepe, sokkal inkább a nagylelkűségé. Isten nagylelkűségét ünnepeljük, amely abban nyilvánult meg, hogy feláldozta értünk egyetlen Fiát, hogy örök életünk lehessen.

Éppen ezért az ünnepek alatt nem is tehetnénk jobbat annál, mint hogy a nagylelkűséget gyakoroljuk. A nagylelkűség pedig nem arról szól, hogy mennyit adunk. A mennyiség teljesen lényegtelen. A Biblia így ír erről: „Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs.” (2Kor 8:12., NLT)

A nagylelkűség tehát nem vagyon, hanem hajlandóság kérdése – hogy segítesz-e másoknak, hogy szeretsz-e másokat, hogy tiszteled-e az Urat.

A Korintusbeliekhez írt második levélben (2Kor 9:7) Isten három fő vonását tárja elénk az igazán nagylelkű viselkedésnek: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten.”

A biblikus alapokon nyugvó nagylelkűséget tehát a következők határozzák meg:

• Mindig átgondolt. “„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében …” Át kell gondolnod hogy mennyit fogsz adni. Soha ne adj hirtelen felindulásból. Gondold át, tervezd el előre.
• Mindig önkéntes. „Ne kedvetlenül vagy kényszerűségből…” Soha ne adj, ha vonakodva teszed, vagy ha valaki kényszerít erre. És soha ne adj azért, mert bűntudatot érzel. Ha így adsz, attól nem növekszel hitben és a szíved állapota sem lesz jobb.
• Mindig örömmel történik. „A jókedvű adakozót szereti Isten…” A Bibliában a görög "jókedvű" szónak még "nevetés", "vidámság" jelentése is van. Ha tehát nem tudsz örömmel adni, inkább ne adj. Légy inkább komor és fösvény. Ha nem adsz jókedvűen, inkább ne adj.

Légy tehát nagylelkű, amikor adsz. Ismétlem, ez nem arról szól, hogy milyen összeget adsz – egyáltalán nem is fontos pénzt adnod. Lehetsz nagylelkű az időddel vagy a képességeiddel. De bármit is adsz, add átgondoltan, önként és örömmel.

Beszéljetek róla

• Miért fontos, hogy milyen a hozzáállásunk, amikor adunk?
• A nagylelkűséggel kapcsolatos fenti három dolog (átgondoltság, önkéntesség, öröm) közül  melyiket a legnehezebb megvalósítanod? Miért?
• Ha valaki ad neked valamit, észreveszed, ha hiányzik valamelyik ebből a három dologból? Mit teszel ilyenkor?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.19.)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16, NIV fordítás)

A mostani karácsonyi időszak alatt egy szót gyakrabban fogsz hallani, mint bármely másik szót. Ez nem a „boldog”, a „fa”, a „Mikulás” vagy ­– sajnos – a „Jézus” szavak.

Ez a szó az „ajándék”.  "Fekete péntek"-en (Black Friday), de már sokszor azt megelőzően is elkezdődik a több hetes hajsza, hogy megtaláljuk mindenkinek a megfelelő ajándékot. Ajándékvásárlási lázban égünk egy hónapon keresztül.

Sok ember azt hiszi, hogy a karácsonyi ajándékozást a napkeleti bölcsek kezdték, amikor ajándékokat hoztak az újszülött Jézusnak. De Isten volt az, aki az első karácsonyi ajándékot adta.

Isten annyira szeretett, hogy adott. A Biblia azt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16, NIV ford.) Az első karácsonykor Isten a legnagyobb ajándékot adta – az ő Fiát. Odaadta a Fiát, hogy a kereszten meghaljon azért, hogy a múltad meg legyen bocsátva, hogy legyen célod az életben és otthonod a Mennyben. Jézus az eredeti karácsonyi ajándék.

Mi azért adunk, mert Isten már ezt megelőzően adott nekünk.

A karácsony a nagylelkűségről szól, nem csak a könyörületességről. A karácsony szelleme a nagylelkűség szelleme. Az Apostolok cselekedetei 15:11 ezt így írja le: „Azért vagyunk megmentve, mert a Mester, Jézus csodálatos módon és puszta nagylelkűségből felindult arra, hogy megmentsen minket.” (MSG ford.)

Ha nem lenne Isten nagylelkű, semmink sem lenne. A levegő, amit beszívunk, az is Isten nagylelkűségének ajándéka. A vér, ami az ereinkben folyik, vagy az, hogy dobog a szívünk, mind Isten nagylelkű ajándékai. Minden jó dolog az életedben – beleértve magát az életedet is – Isten nagylelkűségéből fakadó ajándék.

De Isten az Ő nagylelkűségét a legcsodálatosabb módon az első karácsonykor fejezte ki irántunk: Jézust adta nekünk.

Beszéljetek róla

• Milyen gondolatokat és érzelmeket vált ki belőled az, hogy tudod, hogy Isten adta az első karácsonyi ajándékot?
• A fent említetteken kívül milyen egyéb ajándékai vannak még Istennek, amiért hálás vagy?
• Most karácsonykor hogyan tudnál jobban megemlékezni az Istentől  kapott ajándékokról?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.18.)

„Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, cselekedjék tovább is a jót, és bízzák életüket Istenre, aki teremtett, és aki sosem fog cserben hagyni.” (1Pt 4,19 NLT fordítás, második kiadás)

Emlékszel, milyen volt a fényképészet, mielőtt minden digitálissá vált volna? Amikor készítettél egy képet, először egy negatívot kaptál. Ezután ezt a filmet kellett előhívnod úgy, hogy egy sötét szobában átvilágítottad a negatívot, ami egy fotópapírra vetült. Így lett tehát a negatívból egy pozitív, színes fénykép.

Épp ez az, amit Isten tenni akar az igazságtalanságokkal az életünkben. Mindannyiunkat értek már sérelmek. Az emberek rosszul bántak velünk, mellőztek bennünket, kihasználtak minket. Isten ezeket a bántalmakat kézbe szeretné venni, átvilágítani mindet Jézus fényével, és így pozitívvá tenni őket – egy színes képet létrehozva arról az életről, amit Isten nekünk szánt.

A Biblia ezt írja: „Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, cselekedjék tovább is a jót, és bízzák életüket Istenre, aki teremtett, és aki sosem fog cserben hagyni.” (1Pt 4,19 NLT fordítás, második kiadás). A legfontosabb dolog, amire emlékezhetsz, amikor igazságtalanság ér, hogy Jézus a te oldaladon áll. Nincs olyan bűn, amit Isten szigorúbban ítélne meg - talán a büszkeséget kivéve -, mint az igazságtalanságot.

A Szentírásban jól látható, hogy Isten mindvégig különös figyelmet szentelt azoknak az embereknek, akikkel szemben méltánytalanok voltak. Ő az igazság Istene. Ő hallja, amikor sírsz, látja a fájdalmad, és tudja, hogy megbántottak. Nem kaptad meg, amiről azt gondoltad, jár neked. Istennek azonban terve van a fájdalmaddal.

Amikor Isten szeretetével átvilágítod a körülményeidet, Ő a fájdalmadat egy gyönyörű képpé változtatja. Formálja a jellemedet, erősebbé tesz, és ami a legfontosabb, felhasználja a fájdalmad.

A megtapasztalt fájdalmak nagy részére nem kapsz magyarázatot ebben az életben. Amikor a mennybe kerülsz, talán majd jobban megérted, miért történtek rossz dolgok veled. Isten azonban nem tartozik neked magyarázattal.

Itt van azonban a jó hír is: Nincs is szükséged magyarázatra. Elég, ha tudod, hogy Isten szeret téged és terve van számodra. Isten majd kiegyenlíti a számlát azzal, aki megbántott téged.

Isten nem pazarol el egy szenvedést sem. Hívd meg az örömhír fényét a fájdalmadba, és Isten használja majd a fájdalmad – a téged ért, valódi igazságtalanságot -, hogy egy gyönyörű képet alkosson a te életeden keresztül.

Beszéljetek róla:

• Hogyan használhatod a múltbeli fájdalmad, hogy másoknak segíts?
• Hogyan fejlesztette Isten a jellemed egy általad megtapasztalt igazságtalanságon keresztül?
• Megtorlás helyett, mit gondolsz, mit szeretne Isten, hogyan kezeld azt az embert, aki veled szemben igazságtalanul járt el? Milyen hatással lesz rád, ha szeretettel reagálsz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.17)

„Isten engedi, hogy a világ bűnös útján haladjon, hogy így tegye próbára az emberiséget, és az emberek saját szemükkel lássák, hogy nem jobbak az állatoknál.” (Prédikátor 3,18 TLB fordítás)

 

Sokféle helyről hallod mostanság: az emberek alapjában véve jók és önzetlenek. A környezetük az, ami az emberek szívét a gonoszság felé fordítja.

Sajnos ez az elmélet egyszerűen nem fedi az emberi természetben tapasztalható tényeket. Ha jártál már valaha kis gyermekek közt, magad is láthattad. Önző természettel jönnek a világra. Az olyan megnyilatkozásaik, mint „Etess meg!, Játssz velem!, Én vagyok a figyelem középpontja” inkább számítanak jellemzőnek, mintsem kivételnek.

A világon mindenütt és saját közösségeinkben is tetten érhető emberi igazságtalanság úgyszintén megdönti minden téves nézetünket, mely azt vallja, hogy mi emberek valamennyien alapvetően jók vagyunk. Saját eszközeinkre hagyatkozunk, letapossuk embertársainkat, felhalmozzuk az ennivalónkat, és általában sokkal többet képzelünk magunkról, mint bárki másról. Mintha csak Isten az általa teremtett emberiséget szemlélve így szólna: „Rendben, azt gondolod, alapjában véve jó vagy. Azt vallod, hogy az emberi természet alapvetően önzetlen? Akkor hátralépek, és engedem, hogy az emberi természet munkáljon a világban. Meglátjuk, mi történik, ha Isten nincs a képben.” Akarod tudni, hogy az milyen? Csak nyiss ki egy újságot!

Ami igaz a gyermekekre és a társadalomra általában, az valószerű a mai életünkben is. Örökösen igazságtalanul bánnak veled és velem. De van egy titok, ami talán még nem jutott eszedbe: időről időre te is igazságtalan vagy az emberekhez.

A bennünk rejlő hajlam, hogy rosszul viszonyulunk egymáshoz, nem meglepetés Isten számára. Tulajdonképpen Ő arra használja az igazságtalanságot, hogy valami mást szemléltessen vele.

A Biblia ezt írja: „Isten engedi, hogy a világ bűnös útján haladjon, hogy így tegye próbára az emberiséget, és az emberek saját szemükkel lássák, hogy nem jobbak az állatoknál.” (Prédikátor 3,18 TLB fordítás).

A valóság az, hogy Isten jelenléte nélkül az emberek igen kegyetlenek egymáshoz. Ez a kiindulópontja minden igazságtalanságnak és méltánytalanságnak a Földön – a zsarnokoskodó diktátoroktól kezdve, a mély szegénységen át, a saját bőrünkön tapasztalt apróbb igazságtalanságokig.

Egy napon Isten a Földön valaha élt minden ember fölött ítélkezni fog az általuk másokkal szemben elkövetett igazságtalanságokért. Mivel Isten igaz, egészen biztosan lesznek következményei annak, miként bánunk másokkal.

Mindez azt jelenti, hogy könyörületre van szükségünk. Nap nap után mindenki közülünk igaztalan a másikhoz. Nem csupán áldozatai vagyunk az igazságtalanságnak, de elkövetői is egyben.

Ez az igazságtalanság rámutat, hogy szükségünk van Jézusra. Istennek nem lett volna szükséges Fiát kereszthalálra küldenie, ha az emberek alapjában véve jók lennének. A világunkban állandósuló mérhetetlen igazságtalanságok világossá teszik, hogy földi halandók saját erejükből képtelenek morális életet élni.    

Ha legközelebb igazságtalanul bánnak veled, emlékezz rá: ezen a Földön minden embernek szüksége van Jézusra, téged is beleértve.

Beszéljünk róla:

• Általában hogyan kezeled, amikor igazságtalanul bánnak veled?
• Mi a véleményed erről az állításról: Legközelebb, amikor igazságtalan leszel valakivel szemben, azt tükrözi, hogy mennyire szükséged van Jézusra.”?
• Miként segít ez az áhítat megválaszolnod a kérdést: „Miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek a jó emberekkel?”                          

*Daily Hope by Rick Warren (2015.12.16)