„Ments meg a bántalmazásoktól, amitől félek… Engedelmeskedni akarok a parancsolataidnak… Mutasd meg, mennyire szeretsz, Uram, és ígéreted szerint ments meg engem. Akkor meg tudok felelni bántalmazóimnak.” (Zsoltárok 119:39-42, GNT fordítás)

Az elutasítástól való félelem minden irányból jön: a házasságodból, családodból, szüleidtől, az iskoládból, munkahelyedből, korábbi barátaidtól, egyet nem értésekből, kritikából vagy éppen valakinek a nézéséből. Még kifejezésünk is van rá: „Ha a tekintettel ölni lehetne…” Láttál már személyt, aki a szemöldökének felhúzásával irányít másokat?

Ez az elutasítástól való félelem! És ez sokféleképpen gátolja az életedet.

Az elutasítástól való félelem megakadályoz abban, hogy szeretetet adjunk és elfogadjunk. A múlt sebei gátolják a jövő kapcsolatait. Mondjuk is néha, „Megégettem magam a forró tűzhellyel, soha többé nem fogom megérinteni.” Aztán alkalmazzuk a kapcsolatainkra: „Megégettem magam a házasságban, soha többé nem fogok megházasodni.” Csak az a probléma, hogy az emberek nem kályhák. Az emberek megváltoznak.

Az elutasítástól való félelmeink két dolgon alapulnak:

Először is, mindannyiunknak szüksége van szeretetre, hogy szeretve legyünk. Ez tény. Mindannyian tudjuk. Ahhoz, hogy egészséges személyiségünk legyen, hatalmas szeretet dózisokra van szüksége mindannyiunknak az életünkben. Isten azt mondja, „Szeretni akarlak téged.” A Biblia azt mondja, hogy Isten a szeretet. Szeretetre van szükségünk, és Isten azt mondja, „Szeretni akarlak téged.”

Másodszor, tévesen azt gondoljuk, hogy a többi embernek ki kellene elégítenie életünk minden szükségét. Ha valaki mástól várjuk, hogy kielégítse minden szükségünket, akkor sérüléseknek tesszük ki magunkat. Elutasításoknak tesszük ki magunkat.

Választhatjuk azonban, hogy Istent tesszük az első helyre, mert egyedül Ő az, aki teljességgel be tudja tölteni minden szükségünket.

Bármikor is, szeret minket Isten más embereken keresztül? Természetesen! Várja tőlünk Isten, hogy szeressünk másokat? Igen. Akarja Isten, hogy az Ő szeretetének csatornái legyünk? Abszolúte.

Egy másik személy vagy egy csoport soha nem fogja betölteni minden szükséged. Ezt sosem gondolta így Isten. Egyszerűen nincs elég szeretetünk, mert az emberi szeretet véges. Isten szeretete azonban végtelen és feltétel nélküli. Nem számít, milyen mélyek a szükségeid, Isten be tudja tölteni. Az Ő készletei sosem apadnak el.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Rendszerint hova fordulsz, ha szeretetre van szükséged?
• Mennyire engeded, hogy az emberekkel való tapasztalataid elhomályosítsák meglátnod Isten szeretetét?
• Mit kell tenned ma, hogy egyedül Isten szeretete tudjon eltölteni?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2017.05.14.)