„Légy türelmes, pihentesd a szíved a végső bizonyosságban!” (Jak 5,8 Phillips fordítás).

Furcsa és bizonytalan időket élünk. Nem tudjuk, mi történik a világban. Különféle forrásokból érkező információkkal kerülünk szembe. Nem tudjuk, hogy milyen sokáig fog még terjedni ez a koronavírus. Nem tudjuk, hogyan hozzunk bölcs döntéseket az összes információ hiányában.

Amikor olyan sok dolog bizonytalan, biztosan kapaszkodhatunk ebbe az igazságba: Isten irányít.

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll.” (Jak 5,7–9).

Miért emlékeztet Jakab minket ennyi alkalommal arra, hogy az Úr visszatér? Mert alapvető bizonyosságunk, hogy Isten irányít.

A történelem Isten története. Nem egy körforgás. Nincs olyan, hogy az élet körforgása. A történelem egyenes vonalú, és a tetőpont felé halad. Istennek van egy terve, van egy célja, és egy nap Jézus vissza fog térni. Minden be van ütemezve. Nem tudjuk, hogy mikor jön vissza, azonban a Biblia sokkal többet beszél Jézus második eljöveteléről, mint az elsőről. Ez azt jelenti, hogy ennek meg kell változtatnia azt, ahogy a mindennapjainkat éljük. Nagy reményekkel kell élnünk!

Bár úgy tűnhet a jelenlegi helyzet, hogy az irányítás kicsúszott a kezedből, és fájdalmas dolgokon kell átesned, valójában Isten irányítása alól semmi nem kerül ki. Légy türelmes! Isten időzítése tökéletes. Ő sosem késik. Ő irányít.

A J. B. Phillips fordítás alapján Jakab levele 5. fejezetének 8. versében azt olvassuk: „Légy türelmes, pihentesd a szíved a végső bizonyosságban!”

Mi a végső bizonyosság? Az, hogy Jézus egy napon vissza fog térni. Ezt semmi sem állíthatja meg.

Az a tudat, hogy a történelem Isten kezében van, és Jézus megígérte, hogy visszajön, elegendő magabiztosságot kell adjon ezekben a bizonytalan időkben is. Amikor úgy érzed, hogy semmi másra nem számíthatsz, számíts arra, hogy Isten kezében van minden! Jézus pedig vissza fog térni hamarosan, hogy mindent megújítson és helyre tegyen.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit jelent Jézus visszatérésében reménykedve élni?
• Segítséget és magabiztosságot ad az a tudat, hogy Isten irányítja a történelmet? Miért igen vagy miért nem?
• Milyen helyzetekben kell emlékeztetned magad arra, hogy Isten kezében van minden? Hogyan látod őt nap mint nap ebben a környezetben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.30.)

„Ne csak saját érdeketeket keressétek, hanem érdeklődjetek mások iránt is! Olyan hozzáállásotoknak kell lennie, amilyen Krisztus Jézusnak is volt!” (Fil 2,4–5 NLT fordítás)

Ha konfliktusba kerülsz, a szerető és krisztusi módja a feszültség hatástalanításának az, hogy a másik megértésére törekszel, mielőtt megértetnéd magad. Próbálj rájönni arra, mire gondol, mit is mond a másik, mielőtt megpróbálod meggyőzni őt. Nem remélhetsz megértést, amíg nem vagy hajlandó ugyanezt biztosítani másoknak.

A Biblia azt mondja: „Az, aki anélkül válaszol, hogy meghallgatna, bolond és szégyenteljes.” (Péld 18,13 ICB fordítás).

Olyan gyakran azzal vagyunk elfoglalva, hogy rávegyünk embereket, hogy a mi nézőpontunkból lássák a dolgokat, hogy nem állunk meg odafigyelni arra, ők mit mondanak.

Ezért kell ezt mondanod: „Először mondjátok el ti!” Aztán, miután ők megosztották a gondolataikat, mondd ezt: „Akkor nézzük, megértettem-e. Azt mondjátok (elismétled azt, amit megértettél, hogy feléd kommunikáltak). Jól értettem?” Ez lehetőséget ad nekik arra, hogy kijavítsanak, és ne csupán megértsd őket, hanem érezzék is, hogy megérted őket.

Ha először arra törekszel, hogy megértsd a másikat, azzal azt is lehetővé teszed, hogy meglásd az ő nézőpontját. Pál a filippiekhez ír levele 2. fejezetének 4–5. verse azt mondja: „Ne csak saját érdeketeket keressétek, hanem érdeklődjetek mások iránt is! Olyan hozzáállásotoknak kell lennie, amilyen Krisztus Jézusnak is volt!” (NLT fordítás).

Egy járvány kellős közepén vagyunk, tele heves vitákkal arról, mi lenne a legjobb mód a továbblépésre. Mindenkinek megvan a saját nézőpontja, de úgy tűnik, senki sem akarja meglátni a másokét. Csak a saját oldalunkat látjuk.

Ha nem vagy hajlandó arra törekedni, hogy megérts és elismerj más nézőpontokat, nem fogod meglátni más emberek sebzettségét. Nem fogod látni a félelmüket, fájdalmukat, vagy azt az igazságtalanságot, amivel szembenéztek.

Ez nem Jézus Krisztus útja. Ő mindig túllépett önmagán mások szükségleteiért. Még a kereszten is, ahol rád gondolt.

Nem könnyű előbb másokra gondolni, mint magadra. Ez egyáltalán nem természetes. Természetedből fakadóan énközpontú vagy. Én is! Saját magamra hagyatkozva mindig azt fogom választani, hogy előbb magamra figyelek, mielőtt mások felé fordulnék.

Egyedül Jézus változtathatja meg a nézőpontomat, és a tiédet. Egyedül Jézus tehet figyelmesebbé valaki más érdekére, mint a sajátodéra. Ha Krisztus jellemét veszed magadra, természetesebben fog jönni az a vágy, hogy megérts másokat, mielőtt megértetnéd magad. Csak azután tudod fokozatosan leküzdeni a konfliktust, ha másokra gondolsz magad előtt.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit szeretnél, hogyan reagáljon valaki, amikor próbálod megértetni vele magad és mindazt, amit mondasz? Ezt te is megteszed másokkal?
• Szoktad azon kapni magad, hogy arra gondolsz, mit mondj legközelebb, ahelyett, hogy valóban odafigyelnél másra? Miért lehet ez ilyen nagy kísértés?
• Ha valóban jobban odafigyelsz arra a személyre, akivel beszélsz, mint arra, hogy meggyőzd a te nézőpontodról, hogyan változtathatsz a párbeszéd stílusán?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.29.)

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Az egyik legjobb stratégia a konfliktus deeszkalációjára – vagyis a konfliktus békés megoldását célzó módszerre –, egyben az egyik legfélelmetesebb dolog is, amit tehetsz: megkérni Istent arra, hogy világos képet adjon rólad.

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Amikor konfliktusban vagy, sokféle érzelmet és félreértést hozol a felszínre. A te felelősséged az, hogy megkérd Istent arra, hogy rámutasson a saját hibáidra – nem a házastársadéra, a gyermekedére, a kollégádéra, barátodéra vagy a szomszédodéra. Megkéred Istent, hogy tegye világossá számodra, mi az, amiben hibás vagy, és hogy vezessen azon az úton, amely mindig helyes.

Amikor őszintén imádkozol A zsoltárok könyve 139. fejezetének e versei szerint, Isten megmutatja neked a helyes utat. Nem fog játszadozni veled, és mindig megbocsát, még akkor is, amikor rámutat, hogy a konfliktusban te is részese vagy a problémának.

Amint Isten felfedi előtted a bűnt az életedben, felelősséget kell vállalnod érte. Ez azt jelentheti, hogy ezt fel kell hoznod a másik emberrel folytatott beszélgetésben. Azt viszont mindig jelenti, hogy helyreáll a kapcsolatod Istennel. A te feladatod az, hogy beismerd, ha a konfliktus valamely részének a kiváltója az előítéleted, az érzéketlenséged, az éretlenséged, a közömbösséged vagy bármi más.

Jézus ezt világosan kifejtette a túlzás eszközével A hegyi beszédben. Ezt mondja a Máté evangéliuma 7. fejezetének 3–5. verseiben: „Miért aggódnál amiatt, hogy szálka van a testvéred szemében, amikor a tiedben gerenda van? Hogy mondhatod azt, »Barátom, hadd segítsek neked kivenni azt a szálkát a szemedből!«, amikor nem is láthatod a tiedben lévő gerenda miatt? Képmutató! Először szabadulj meg a gerendától! Aztán láthatsz, hogy segíts a testvérednek” (TLB fordítás).

Az ujjal való mutogatás sosem oldja meg a konfliktust. Először magadat kell megvizsgálnod, és bölcsességet kérned Istentől, hogy belásd bűneidet, és felelősséget vállalj értük. Ez soha nem lesz könnyű, de mindig ez lesz a helyes választás.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mely magánjellegű konfliktusban van szükséged Istenre, hogy világos képet adjon arról, hogy mi a te felelősséged? Miért nem kérted még erre Istent?
• A zsoltárok könyve 139. fejezetének 24. verse azt említi, hogy „az örökkévalóság útja”. Mit gondolsz, mi ez?
• Miért olyan fontos A zsoltárok könyve 139. fejezetének 23–24. versei szerint imádkozni, különösen valamely nehéz beszélgetés előtt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.28.)

„Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” (Jób 1,21).

Amikor még csecsemőkorú keresztény vagy, Isten nagyon sok érzelmi megerősítést küld feléd, hogy megerősítsen jelenlétével és törődésével. Azonban ahogy növekszel, szép lassan leszoktat erről, hogy támaszkodj hittel arra az érzésre, hogy ő jelen van, és munkálkodik életedben.

Az, hogy Isten ott van mindenhol, és mindenhol megnyilvánul, az két külön dolog. Az első egy tény, a második pedig sokszor egy érzés. Isten mindig jelen van, akkor is, amikor nem tudsz róla, a jelenléte pedig olyan erőteljes, hogy nem lehet csupán érzelmekben mérni.

Igen, ő azt akarja, hogy megtapasztald a jelenlétét, azonban sokkal inkább szeretné, hogy bízz benne, mint hogy érezd őt. A hit tetszik Istennek, nem az érzelmek.

Lesz, hogy úgy érzed, egy helyzet próbára teszi a hited; többnyire ezek az idők lesznek azok, amikor az életed darabokra hullik, és sehol sem találod Istent. Ez történt Jóbbal. Egyetlen nap alatt elvesztett mindent: a családját, a megélhetését, az egészségét, minden tulajdonát. A legkiábrándítóbb az, hogy 37 fejezeten keresztül Isten nem mond semmit.

Te hogyan dicsérnéd Istent, amikor nem érted, mi történik veled, és Isten néma marad? Hogyan maradnál kapcsolatban vele a válságban, amikor nincs kommunikáció? Hogyan tartanád a tekinteted Jézuson, amikor a szemed könnyekkel van tele? Azt tennéd, amit Jób tett? „Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” (Jób 1,20–21).

Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel! Öntsd ki a szíved Istennek! Tárd ki felé minden érzelmed! Jób is ezt tette, amikor azt mondta: „Nem tudok csendben maradni! Dühös és megkeseredett vagyok. Beszélnem kell.” (Jób 7,11 GNT fordítás).

Felkiáltott, amikor Isten távolinak tűnt: „[Mennyire vágyom] a napokra, amikor a legsikeresebb voltam, amikor Isten meghitt barátsága megáldotta házamat!” (Jób 29,4 NIV fordítás).

Isten képes kezelni a kétségeidet, a dühödet, a félelmedet, bánatodat, a zavarodottságodat és a kérdéseidet. Mindent elé hozhatsz imában.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan tudod kimutatni Istennek, hogy bízol benne akkor is, amikor nem érzed a jelenlétét?
• Melyek azok a dolgok, amikért tudod dicsérni Istent annak ellenére, hogy nem érted, épp mi történik veled?
• Féltél-e valaha Istenhez járulni kétségeddel, haragoddal, félelmeddel, fájdalmaddal, bizonytalanságoddal vagy kérdéseiddel? Miért igen, vagy miért nem?

(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.27.)

„Keletre megyek, de ő nincs ott. Nyugatra megyek, de nem találom. Északon nem látom, mert elrejtőzött. Délre nézek, de ő elbújt. Ő azonban tudja, hova megyek. És amikor próbára tesz engem, olyan tiszta leszek, mint az arany” (Jób 23,8–10 NLT fordítás).

Tegnap láttuk, hogy Dávid néha panaszkodik Isten látszólagos távolléte miatt. De az az igazság, hogy Isten valójában soha nem hagyta el Dávidot épp úgy, mint ahogy Isten téged sem hagy el soha. Isten többször megígérte: „Soha nem maradok el tőled.” „Soha nem foglak magadra hagyni” (Zsid 13,5 GNT fordítás).

De Isten azt nem ígérte, hogy mindig érezni fogod a jelenlétét. Valójában Isten elismeri, hogy néha elrejti az arcát előlünk (lásd: Ézs 45,15).

Vannak időszakok, amikor úgy tűnik, hiányzik a cselekedete az életedből.

Ez az Istennel való barátságod tesztelésének és kifejlődésének normális része. Minden keresztény ember legalább egyszer, de általában többször átesik ezen az állapoton. Fájdalmas és zavaró lehet, de elengedhetetlen a hit fejlődéséhez.

Ennek tudata adott reményt Jóbnak is, amikor nem érezte Isten jelenlétét. Azt mondta: „Keletre megyek, de ő nincs ott. Nyugatra megyek, de nem találom. Északon nem látom, mert elrejtőzött. Délre nézek, de ő elbújt. Ő azonban tudja, hova megyek. És amikor próbára tesz engem, olyan tiszta leszek, mint az arany” (Jób 23,8–10 NLT fordítás).

Amikor Isten távolinak tűnik, érezheted akár úgy is, hogy mérges rád, vagy fegyelmez téged valamilyen elkövetett bűn miatt. Valójában azonban a bűn az, ami elválaszt minket az Istennel való intim közösségtől. Gyászoljuk az Isten Szellemét, és az engedetlenség, a másokkal való konfliktus, az elfoglaltság, a világgal való barátság és egyéb bűneink révén szüntetjük meg a vele való közösségünket (lásd: Zsolt 51; Ef 4,29–30; 1Thessz 5,19; Jer 2,32; 1Kor 8,12; Jak 4,4).

Azonban gyakran ennek az Istentől eredő elhagyatottság vagy elidegenedés érzésnek semmi köze sincs a bűnhöz. Ez a hit próbája, amellyel szembe kell néznie mindannyiunknak: Szeretni fogod, bízol benne, engedelmeskedsz neki, és dicsőíted Istent, még akkor is, ha nem tapasztalod a jelenlétét vagy munkájának kézzel fogható bizonyítékát a mindennapjaidban?

Az imádságban a keresztények által elkövetett leggyakoribb hiba, hogy tapasztalatokat keresnek ahelyett, hogy magát Istent keresnék. Helyette egy érzést keresnek, és ha ezt megtalálják, akkor arra a következtetésre jutnak, hogy dicsőítettek. 

De Isten gyakran „eltávolítja” az érzéseinket, hogy ne ezektől függjünk. Ehelyett mélyebb kapcsolatba akar vonni bennünket önmagával.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miként változtatja meg az imádság  igazságainak megértése az istentisztelet alatt gyakorolt imádsággal kapcsolatos hozzáállásod?
• Szerinted miért teszteli Isten a hitedet? Mit akar ezzel elérni?
• Ha olyan élethelyzetet tapasztalsz, amiben nem érzed Isten jelenlétét, mit gondolsz, hogyan fogsz erre reagálni? 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.26.)