„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Az egyik legjobb stratégia a konfliktus deeszkalációjára – vagyis a konfliktus békés megoldását célzó módszerre –, egyben az egyik legfélelmetesebb dolog is, amit tehetsz: megkérni Istent arra, hogy világos képet adjon rólad.

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Amikor konfliktusban vagy, sokféle érzelmet és félreértést hozol a felszínre. A te felelősséged az, hogy megkérd Istent arra, hogy rámutasson a saját hibáidra – nem a házastársadéra, a gyermekedére, a kollégádéra, barátodéra vagy a szomszédodéra. Megkéred Istent, hogy tegye világossá számodra, mi az, amiben hibás vagy, és hogy vezessen azon az úton, amely mindig helyes.

Amikor őszintén imádkozol A zsoltárok könyve 139. fejezetének e versei szerint, Isten megmutatja neked a helyes utat. Nem fog játszadozni veled, és mindig megbocsát, még akkor is, amikor rámutat, hogy a konfliktusban te is részese vagy a problémának.

Amint Isten felfedi előtted a bűnt az életedben, felelősséget kell vállalnod érte. Ez azt jelentheti, hogy ezt fel kell hoznod a másik emberrel folytatott beszélgetésben. Azt viszont mindig jelenti, hogy helyreáll a kapcsolatod Istennel. A te feladatod az, hogy beismerd, ha a konfliktus valamely részének a kiváltója az előítéleted, az érzéketlenséged, az éretlenséged, a közömbösséged vagy bármi más.

Jézus ezt világosan kifejtette a túlzás eszközével A hegyi beszédben. Ezt mondja a Máté evangéliuma 7. fejezetének 3–5. verseiben: „Miért aggódnál amiatt, hogy szálka van a testvéred szemében, amikor a tiedben gerenda van? Hogy mondhatod azt, »Barátom, hadd segítsek neked kivenni azt a szálkát a szemedből!«, amikor nem is láthatod a tiedben lévő gerenda miatt? Képmutató! Először szabadulj meg a gerendától! Aztán láthatsz, hogy segíts a testvérednek” (TLB fordítás).

Az ujjal való mutogatás sosem oldja meg a konfliktust. Először magadat kell megvizsgálnod, és bölcsességet kérned Istentől, hogy belásd bűneidet, és felelősséget vállalj értük. Ez soha nem lesz könnyű, de mindig ez lesz a helyes választás.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mely magánjellegű konfliktusban van szükséged Istenre, hogy világos képet adjon arról, hogy mi a te felelősséged? Miért nem kérted még erre Istent?
• A zsoltárok könyve 139. fejezetének 24. verse azt említi, hogy „az örökkévalóság útja”. Mit gondolsz, mi ez?
• Miért olyan fontos A zsoltárok könyve 139. fejezetének 23–24. versei szerint imádkozni, különösen valamely nehéz beszélgetés előtt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.28.)

„Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” (Jób 1,21).

Amikor még csecsemőkorú keresztény vagy, Isten nagyon sok érzelmi megerősítést küld feléd, hogy megerősítsen jelenlétével és törődésével. Azonban ahogy növekszel, szép lassan leszoktat erről, hogy támaszkodj hittel arra az érzésre, hogy ő jelen van, és munkálkodik életedben.

Az, hogy Isten ott van mindenhol, és mindenhol megnyilvánul, az két külön dolog. Az első egy tény, a második pedig sokszor egy érzés. Isten mindig jelen van, akkor is, amikor nem tudsz róla, a jelenléte pedig olyan erőteljes, hogy nem lehet csupán érzelmekben mérni.

Igen, ő azt akarja, hogy megtapasztald a jelenlétét, azonban sokkal inkább szeretné, hogy bízz benne, mint hogy érezd őt. A hit tetszik Istennek, nem az érzelmek.

Lesz, hogy úgy érzed, egy helyzet próbára teszi a hited; többnyire ezek az idők lesznek azok, amikor az életed darabokra hullik, és sehol sem találod Istent. Ez történt Jóbbal. Egyetlen nap alatt elvesztett mindent: a családját, a megélhetését, az egészségét, minden tulajdonát. A legkiábrándítóbb az, hogy 37 fejezeten keresztül Isten nem mond semmit.

Te hogyan dicsérnéd Istent, amikor nem érted, mi történik veled, és Isten néma marad? Hogyan maradnál kapcsolatban vele a válságban, amikor nincs kommunikáció? Hogyan tartanád a tekinteted Jézuson, amikor a szemed könnyekkel van tele? Azt tennéd, amit Jób tett? „Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” (Jób 1,20–21).

Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel! Öntsd ki a szíved Istennek! Tárd ki felé minden érzelmed! Jób is ezt tette, amikor azt mondta: „Nem tudok csendben maradni! Dühös és megkeseredett vagyok. Beszélnem kell.” (Jób 7,11 GNT fordítás).

Felkiáltott, amikor Isten távolinak tűnt: „[Mennyire vágyom] a napokra, amikor a legsikeresebb voltam, amikor Isten meghitt barátsága megáldotta házamat!” (Jób 29,4 NIV fordítás).

Isten képes kezelni a kétségeidet, a dühödet, a félelmedet, bánatodat, a zavarodottságodat és a kérdéseidet. Mindent elé hozhatsz imában.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan tudod kimutatni Istennek, hogy bízol benne akkor is, amikor nem érzed a jelenlétét?
• Melyek azok a dolgok, amikért tudod dicsérni Istent annak ellenére, hogy nem érted, épp mi történik veled?
• Féltél-e valaha Istenhez járulni kétségeddel, haragoddal, félelmeddel, fájdalmaddal, bizonytalanságoddal vagy kérdéseiddel? Miért igen, vagy miért nem?

(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.27.)

„Keletre megyek, de ő nincs ott. Nyugatra megyek, de nem találom. Északon nem látom, mert elrejtőzött. Délre nézek, de ő elbújt. Ő azonban tudja, hova megyek. És amikor próbára tesz engem, olyan tiszta leszek, mint az arany” (Jób 23,8–10 NLT fordítás).

Tegnap láttuk, hogy Dávid néha panaszkodik Isten látszólagos távolléte miatt. De az az igazság, hogy Isten valójában soha nem hagyta el Dávidot épp úgy, mint ahogy Isten téged sem hagy el soha. Isten többször megígérte: „Soha nem maradok el tőled.” „Soha nem foglak magadra hagyni” (Zsid 13,5 GNT fordítás).

De Isten azt nem ígérte, hogy mindig érezni fogod a jelenlétét. Valójában Isten elismeri, hogy néha elrejti az arcát előlünk (lásd: Ézs 45,15).

Vannak időszakok, amikor úgy tűnik, hiányzik a cselekedete az életedből.

Ez az Istennel való barátságod tesztelésének és kifejlődésének normális része. Minden keresztény ember legalább egyszer, de általában többször átesik ezen az állapoton. Fájdalmas és zavaró lehet, de elengedhetetlen a hit fejlődéséhez.

Ennek tudata adott reményt Jóbnak is, amikor nem érezte Isten jelenlétét. Azt mondta: „Keletre megyek, de ő nincs ott. Nyugatra megyek, de nem találom. Északon nem látom, mert elrejtőzött. Délre nézek, de ő elbújt. Ő azonban tudja, hova megyek. És amikor próbára tesz engem, olyan tiszta leszek, mint az arany” (Jób 23,8–10 NLT fordítás).

Amikor Isten távolinak tűnik, érezheted akár úgy is, hogy mérges rád, vagy fegyelmez téged valamilyen elkövetett bűn miatt. Valójában azonban a bűn az, ami elválaszt minket az Istennel való intim közösségtől. Gyászoljuk az Isten Szellemét, és az engedetlenség, a másokkal való konfliktus, az elfoglaltság, a világgal való barátság és egyéb bűneink révén szüntetjük meg a vele való közösségünket (lásd: Zsolt 51; Ef 4,29–30; 1Thessz 5,19; Jer 2,32; 1Kor 8,12; Jak 4,4).

Azonban gyakran ennek az Istentől eredő elhagyatottság vagy elidegenedés érzésnek semmi köze sincs a bűnhöz. Ez a hit próbája, amellyel szembe kell néznie mindannyiunknak: Szeretni fogod, bízol benne, engedelmeskedsz neki, és dicsőíted Istent, még akkor is, ha nem tapasztalod a jelenlétét vagy munkájának kézzel fogható bizonyítékát a mindennapjaidban?

Az imádságban a keresztények által elkövetett leggyakoribb hiba, hogy tapasztalatokat keresnek ahelyett, hogy magát Istent keresnék. Helyette egy érzést keresnek, és ha ezt megtalálják, akkor arra a következtetésre jutnak, hogy dicsőítettek. 

De Isten gyakran „eltávolítja” az érzéseinket, hogy ne ezektől függjünk. Ehelyett mélyebb kapcsolatba akar vonni bennünket önmagával.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miként változtatja meg az imádság  igazságainak megértése az istentisztelet alatt gyakorolt imádsággal kapcsolatos hozzáállásod?
• Szerinted miért teszteli Isten a hitedet? Mit akar ezzel elérni?
• Ha olyan élethelyzetet tapasztalsz, amiben nem érzed Isten jelenlétét, mit gondolsz, hogyan fogsz erre reagálni? 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.26.)

„Az ÚR elrejtette magát népe elől, de én bízom benne, és reménykedem benne” (Ézs 8,17 GNT fordítás).

Könnyű imádni Istent, amikor az életedben nagyszerűen mennek a dolgok: amikor ő élelmet, barátokat, családot, egészséget és boldog élethelyzeteket biztosít neked. De a körülmények nem mindig kellemesek. Ilyenkor vajon hogyan imádod Istent? Mit csinálsz, amikor úgy tűnik, Isten egymillió mérföldre van tőled?

Isten tiszteletének legmélyebb szintje az, amikor a fájdalom ellenére dicsérjük Istent; hálát adunk neki egy megpróbáltatás során; bízunk benne, amikor kísértésbe esünk; átadjuk magunkat neki szenvedésünkben; és szeretjük őt, amikor távolinak tűnik.

Philip Yancey író egyszer megjegyezte: „Minden kapcsolatban vannak egymáshoz közeledő és egymástól távolodó időszakok; Istennel való kapcsolatunkban – függetlenül attól, hogy mennyire bensőséges – az inga egyik oldalról a másikra leng ki.”

Ez az, amikor az imádkozás nehézzé válik.

Hogy barátságotokat éretté tegye, Isten próbára teszi azt látszólagos távollétével, amikor úgy tűnik, mintha elhagyott vagy elfelejtett volna téged. Isten egymillió mérföldre lévőnek tűnik számodra. Keresztes Szent János a lelki szárazság és az Isten iránti kétely ilyen napjait a „lélek sötét éjjelének” nevezte.

Isten Dávid királyt „szíve szerint való férfinak” hívta (lásd 1Sám 13,14 és ApCsel 13,22), noha Dávid néha panaszkodott Isten látszólagos távolléte miatt:

• „Uram, miért vagy oly messze tőlem? Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?” (Zsolt 10,1 TLB fordítás).
• „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan távol, amikor segítségért nyöszörgök?” (Zsolt 22,1 NLT fordítás).
• „Miért hagytál el engem?” (Zsolt 43,2 GNT fordítás; lásd még Zsolt 44,23; 74,11; 88,14 és 89,49 verseket is).

Persze Isten valójában nem hagyta el Dávidot, és téged sem fog soha elhagyni. Isten többször is megígérte: „Sohasem hagylak el, sohasem hagylak cserben” (Zsid 13,5 GNT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy még akkor is imádd Istent, ha fájdalommal küzdesz, vagy nehéz időszakodat éled?
• Szerinted mit akarhat Isten, hogy ezekben az időkben megtanulj?
• Mi az a néhány ígérete Istennek, ami reményt és bátorítást nyújthat neked?