"Minden tekintetben meggazdagodtok, hogy bőkezűek tudjatok lenni mindig, és általunk a ti bőkezűségeteknek  Istennek való hálaadás lesz az eredménye." (2Korintus 9:11, NIV fordítás)

Isten minden területen meggazdagít, hogy mindig bőkezű tudj lenni, ami Isten iránti hálát eredményez. 

Isten nem azért áld meg, hogy fukar legyél, hanem azért, hogy bőkezű tudj lenni. Te adsz, és Isten visszaadja neked, hogy te még többet tudj adni másoknak, és így tovább. Isten nem azért ad dolgokat, hogy felhalmozd azokat. Amikor odaadod másnak, ami a kezedben van, akkor az üres kezedet Isten még nagyobb áldásokkal tölti meg.

De ahogyan azt már az előbb is említettem, az, hogy Isten mit ad neked, a te hozzáállásodon múlik. Ezért nagyon fontos, hogy mindig hálásak legyünk. A Biblia azt mondja, hogy "a szolgálat, amit végzünk nem csak azt jelenti, hogy betöltjük Isten népének a szükségeit, hanem azt is, hogy csordulásig tele vagyunk azzal, hogy Istennek sokféle módon kifejezzük a hálánkat". (2Korintus 9:12, NIV ford.)

Amikor adsz, szolgálatot végzel. Adni és szolgálni ugyanaz - mindkettő szeretetből fakadó tett. Nem szerethetsz szolgálat és adakozás nélkül. A legjobb dolog pedig az, hogy a szolgálatod Isten iránti hálaadásra indít.

Szánj most egy percet arra, hogy imádkozol és kifejezed a háládat Istennek. 

Beszéljetek róla

• Mit jelent "hálaadó hozzáállást kifejleszteni"?
• A te adakozásod hogyan tükrözi Isten irántad való bőkezűségét?
• Mi az, ami motivál téged, hogy szolgálj és adakozz? A szolgálatod Isten iránti hálaadást eredményez?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.18.)

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apostolok Cselekedete 20:35b, TEV fordítás) 

Jézus azt mondta az Apostolok Cselekedete 20:35-ben, hogy „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (TEV fordítás)

A nagylelkűség boldogabbá tesz. Ezt mindenki tudja! Egyedül azok nem tudják, akik nem nagylelkűek.

Amikor még gyermek voltam, a karácsony nem arról szólt, hogy mit vettem másoknak. Sokkal inkább arról, hogy mit kaptam. Gyerekként minden örömöm abból fakadt, hogy milyen ajándékokat kaptam, nem abból, hogy miket adtam másoknak.

Ez azonban már régen volt. Éretlen voltam és én-központú, mint általában a gyerekek. Ma már nagypapa vagyok. A karácsony már nem arról szól, hogy milyen ajándékokat kapok. Sokkal inkább az tölt el örömmel, amikor nézhetem, hogy hogyan bontják ki a csomagokat azok az emberek, akiket megajándékoztam.

Miért? Azért, mert felnőttem. Megszűntem én-központúnak lenni, már nem körülöttem forog a világ. Ezt hívják érettségnek.

Sajnos néhány ember sohasem nő fel és még 80 éves korukban is minden róluk szól és arról, hogy mit tudnak mindenből maguk számára kihozni. Sosem ismerték meg a nagylelkűség örömét.

Ne legyél ilyen! Légy nagylelkű az időddel, a pénzeddel, a tapasztalataiddal és a szíveddel. Ha elkezded gyakorolni a nagylelkűséget, akkor túlcsordulsz majd örömmel.

Beszéljetek róla:

• Gondolj a legnagylelkűbb emberre, akit ismersz. Milyen viselkedése sugallja azt a számodra, hogy ő valóban nagylelkű?
• Voltál már valaha úgy nagylelkű, hogy arról senki sem tudott? Milyen hatása volt ennek rád?
• Hogyan lehetsz a tapasztalataiddal nagylelkű?
  
  

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.21.)

"Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik." (Zsoltárok 112:9)

• Miért fontos az, hogy a kis dolgok terén ugyanúgy hűséges legyél Istenhez, mint a nagyokban?
• Hogy állsz az adakozással (a 10% Istennek való odaszánásával)? Hogyan vezetett téged Isten a minél nagyobb adakozásban? Mi volt rá a válaszod?
• Milyen hatással szeretnél lenni a környezetedre, a közösségedre és a világra? Mit tehetsz azért, hogy megmutasd Istennek, hogy rád bízhatja ezt a felelősséget?

„A nagylelkűségetek.... nem csak Isten népének szükségeit fogja betölteni, hanem ahhoz is vezet, hogy egyre többen fognak hálát adni imában Istennek."  (2Kor 9:11-12, GW fordítás)

A hited olyan, mint egy izom: akkor erősödik, ha használod. Isten kétségkívül az anyagiakon keresztül teszi próbára a hitünket leggyakrabban. Biztos többször próbára tett már téged is ezen a területen. Bízol az Úrban, vagy aggodalmaskodsz ilyenkor?

A Biblia azt mondja, hogy amikor adsz, bizonyságot teszel a hitedről: „A nagylelkűségetek.... nem csak Isten népének szükségeit fogja betölteni, hanem ahhoz is vezet, hogy egyre többen fognak hálát adni imában Istennek.” (Kor 9:11, GW ford.)

Soha nem fogom elfelejteni azt az esetet, amikor megtanultam, hogy mennyire fontos a hitből való adás. Még diák voltam akkoriban. Két csekket kellett volna befizetnem, 500 dollárt tandíjra, 10 dollárt pedig egy barátomnak. A számlámon viszont összesen ötven dollár volt. Épp ekkor hallottam egy pásztortól, hogy a legjobb akkor elkezdeni tizedet fizetni, amikor tartozásunk van, vagy éppen ki kell fizetnünk valamit.

Ezért úgy döntöttem, adakozni fogok. Kivettem hát az ötven dollárt, és az Amerikai Biblia Társaságnak adtam. Ezután írtam nekik egy levelet is, amiben ez állt: „Küldök Önöknek ötven dollárt. Ha ezt olvassák, szeretném kérni, hogy imádkozzanak egy szegény, éhes, eladósodott diákért. Kérem, imádkozzanak értem!”

Ezzel elvetettem egy magot…

Három hét múlva egy beszédet kellett tartanom egy ifjúsági csoportnak a kaliforniai Norwalkban. Mivel önkéntes voltam, nem számíthattam fizetségre. De vasárnap este a pásztor felállt, és ezt mondta: „Gyűjteni fogunk most ennek a diáknak, aki egész héten itt volt velünk.” Miután megvolt a gyűjtés, odaadták a pénzt. Összesen 565 dollár volt. Ez azt jelentette, hogy ki tudtam fizetni az 500 dollár tandíjat, visszafizethettem a barátomnak a 10 dolláros tartozást, és be tudtam fizetni 55 dollár tizedet is.

Ezen kívül még száz hasonló történetet tudnék mondani. Számomra nem csupán elméleti tanítás, hogy Isten megáld minket, amikor adunk.

Az adás is az aratás törvényére épül. Azt mondja a Biblia: „aki keveset vet, az kevés termést is fog aratni, aki pedig bőven vet, annak az aratása is bőséges lesz.” (Kor 9:6, NIV ford.)

Mindig többet fogsz aratni, mint amennyit elvetettél, és ez az elv az élet minden területén így működik. Ha kritizálsz, csak több kritikát kapsz vissza. Ha dühöt sugárzol a környezeted felé, még többet kapsz belőle vissza.

Csak egyetlen kukoricamagot ültetsz, de sokkal többet kapsz vissza: egy egész növényt több cső kukoricával! Exponenciálisan megnő a hozadéka. Úgy aratsz, ahogy vetsz. Ez a világ rendje. Adj másoknak azon a területen, ahol szükségben vagy az életben, legyen bármi is az.

Amikor így teszel, növekedni fog a hited. Ha látod majd, hogy Isten sokkal többet ad, mint amit te adtál, kész leszel legközelebb még többet adni.

Beszéljetek róla

• Hogyan tapasztaltad meg eddig azt, hogy növekedett a hited, amikor adtál?
• Mi teszi számodra nehézzé azt, hogy adj vagy adakozz? Vannak olyan mentális, lelki vagy érzelmi korlátok, amelyekről úgy gondolod, hogy akadályoznak abban, hogy még többet adj? Mit gondolsz, miért vannak ezek a korlátok az életedben?
• Hogyan tapasztaltad már meg eddig azt, hogy a magvetés törvénye működik az életedben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12. 21.)

„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten". (2 Kor 9:7 NLT)

A Karácsony nem elsősorban a könyörületesség ünnepe, sokkal inkább a nagylelkűségé. Isten nagylelkűségét ünnepeljük, amely abban nyilvánult meg, hogy feláldozta értünk egyetlen Fiát, hogy örök életünk lehessen.

Éppen ezért az ünnepek alatt nem is tehetnénk jobbat annál, mint hogy a nagylelkűséget gyakoroljuk. A nagylelkűség pedig nem arról szól, hogy mennyit adunk. A mennyiség teljesen lényegtelen. A Biblia így ír erről: „Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs.” (2Kor 8:12., NLT)

A nagylelkűség tehát nem vagyon, hanem hajlandóság kérdése – hogy segítesz-e másoknak, hogy szeretsz-e másokat, hogy tiszteled-e az Urat.

A Korintusbeliekhez írt második levélben (2Kor 9:7) Isten három fő vonását tárja elénk az igazán nagylelkű viselkedésnek: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten.”

A biblikus alapokon nyugvó nagylelkűséget tehát a következők határozzák meg:

• Mindig átgondolt. “„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében …” Át kell gondolnod hogy mennyit fogsz adni. Soha ne adj hirtelen felindulásból. Gondold át, tervezd el előre.
• Mindig önkéntes. „Ne kedvetlenül vagy kényszerűségből…” Soha ne adj, ha vonakodva teszed, vagy ha valaki kényszerít erre. És soha ne adj azért, mert bűntudatot érzel. Ha így adsz, attól nem növekszel hitben és a szíved állapota sem lesz jobb.
• Mindig örömmel történik. „A jókedvű adakozót szereti Isten…” A Bibliában a görög "jókedvű" szónak még "nevetés", "vidámság" jelentése is van. Ha tehát nem tudsz örömmel adni, inkább ne adj. Légy inkább komor és fösvény. Ha nem adsz jókedvűen, inkább ne adj.

Légy tehát nagylelkű, amikor adsz. Ismétlem, ez nem arról szól, hogy milyen összeget adsz – egyáltalán nem is fontos pénzt adnod. Lehetsz nagylelkű az időddel vagy a képességeiddel. De bármit is adsz, add átgondoltan, önként és örömmel.

Beszéljetek róla

• Miért fontos, hogy milyen a hozzáállásunk, amikor adunk?
• A nagylelkűséggel kapcsolatos fenti három dolog (átgondoltság, önkéntesség, öröm) közül  melyiket a legnehezebb megvalósítanod? Miért?
• Ha valaki ad neked valamit, észreveszed, ha hiányzik valamelyik ebből a három dologból? Mit teszel ilyenkor?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.19.)