Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Isten jelenléte a te horgonyod mindenféle viharban

2019. június 17. 03:00 - gabormel

„Járjak bár sötét völgyben, nem félek a gonoszságtól, hisz Te velem vagy.” (Zsoltárok könyve 23:4, NIV fordítás)

2010_book_of_eli_010.jpg

Nincs senki, akinek az élete nehézségektől mentes lenne. Időnként mindenki találkozik viharokkal.

Az igazi kérdés az, hogy ezekre hogyan reagálunk. Mi történik azután? Vajon a kudarcok uralnak? Abbahagyod a próbálkozást, és feladod?

Ha nem vagyunk elővigyázatosak, a nehézségek rossz döntésekhez fognak vezetni:

  • Eltávolodunk céljainktól. Legbelül halljuk azt a kis hangot, amelyik azt kérdezi: „Mi értelme a próbálkozásnak?” Erre válaszul felhagyunk azzal az igyekezettel, amire Isten egyértelműen elhívott minket.
  • Lemondunk arról, amit értékelünk. Olykor, egy intenzív fájdalmas időszakot követően, a prioritásaink megváltoznak – elhagyjuk azokat, amik számunkra addig nagy jelentőségűek voltak.
  • Reménytelennek látjuk a jövőnket. Úgy véljük, hogy kudarcra vagyunk ítélve, ennyi volt, és mindennek vége.

Már több mint 40 éve vagyok lelkipásztor, és figyeltem, ahogy sokan a fenti három mód egyikével reagáltak a krízisekre. Felfedeztem, hogy a hit igazi próbája nem az, hogy milyen „magasra ugrasz”, amikor Isten dicsőségéről énekelsz, hanem az, hogy milyen egyenesen állsz, amikor a halál árnyékának völgyében jársz.

Mint a hajók, megfelelő horgony nélkül mindig sodródni fogsz a viharban. Csak egyetlen horgony van, ami igazán megfelelő!

A Biblia egyik leghíresebb szakasza a következőt mondja: „Járjak bár sötét völgyben, nem félek a gonoszságtól, hisz Te velem vagy.” (Zsoltárok könyve 23:4, NIV fordítás)

Isten jelenléte a legnagyobb horgony, bármilyen helyzetről is legyen szó.

Amikor reménytelen helyzetben érzed magad, ne feledd, hogy Isten nem hagy magadra. Legyen ő a sziklaszilárdan kapaszkodó horgonyod. Nem számít, hogy milyen sötét völgyben jársz, soha nem volt még közelebb hozzád Isten, mint abban a pillanatban.

Amikor ezt a bizonyságot mondom azoknak az embereknek, akik sorscsapásokon mennek keresztül, gyakran azt válaszolják: „Hát, én egyáltalán nem érzem az ő jelenlétét.”

Ennek semmi köze nincs ahhoz, ahogyan érzel. A Biblia így szól: Isten ott van veled a legsötétebb völgyedben is. Ez az igazság, akár hiszed, akár nem.

A Biblia ezt mondja nekünk: "Teljesen biztos vagyok abban, hogy semmi – sem az élet, sem a halál, sem az angyalok, sem a démonok, sem a ma vagy a holnap, sem a magasság vagy a mélység, sem az elképzelhető vagy az elképzelhetetlen, abszolút semmi sem szakíthat el bennünket Isten szeretetétől, mivel Jézus, a mi Mesterünk ölelő karjaiban vagyunk.” (Rómaiaknak írt levél 8:38-39, The Message-fordítás)

Nem számít, hogy min mész keresztül, Isten és szeretete mindig ott van veled.

Ez az igazság minden viharban stabilitást kínál.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Milyen sorscsapások miatt kérdőjelezted meg Isten jelenlétét?
  • Elolvasva azt a 3 módot, amivel a nehézségek hatására elveszítjük az irányt, te melyiket tapasztaltad? Milyen hatással volt rád ez az irányvesztés?
  • Hogyan segít Isten jelenlétének felismerése a kudarcok közepette abban, hogy átvészeld ezeket a nehéz időket? 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.06.10.)

Szólj hozzá!

Egy kapcsolat esőkabát a viharban

2019. május 17. 03:00 - Besther

"Jobban boldogul kettő, mint egy ... mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki." (Prédikátor 4:9-10.)

A kapcsolatok esőkabátok, viharkabátok az élet viharaiban. Nem számít, hogy melyik barátod vagy rokonod megy át nehézségeken, segítenünk kell egymást. Az emberek kitartanak egymás mellett és óvják egymást.

A Prédikátorok könyve 4:9-10. azt mondja: "Jobban boldogul kettő, mint egy ... mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki."

Háromféle vihar van az életünkben, amiben segítenünk kell a egymást. Az első a változás. A másik az, amit úgy hívok, hogy ártalmas ötletek.

De a három közül a legfájdalmasabb a harmadik, az elutasítás. Mikor egy barátod, gyermeked, férjed vagy feleséged azt érzi, hogy elutasítják, kirekesztik, akkor neked és másoknak is köré kell gyűlnie és védeni őt - esőkabátként.

Sosem fogom elfelejteni, mikor sok évvel ezelőtt a nagyobbik gyermekem, Amy, középiskolás volt. Pompon-lány szeretett volna lenni. Csak gyakorolt és csak gyakorolt. Barátnőit bevették a csapatba, de őt elutasították és ez  összetörte a szívét. Amikor hazajött beszaladt a szobájába, bebújt a ruhásszekrénybe, lekucorodott az aljára és kitört belőle a zokogás.

A családban mindenki hallotta Amy sírását. Mindannyian egyesével bementünk a szobájába, leültünk mellé és vele együtt sírtunk.

Nem adtunk neki tanácsot. Nem tanácsra volt szüksége! Nem mondtuk: "Most már ne szomorkodj. Nem nagy ügy." Nagy ügy volt! Nem mondtuk: "Ne sírj!" Butaság ezt mondani valakinek, aki gyászol. Nem. Mi csak ültünk ott és kb. 30 percig együtt sírtunk vele.

A családunk sose fogja elfelejteni azt az esetet. Miért? Mert abban a pillanatban, mi voltunk az ő esőkabátja. Mi voltunk a viharfogók. Védelmezők voltunk. Valaki megsérült a családunkban és mi nem kicsinyítettük le azt. Nem próbáltuk beszéltetni. Nem próbáltuk felvidítani sem. Mi csak vele sírtunk.

A családok - a biológiai, az örökbefogadó vagy a lelki értelemben vett családok - védik egymást a viharokban.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

  • Miért a családjuktól várhatják az emberek a legnagyobb támogatást?
  • Mit mondanál egy gyereknek, aki kirekesztést szenvedett el? Mit gondolsz milyen szeretettel teli, biblikus dolgot tudnál mondani vagy tenni?
  • Hogyan próbáljuk néha kibeszélni az emberekből az elutasítás érzését? Mi a baj azzal, ha így teszünk?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.05.10.)

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása