„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Az egyik legjobb stratégia a konfliktus deeszkalációjára – vagyis a konfliktus békés megoldását célzó módszerre –, egyben az egyik legfélelmetesebb dolog is, amit tehetsz: megkérni Istent arra, hogy világos képet adjon rólad.

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Amikor konfliktusban vagy, sokféle érzelmet és félreértést hozol a felszínre. A te felelősséged az, hogy megkérd Istent arra, hogy rámutasson a saját hibáidra – nem a házastársadéra, a gyermekedére, a kollégádéra, barátodéra vagy a szomszédodéra. Megkéred Istent, hogy tegye világossá számodra, mi az, amiben hibás vagy, és hogy vezessen azon az úton, amely mindig helyes.

Amikor őszintén imádkozol A zsoltárok könyve 139. fejezetének e versei szerint, Isten megmutatja neked a helyes utat. Nem fog játszadozni veled, és mindig megbocsát, még akkor is, amikor rámutat, hogy a konfliktusban te is részese vagy a problémának.

Amint Isten felfedi előtted a bűnt az életedben, felelősséget kell vállalnod érte. Ez azt jelentheti, hogy ezt fel kell hoznod a másik emberrel folytatott beszélgetésben. Azt viszont mindig jelenti, hogy helyreáll a kapcsolatod Istennel. A te feladatod az, hogy beismerd, ha a konfliktus valamely részének a kiváltója az előítéleted, az érzéketlenséged, az éretlenséged, a közömbösséged vagy bármi más.

Jézus ezt világosan kifejtette a túlzás eszközével A hegyi beszédben. Ezt mondja a Máté evangéliuma 7. fejezetének 3–5. verseiben: „Miért aggódnál amiatt, hogy szálka van a testvéred szemében, amikor a tiedben gerenda van? Hogy mondhatod azt, »Barátom, hadd segítsek neked kivenni azt a szálkát a szemedből!«, amikor nem is láthatod a tiedben lévő gerenda miatt? Képmutató! Először szabadulj meg a gerendától! Aztán láthatsz, hogy segíts a testvérednek” (TLB fordítás).

Az ujjal való mutogatás sosem oldja meg a konfliktust. Először magadat kell megvizsgálnod, és bölcsességet kérned Istentől, hogy belásd bűneidet, és felelősséget vállalj értük. Ez soha nem lesz könnyű, de mindig ez lesz a helyes választás.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mely magánjellegű konfliktusban van szükséged Istenre, hogy világos képet adjon arról, hogy mi a te felelősséged? Miért nem kérted még erre Istent?
• A zsoltárok könyve 139. fejezetének 24. verse azt említi, hogy „az örökkévalóság útja”. Mit gondolsz, mi ez?
• Miért olyan fontos A zsoltárok könyve 139. fejezetének 23–24. versei szerint imádkozni, különösen valamely nehéz beszélgetés előtt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.28.)

„Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róm 14,12 NIV fordítás).

Egy nap számot kell adnod az életedről. Azon a napon, nem csak arra kell választ adnod, hogyan költötted el a pénzedet, hanem arra is, hogyan használtad mindazt, amit Isten adott neked. Mit tettél azzal, ami neked adatott? A tehetségeddel, a kapcsolataiddal, a lehetőségeiddel, az elméddel, a kreativitásoddal, az ismeretségeiddel, az időddel. Mit tettél azzal, amit Isten adott neked?

Isten gyülekezetében mindenféle gazdasági hátterű ember jelen van. Vannak emberek, akik nagyon szegények, mások nagyon gazdagok, és mindenki más is ezek között. Az viszont semmit nem jelent, hogy mennyire sok vagy kevés adatott neked. Egyedül az számít, hogy mihez kezdesz azzal, amid van, és az, hogy Isten rád bízhat-e nagyobb dolgokat.

Az evilági menedzserként töltött időd egy napon véget ér, és számot fogsz adni arról, amit rád bíztak. A Biblia azt mondja: „Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róm 14,12 NIV fordítás).

Nem fogsz örökké a földön élni. Nem ezt szánta neked Isten. Viszont rád bíz bizonyos dolgokat, amelyekért felelőssé tesz mint menedzsert, amíg itt vagy. Ő figyel, és próbára tesz téged: látni akarja miként bánsz azzal, amit kaptál.

Mihez kezdesz az elmével, amit ő adott neked? Mit teszel az egészséggel, amit ő adott neked? Hogyan használod ki a szabadságot, amit ő adott neked? Mindezeket magadra fordítod? Úgy gondolod, az egész élet értelme az, hogy saját magadnak élj?

Most dönthetsz arról, miről szóljon az életed, és aztán kezdj el olyan döntéseket hozni, amelyek megmutatják Istennek, hogy azokért a dolgokért akarsz élni, amelyek igazán számítanak. Amikor az erőforrásaidat örökre szóló változásokra használod fel, egy napon azt fogod hallani Istentől: „Jó munkát végeztél.”

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Ha úgy gondolod, hogy nincsen elég erőforrásod ahhoz, hogy befektess Isten királyságába, akkor mit gondolsz, mit vár tőled Isten?
• Hogyan változtatja meg a kiadásaidat az, ha minden egyes vásárlásnál figyelembe veszed, hogy Isten pénzét költöd?
• Mit akarsz, miről szóljon az életed? Milyen örökséget szeretnél hagyni magad után?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.01.27.)

„Akire keveset rá lehet bízni, arra sokat is. [...] Ha nem lehet rád bízni mások dolgait, ki fogja neked adni a sajátjaidat?” (Lk 16,10.12 NCV fordítás).

A gyerekeknek szükségük van olyan tapasztalatokra, amelyek megerőltetik őket, előhozzák adottságaikat, és fejlesztik szolgálatkészségüket. Szükségük van kihívásokra, amelyeken keresztül felelősségvállalásuk fejlődik. Az életben az egyik legfontosabb készség, amelyet mindannyiunknak meg kell tanulnia, a felelősség vállalása.

Hogyan tanítod meg a gyermekeidet a felelősség vállalására? Csak egyetlen módszer létezik: Adj nekik lehetőséget! Bízz rájuk a felelősséget! Hibázni fognak? Minden bizonnyal. Ahogyan te is tetted gyermekkorodban. Olykor felelőtlenek lesznek? Igen. Azonban, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy mindenért te vállald a felelősséget, azzal valójában ártasz a gyermekeidnek. Attól a pillanattól kezdve, hogy gyermekeid megszülettek, a szülői gondoskodás célja az, hogy az első években a szülői irányítás alól áttereljük őket saját maguk irányítása alá, a későbbiekben pedig Isten irányítsa az életüket.

Ez azt jelenti, hogy le kell mondanod az irányításról. Amikor más emberek helyett vállalunk felelősséget, akkor megfosztjuk őket ettől. Ha gyermekeidet csecsemőként kezeled, nem hagyod őket felnőtté válni, életed végéig neked kell majd tisztába tenni őket. Így, a világnak egy újabb önállótlan embert adsz.

Sok szülő mondta már: „Ha újra végig csinálhatnám, kevesebbet tennék a gyermekeimért, és megtanítanám őket arra, hogy többet tegyenek önmagukért.” Csak úgy válhatunk felnőttekké, ha találkozunk olyan kihívásokkal az életünk során, amelyek megerőltetnek, fejlesztenek, és építik a felelősségvállalásunkat.

A Biblia ezt mondja: „Akire keveset rá lehet bízni, arra sokat is. [...] Ha nem lehet rád bízni mások dolgait, ki fogja neked adni a sajátjaidat?” (Lk 16,10.12 NCV fordítás).

A gyerekek vállalják a felelősséget. Az évek során sok szülővel beszélgettem, és tapasztaltam ezt a saját életeben is. Úgy hiszem, sokkal jobb melléfogni azzal, hogy túl sok felelősséget adunk, minthogy nem bízunk meg eléggé gyermekeinkben. Így vagy úgy, el fognak követni hibákat. A te célod az, hogy egy olyan embert nevelj, aki nem csak a saját, hanem Isten irányítása alatt is áll.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miben tér el az, amit te bízol gyermekeidre attól, amivel téged bíztak meg ennyi idősen?
• Társadalmunk hogyan tud visszatartani attól, hogy könnyedén bízzunk felelősséget a gyermekeinkre?
• Hogyan tanítod egyszerre a felelősségvállalást és Isten felségjogát?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.11.02.)

„Ha ételt adsz az éhezőknek, és gondoskodsz a bajban lévők szükségleteiről, akkor fényed ragyogni fog a sötétségben... Az ÚR szüntelen vezetni fog. Kopár területeken is gondoskodik szükségleteidről" (Ézs 58,10–11 NCV fordítás).

Amikor mások szükségleteit tartod szem előtt, mindig megfizeted az árát: idővel, pénzzel, energiával, hírnévvel vagy magánéleted feláldozásával. Jézus áldozatot hozott érted, és egyre inkább hasonlóvá válsz hozzá, amikor áldozatot hozol másokért.

Lukács evangéliumában Jézus elmond egy példázatot az irgalmas samaritánusról, aki rátalált egy emberre, akit megvertek, és ott hagytak az út szélén. A samaritánus „elvitte [az embert] egy fogadóba, ahol gondoskodott róla. Másnap átadott két ezüst érmét a fogadósnak ezt mondva neki: »Viselj gondot erre az emberre! Ha a számlája többe kerül, mint ez, megfizetem a következő alkalommal, amikor itt leszek«" (Lk 10,34–35 NLT fordítás).

Egy teljesen idegennel tette ezt. Azzal kezdte, hogy elsősegélyben részesítette a bűntett helyszínén. Utána feltette az embert a szamarára, ami egyébként azt jelenti, hogy az irgalmas samaritánusnak gyalog kellett mennie. Bejelentette az embert egy szállásra, gondját viselte az éjszaka, reggel kifizette a számlát, és elkötelezte magát, hogy minden további költséget fedezni fog.

Mit nyert mindebből? Semmit. Még csak nem is ismerte az alakot! Az irgalmas samaritánus úgy lépett közbe segítséget adni, hogy meg sem gondolta, hogy ez milyen áldozatba fog neki kerülni. A sérült ember szükségleteire összpontosított, ahogy Jézus a te szükségleteidre.

Ez az út, amit Isten eltervezett: felelősséget vállalsz a körülötted lévő szenvedők szükségleteiért, miközben bízol Istenben, hogy ő betölti szükségeid.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

„Vessétek le a régi bűnös természeteteket és életstílusotokat, ami csalárd és gonosz tetteitek miatt megromlott.” (Efézus 4:22 NLT fordítás)

A változáshoz döntések kellenek. Nem elég csak álmodozni a változásról. Nem elég kívánni a változást. Annak érdekében, hogy megváltozz, döntést kell hozz. Azt kell döntsd, hogy megváltozol.

A változás tudatos cselekvés. Más szeretnél lenni valamiben hat hónap múlva? Jobb szeretnél lenni egy év múlva? Egészségesebb, erősebb és érettebb szeretnél lenni? Boldogabb szeretnél lenni? Kevesebb adósságot szeretnél? Jobban szeretnél hasonlítani ahhoz, akit Isten akar látni benned?

Megmondom neked őszintén: ezek csak akkor következnek be, ha azt választod, hogy változtatsz. Mert ezek a fenti dolgok véletlenül nem fognak megváltozni.

A változáshoz döntés kell.

Sokszor azt gondolhatjuk, hogy mi várakozunk Istenre, hogy Ő megváltoztasson minket. De nem! Isten vár rád. Arra vár, hogy azt mondd: "Igen, Uram, hajlandó vagyok megváltozni."

Tudatos döntéseket kell hozzunk, hogy fejlődjünk, hogy kiteljesedjünk. Nincs fejlődés változás nélkül, nincs változás veszteség nélkül, és nincs veszteség fájdalom nélkül. Ha fejlődni, növekedni szeretnél, változnod kell, és a változás azt jelenti, hogy el kell hagynod néhány régi dolgot annak érdekében, hogy néhány új dolog a helyébe kerülhessen.

Olyan, mintha egy trapézon lengenél. Az artista elrugaszkodik az egyik trapézról, hogy elérjen egy másikat. Egy bizonyos pillanatban el kell engednie az egyiket, hogy megragadja a másikat, különben nem fog átjutni a másik oldalra. Ha úgy gondolja, hogy mindkettőjükre támaszkodhat, mi történik? Középen ragad, és leesik.

Néhányan közületek középen ragadnak, és azért esnek le, mert nem hagyták el a régi mintákat, a régi szokásokat és a régi gondolkodásmódokat. El kell hagynod régi útjaidat.

A Biblia azt mondja:  „Vessétek le a régi bűnös természeteteket és életstílusotokat, ami csalárd és gonosz tetteitek miatt megromlott.” (Efézus 4:22 NLT fordítás).

Más szavakkal: engedd el! A régi szokásokat, a régi sérelmeket, a régi mintákat, a régi bűnöket az életedből – engedd el. A Biblia azt mondja, hogy hagyd el azokat és bízz Istenben, aki kimunkálja benned "az akarást és a cselekvést, hogy betöltse az Ő jó céljait" (Filippi 2:13b NIV fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen változásokat vársz, hogy Isten kimunkáljon benned? Milyen felelősséged van abban, hogy ezek a változások bekövetkezzenek?
• Miként tud a más hívők előtti felelősségvállalás segíteni abban, hogy eldöntsd: változni akarsz és, hogy a változatást végig is csinálod?
• Mit kell tenned, miután a döntés megszületett benned? Milyen lépések segítenek előrejutni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.08.14.)