„A nép odajött Mózeshez, és ezt mondta: »Vétkeztünk... Imádkozz az ÚRhoz, hogy vegye el ezeket a kígyókat!« Úgyhogy Mózes imádkozott” (4Móz 21,7 GNT).

Mi történik, ha imával egészíted ki a felépülési folyamatodat? Elkezdesz gyógyulni a sérüléseidből, a szokásaidból és a függőségeidből.

De sok ember magától próbál felépülni a problémáiból – anélkül, hogy Istenhez fordulna imádságban. Ez soha nem működik, mert ima nélkül nincs tartós helyreállás.

A Bibliában számos példa található a felépüléshez vezető imára. Az egyik példa az Ószövetségben található. Miután Isten kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból, 40 év késéssel jutottak el az ígéret földjére. Ez a késedelem a saját hibájukból eredt. Nem tetszett nekik, ahol voltak, és nem szerették az ételt, a mannát, amit Isten biztosított a számukra.

A Biblia azt mondja: „A nép nagyon csüggedt volt. Kezdtek zúgolódni Isten ellen és panaszkodni Mózesre” (4Móz 21,4–5 TLB). Istenhez vihették volna problémáikat imádságban. Ehelyett Isten ellen fordultak.

Ezután Isten mérgező kígyókat küldött, amelyek sok embert megmartak, és sokan megbetegedett. Az izraeliták tudták, hogy az egyetlen megoldás megkérni Mózest, hogy imádkozzon értük – és ő imádkozott. Akkor Isten adott egy tervet Mózesnek. Azt mondta Mózesnek: „Készíts kígyóképet, és szereld fel egy egy póznára! Ha bárki, akit megharap a kígyó, rátekint, felépül” (4Móz 21,8 CSB). És valóban felépültek!

Isten a felépülés Istene. Valójában Jézus teljes küldetése keresési és helyreállítási küldetés volt (és ma is az) – „hogy megkeresse és megmentse az embereket, akik elvesztek” (Lk 19,10 GW).

Talán ma elveszettnek és csüggedtnek érzed magad. Arra gondolsz: „Ez túl sokáig tart! Előrébb kellene lennem az úton! Túl idős vagyok ahhoz, hogy ne legyek ott, ahol azt hittem, hogy leszek az életem ezen szakaszában!”

Ez rendben van. Amikor nem tetszik az, ahol az életben vagy, ez gyakran arra késztet, hogy ott akarj lenni, ahol lenned kell. Ne hagyd, hogy csüggedésed távol tartson Istentől! Ehelyett hagyd, hogy imádságra vezessen!

Nem számít, hogy milyen késedelmek és nehézségek jönnek az életedben, a helyreállás úton van, amikor Istenhez fordulsz imádságban.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Írd le azt az időt, amikor csüggedt voltál egy probléma miatt! Megpróbáltál magadtól felépülni? Vagy Istenhez fordultál imádságban? Mi volt az eredmény?
• Mit gondolsz, miért próbálnak az emberek maguktól felépülni a sérüléseikből, szokásaikból és a függőségeikből – anélkül, hogy Istenhez fordulnának imádságban?
• Jól érzed magad, ha panaszaidat Isten elé viszed? Miért igen, vagy miért nem?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.07.24.)

(A bibliai idézetek fordítása utáni nagybetűs rövidítés a szerző által választott angol bibliafordítást jelöli. Ezekről a napiremeny.blog.hu oldal, jobb oldali sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

„Ezért [Jézus] képes teljesen megmenteni azokat, akik általa jönnek Istenhez, mert ő mindig él, hogy közbenjárjon értük” (Zsid 7,25 NIV).

„Valljátok meg egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulhassatok!” (Jak 5,16 NIV).

Nem kell gyülekezeti vénnek, lelkipásztornak vagy szuper keresztyénnek lenned ahhoz, hogy imádkozz magad vagy mások gyógyulásáért. Minden hívő imádkozhat a gyógyulásért – Isten azt akarja, hogy a gyógyulás eszköze legyél.

Először: légy biztos, hogy a szíved tiszta a bűntől! A megvallatlan bűnök hordozása mindig akadályozni fog a gyógyulásért való imádkozásodban. Ezért mondja Jakab apostol: „Valljátok meg egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulhassatok!” (Jak 5,16 NIV). Soha nem leszel bűntelen, csak kevesebb bűnöd lesz [angolban szójáték: sinless = bűntelen, sin less = kevesebb bűn]. Bűneid megvallása az első lépés abban, hogy Istentől gyógyulást kérj. Amikor megvallod, akkor belülről kifelé fogsz megtisztulni.

Másodszor: legyél konkrét, amikor gyógyulást kérsz! Túl sok ember fél Istent „beletenni egy dobozba”, ezért ezt mondják. „Istenem, legyél ezzel a beteg emberrel, mutasd meg neki a szereteted, segítsd felismerni, hogy vele vagy!” De hogyan fogod felismerni Isten gondoskodását, ha nem kérsz tőle semmi konkrét, határozott dolgot? Nevezd nevén, amit kérsz Istentől! Nem mintha ő nem ismerné a részleteket, hanem azért, hogy meglásd az ő munkáját azokban a részletekben.

Végül: kérd hittel! Jakab levele 1. fejezetének 6. verse azt mondja: „Amikor imádkoztok, hinnetek kell, egyáltalán nem kételkedhettek. Aki kételkedik, olyan, mint a hullám a tengerben, amit a szél hajt és fúj” (GNT).

Imádkozz várakozással bízva, hogy Isten meg fogja válaszolni az imádságaidat az ő idejében, az ő módján. A személy, akiért imádkozol, lehet, hogy sosem gyógyul meg ebben az életben. Mégis imádkozhatsz a gyógyulásáért – kételkedés nélkül, hittel –, mert tudod, hogy Isten mindig dolgozik a céljain, sosem áll meg. Ő meghallgat téged, és törődik azzal a személlyel, akiért imádkozol, vagy a betegséggel, ami terhel téged.

Legyen a szíved egyenes Istennel! Valld meg bűneidet! Kérj tőle konkrét dolgokat, amit szeretnél, hogy megtegyen érted vagy másokért! Aztán figyeld, hogy mit tesz!

Meghaladja majd minden képzeletedet.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen hatással van a bűn az imádságodra? Miért kell a bűneidet megvallanod ahhoz, hogy az imádságaid hatékonyak legyenek?
• Elég-e számodra, hogy tudod, Isten dolgozik a céljaiért akkor is, ha ez nem illeszkedik a te elképzelésedhez? Miért igen, vagy miért nem?
• Amint nap folyamán imádkozol, légy céltudatos, hogy a kéréseid egyre konkrétabbak legyenek! Ez milyen változást hoz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.02.07.)

„Ez az a bizalom, amivel rendelkezünk, amikor Istenhez közeledünk: hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (1Jn 5,14 NIV).

Isten miért nem gyógyít meg mindenkit, aki kéri tőle?

Amikor imádkozol, és Isten gyógyítását kéred, bízhatsz benne, hogy meghallja, és válaszol az imádra. De lehet, hogy nem úgy válaszol, ahogy reméled. Ami az akaratával ellenkezik, nem fogja megadni neked. Isten mindig a legjobbat akarja a számodra – és lehet, a legjobb dologként egy betegséget használ olyan módon, amire nem számítottál.

Néha Isten egy betegséget használ arra, hogy felhívja a figyelmedet, és átirányítson. Lehet, hogy hanyatt kell fektetnie annak érdekében, hogy felnézz rá. A példabeszédek könyve 20. fejezetének 30. verse azt mondja: „Néha fájdalmas tapasztalat az, ami rávesz minket, hogy megváltoztassuk az utunkat” (GNT). A legtöbben el tudnánk mondani annak a történetét, hogy egy fájdalmas tapasztalat hogyan kényszerített rá arra, hogy megváltoztassuk utunkat.

Isten néha megengedi, hogy egy betegség bizonyság legyen mások számára. Tudja, hogy rád bízhat egy betegséget, és tudja, hogy jó példa leszel mások számára, különösen a hitetlenek számára.

Pál levele a filippiekhez 1. fejezetének 12. versében azt mondja: „Most azt akarom, hogy tudjátok, fivéreim és nőtestvéreim, hogy ami velem történt, az tulajdonképpen az evangélium előmozdítását szolgálta” (NIV). Pál beteg volt és börtönben volt, amikor ezt írta, és bizonyságot tett arról, hogy Isten hogyan használta a körülményeit a jóhír terjesztésére.

A legnagyobb tanúbizonyság, amit valaha adhatsz, az a példamutatás, ahogy a fájdalmadat kezeled. A saját életemben a fájdalom legmélyebb pillanatait használta fel Isten, mint tanúbizonyságot a szomszédaim és a világ számára. Amikor olyan módon reagálsz a nyomásra és a fájdalomra, hogy az az embereket Isten felé irányítja, az dicsőséget szerez neki.

Néha Isten megengedi, hogy egy betegség az örökkévalóságba vigyen egy embert – egy halálig tartó betegség. A zsidókhoz írt levél 9. fejezetének 27. verse azt mondja: „Mindenkinek meg kell halnia egyszer, és utána Isten ítélkezik felette” (GNT). Ha minden betegségből meggyógyulhatnál, csak mert van elég hited, akkor ha lenne elég hited, talán soha nem halnál meg. Ez biztosan nem Isten akarata.

Ha beteg vagy, imádkozhatsz, és bizalommal kérheted Istent, hogy gyógyítson meg. Miért van szükséged bizalomra? „Ez az a bizalom, amivel rendelkezünk, amikor Istenhez közeledünk: hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (1Jn 5,14 NIV).

Így van: amikor Isten akarata szerint imádkozol, mindig meghallgat téged. A válasza lehet, hogy nem úgy, vagy nem akkor érkezik, amikor akarod, de a válasza mindig jó, és dicsőségére van.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Úgy érzed, hogy bizalommal tudsz imádkozni még akkor is, ha tudod, hogy Isten talán nem úgy válaszol az imáidra, ahogy szeretnéd? Miért igen, vagy miért nem?
• Szerinted hogyan tudnák az emberek imádni Istent és dicsőséget adni neki, amikor betegek?
• Ha úgy érzed, hogy Isten nem válaszol a gyógyulásért mondott imáidra, szánj ma rá egy kis időt, és kérdd tőle, hogy mutassa meg, hogy hol gondoskodik rólad olyan módokon, amire nem számítottál!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.02.06.)

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,8 NLT fordítás).

A Biblia azt mondja, hogy amikor egy veszteségér bennünket, akkor az első dolog, amit meg kell tennünk, hogy megéljük gyászunkat.

Egy tragédia mindig erős érzelmekkel jár: harag, félelem, depresszió, aggodalom és néha bűntudat. Ezek az érzelmek gyakran megrémítenek, és nem tudjuk, hogy mit kezdjünk velük. Amikor egy nagy veszteséget élünk át, ezek a hatalmas érzések felbugyognak bennünk. Ha nem foglalkozunk velük most, sokkal nehezebb lesz később kigyógyulni belőlük.

Némely ember sosem foglalkozik az életében lévő gyásszal. Felgyűjtik, elnyomják magukban, úgy tesznek, mintha nem lenne bennük, mintha nem is létezne. Ez az oka annak, hogy 20 vagy 30 évvel ezelőtt történt veszteségek miatt még mindig érzelmi stresszel küszködnek.

Van egy tévhit, amely szerint Isten azt várja el, hogy folyamatosan vigyorogva járjunk-keljünk a világban, azt mondva: „Magasztaljuk az Urat!” A Biblia sehol sem ír ilyesmit.

Tulajdonképpen Jézus pont az ellenkezőjét tanította. Ő a Máté evangéliuma 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). Rendben van, ha gyászolunk. Amikor emberek keresztyénként hunynak el, tudjuk, hogy a mennybe fognak menni, így mi nem úgy gyászolunk, mint a világ. A mi gyászolásunk más lehet. Azért gyászolunk, mert hiányoznak, akiket elveszítettünk, de ugyanakkor békességünk lehet, mert tudjuk, hogy már Istennel vannak, akiket elveszítettünk.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne fojtsd el, és ne rejtsd el mélyen magadba! Engedd ki magadból: engedd át Istennek! Kiálts fel Istenhez: „Uram, szenvedek! Gyászolok! Ezt most nehéz nekem elviselni!” Ha jó példát szeretnél látni erről, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid ilyen vallomásokat tesz: „Istenem, nehéz időkön megyek most át. Nagyon, nagyon szenvedek.” Kiálts fel te is Istenhez, akárcsak Dávid!

A 62. Zsoltár 8. versében ez áll: „Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (NLT fordítás). Ha most épp a veszteség időszakát éled, kérlek, értsd meg, hogy ha nem engeded ki a gyászodat, előbb-utóbb ki fog törni belőled. Az elnyomott érzések elgennyesednek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben fognak kirobbanni.

Engedd ki a gyászodat, hogy Isten elkezdhesse meggyógyítani a szívedet!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen tévhitek vannak a társadalmunkban, melyek miatt kényelmetlenül érezzük magunkat, ha kiengedjük magunkból a gyászt?
• Milyen veszteség vagy gyász ért az életedben, amivel meg kellett küzdened? Hogyan hatott rád?
• Hogyan tud segíteni vagy megbántani a gyülekezet valakit, aki gyászol? Te hogyan tudnád bátorítani az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.30.)