„Végezetül, mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, alázatosak és könyörületesek." (1Péter 3:8 NIV fordítás)

Pásztorként nap, mint nap látok olyan helyzeteket, amin senkinek nem lenne szabad keresztülmennie egyedül. Senkinek nem lenne szabad egyedül várni a kórházban, míg egy szerette élet-halál harcot vív a műtőben. Egy nőnek sem lenne szabad egyedül várnia a labor eredményre, ami megmondja, hogy problémás lesz-e a terhessége vagy sem. Senkinek nem lenne szabad egyedül várnia a hírekre a csatatérről. Senkinek nem lenne szabad egyedül állnia a még nyitott sírnál. Senkinek nem lenne szabad egyedül maradnia az első olyan éjszakán, ami éppen azután van, hogy a házastársa otthagyta. 

Az életben elkerülhetetlenek a nehéz időszakok és a tragédiák. Mindannyiunknak szembe kell nézni velük a saját oldalunkról is. De nem kell egyedül keresztülmennünk rajtuk! Szükségünk van Isten biztonsági hálójára, hogy megfogjon és fenntartson a nehéz időkben.

De mégis mi Isten biztonsági hálója? Hívők egy csoportja, egy maréknyi ember, akik igazán elkötelezettek irántad. Az ilyen kis csoportokat nevezzük közösségnek. Ez Isten terve a közösséggel: „Ha egy rész szenved, a többi is vele együtt szenved." (1Korintus 12:26, NIV fordítás). A közösség Isten válasza a kétségbeesésre.

A Róma 12:15 egy hasonló gondolatot fejez ki: „Örüljetek az örvendőkkel, és gyászoljatok a gyászolókkal." (NIV fordítás).

Az első része ennek a versnek egyszerű: amikor valami jó történik valakivel, gyakran már-már természetes beszállni az ünneplésbe.

De amikor valaki egy nehéz időszakot él meg, a helyzet sokkal bonyolultabbnak tűnik. Ám igazából ez is egyszerű. Amikor egy krízisen mész keresztül, nem tanácsokat akarsz, hanem azt szeretnéd, ha valaki ott ülne veled, fogná a kezed, átölelne, vagy veled együtt sírna.

Ahogy Pál mondja: „Bátorítsátok egyik a másikat, és építsétek egymást." (NIV fordítás). Bátorítani valakit nem csak azt jelenti, hogy buzdító beszédet tartasz, vagy nagy bölcsességet mondasz. Gyakran a legjobb bátorítás csöndben ülni, és várni, és sírni egy baráttal.

Van biztonsági hálód – olyan keresztény társak, akikre számíthatsz az élet legnehezebb időszakaiban is? Ha nem, még ma menj el, és kezdd el építeni ezeket a barátságokat! A nehéz időszakok elkerülhetetlenek, és botorság felkészületlenül belemenni.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Kik alkotják a biztonsági hálód? Hogyan építed a közösséget és éred el az elkötelezettség ezen szintjét velük?
• Milyen gyakorlati módon tudsz valakinek biztonsági hálót biztosítani?
• Mi a különbség egy Biblia tanulmányozó csoport tagjának és egy közösség tagjának lenni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.03.16)

„És most, amikor Jézus Krisztust elfogadtátok Uratoknak, folytassátok úgy, hogy követitek is őt." (Kol 2:6, NTL fordítás)

A Biblia az emberi életet gyakran úton való haladáshoz hasonlítja, mivel az élet egy utazás, és nem ülhetünk le nyugodtan, mert még nem értük el utunk célját. Az Újszövetség arra tanít, hogy járjunk bölcsességben, szeretetben, világosságban és engedelmességben. Arra is tanít, hogy úgy járjuk az életünk útján, ahogy Jézus tette. Ugyanakkor arra is tanít, hogy másokkal együtt járjunk ezen az úton. A következő három megállapítás arra hívja fel a figyelmüket, hogy miért tesszük jól, ha életünk útját másokkal együtt, közösségben járjuk.

• Biztonságosabb. Előfordult már veled, hogy késő este egyedül kellett átmenned egy sötét sikátoron, vagy egy régi országúton kellett gyalogolnod? Ijesztő lehetett. De ha valakivel együtt tettétek meg ezt az utat, biztonságban érezted magad.
• Bátorít. Az élet nem egy 50 méteres vágta, hanem inkább a maratoni távfutásra hasonlít! Másokkal együtt, közösségben járva ezen az úton, az erőd ki fog tartani végig, éspedig egészen a célig.
• Bölcsebb.Útközben sokkal többet tanulhatsz másoktól, mintha csak egyedül mennél. Ha egyedül haladsz, esetleg még azt sem veszed észre, hogy eltévesztetted az irányt. De ha a barátaid ott vannak veled az úton, valamelyikük észreveszi, hogy letértél az útról, és szükséged van újra megtalálni a helyes irányt.

Néhány fontos leckét tanulhatunk meg, miközben másokkal együtt haladunk az úton. Megtanulunk alkalmazkodni egymáshoz, és együttműködni velük.

Azt is megtanuljuk, hogy hogyan szeressünk. Az 1Mózes 2:18 ezt mondja: „Nem jó az embernek egyedül lenni." (NIV fordítás). Isten gyűlöli a magányt, a közösség pedig Isten válasza a magányra. Ha másokkal együtt járunk, közösségbe kerülünk, ahol megtanulhatjuk, hogy hogyan szeressünk.

A másokkal való együtt járásunk a vendégszeretetre is megtanít minket. A Biblia azt mondja az 1Péter 4:9-ben: „Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül." (NIV fordítás). Te mi miatt zúgolódsz? Milyen kifogásaid vannak, amelyek miatt nem hívod el a barátaidat az otthonodba?

Talán azt mondod: „A házam piszkos!”

Hát akkor takaríts ki!

Vagy talán egy másik kifogásod az, hogy „A lakásom nem elég nagy.”

Elfér benne három ember? Jézus azt mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18:20, NIV fordítás).

Mindenki vágyakozik arra, hogy tartozzon valahova, mert Isten kapcsolatokra teremtett minket. Amikor más keresztényekkel közösségben haladunk az úton, testvéri kapcsolatok jönnek létre, és a valahová tartozás utáni vágyunk beteljesül.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan gazdagodott az életed azzal, hogy emberek hűségesen jártak vagy járnak veled egy úton?
• Mik voltak a kifogásaid eddig, amikkel sikerül kikerülnöd, hogy másokat vendégül láss? Hogyan tudod ezt a hozzáállásodat megváltoztatni a jövőre nézve?
• Milyen emberekkel tudsz együtt járni az élet útján? Kitől tudod megtanulni, hogy úgy járj az élet útján, mint Jézus?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.03.14.)

„Olyanok vagyunk, mint a test különböző részei: minden testrész a testtől mint egésztől nyeri el a funkcióját, nem pedig fordítva […] Mindannyian az ő teste részeként találunk rá az életünk értelmére és szerepünkre. De levágott ujjként vagy lábujjként mit érnénk?” (Róma 12:4-5, The Message fordítás)

Csak kapcsolatokon keresztül ismerjük fel, hogy kik vagyunk, és csak közösségben fedezzük fel az igazi identitásunkat.

Egymagad sosem fogsz rájönni arra, hogy ki is vagy valójában. Ezt csak a kapcsolataidban tudod felfedezni, ami azt jelenti, hogy kapcsolatban és közösségben kell lenned másokkal. 

Ha emberi kapcsolatok nélkül nőttél volna fel, akkor halvány fogalmad sem lenne arról, hogy ki vagy mi is vagy valójában. Még arról sem tudnál, hogy emberi lény vagy, ugyanis ezt is csak onnan tudod, hogy kapcsolatban vagy másokkal. Az identitásodat tehát kapcsolatokon keresztül fedezed fel.

A Biblia szerint kapcsolatban kell lennünk Isten családjával, vagyis Krisztus Testével: „Olyanok vagyunk, mint a test különböző részei: minden testrész a testtől mint egésztől nyeri el a funkcióját, nem pedig fordítva […] Mindannyian az ő teste részeként találunk rá az életünk értelmére és szerepünkre. De levágott ujjként vagy lábujjként mit érnénk?” (Róma 12:4-5, The Message fordítás)

Ott van például a fülem, amely csak akkor működik, és csak akkor tölti be a szerepét, ha kapcsolódik a testemhez. Ugyan mit érne, ha a földön heverne levágva? Semmit, mert nem hallana semmit.

Ugyanez igaz az orromra és a szemeimre is: ha nem kapcsolódnak a testemhez, akkor mire valók? Használhatatlanok, mert önmagukban nem tudnak illatot érezni vagy látni.

Ugyanígy igaz rád is, hogy ha nem kapcsolódsz az egyházhoz, akkor nem fogod felismerni az életed célját. Nem fogod tudni, mi a szereped és a rendeltetésed. Nem leszel tisztában azzal, hogy mennyit érsz, és nem fogod tudni, mi az életed értelme.

Az értéked, a szereped, a célod és az identitásod Krisztus Testével, az Egyházzal való kapcsolatodban válik nyilvánvalóvá.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért szeretné Isten, hogy a gyülekezet ilyen fontos szerepet töltsön be az egyéni elhívásunkban? 
• Milyen lehetőségeid vannak a gyülekezetedben arra, hogy más hívőkkel kapcsolatba kerülj?
• Szerinted miért lehet annyira vonzó a hitelesen megélt gyülekezeti közösség a nem hívők számára?    

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.22.)

„Ne hanyagoljuk el személyes összejöveteleinket, ahogy egyesek teszik, hanem bátorítsuk egymást, különösen most, hogy visszatérésének napja közeleg” (Zsidók 10:25 NLT fordítás)

Manapság nem muszáj gyülekezetbe járnod, ha istentiszteletet akarsz hallgatni. Simán otthon maradhatsz, és online nyomon követheted; akár pizsamában, egy kései reggeli közben.

Ám a Biblia világossá teszi: „Ne hanyagoljuk el személyes összejöveteleinket, ahogy egyesek teszik, hanem bátorítsuk egymást, különösen most, hogy visszatérésének napja közeleg” (Zsidók 10:25 NLT fordítás).

Ezért is szükségszerű, hogy legyen egy gyülekezeti családod. Ezért is kell összejönnünk, mint hívők kis körei, akik közösségben élhetik az életet, ahogy Jézust is egyesült hittel követjük.

Gyülekezeti család nélkül sodródni fogsz, amikor nehezedre esik majd bíznod Krisztusban. Ha visszatekintek az életemre, fel tudok idézni olyan emlékeket, amikor ha elmulasztottam volna egy bizonyos istentiszteletet, akkor az életem azon a ponton gyökeresen más irányt vett volna. El is tűnődtem: „Mi lett volna, ha kihagyom az aznapi alkalmat? Mi lett volna, ha egyszerűen elalszom aznap?” Lemaradtam volna valamiről, ami megváltoztatta hátralévő életem irányát. Ha tehát a gyülekezet ajtói nyitva állnak, akkor odabent van a helyem.

A gyülekezeti közösség olyasmi, mint a tábortűz. A tábortűzben minden darabka szén vöröslő fénnyel izzik. Ha kiveszel belőle egy széndarabot és távolabbra helyezed, akkor percek múlva ki fog hűlni. A tűz kialszik, a szén pedig befeketedik. Ám ha egy kihűlő félben lévő széndarabkát visszateszel a tűzbe, akkor újra felizzik. Ebben áll a közösség ereje.

Tudom, manapság is adódnak olyan helyzetek, amikor nem tudunk eljutni istentiszteletre, és hálásak lehetünk, hogy más egyéb elérhetőségek is rendelkezésünkre állnak: online is nyomon követhetünk istentiszteletet, vagy meghallgathatjuk letölthető hangzó formátumban. Megeshet, hogy túlságosan beteg vagy ahhoz, hogy gyülekezetbe menj, de az sem kizárt, hogy olyan helyzetben vagy, amikor lakhelyed száz mérföldekre esik a legközelebbi gyülekezettől; ilyen például, amikor derék férfiak és nők a hadseregben szolgálnak. Még az is lehet, hogy a világ valamely rejtett zugában szolgálod az Urat.

Ilyen esetekben továbbra is fontos a tőled telhető legszorosabb kapcsolatban maradnod más hívőkkel, akik bátorságot önthetnek beléd, és segítenek, hogy ki tudj tartani. Hasonlóképp a gyülekezetünkön belül is lényeges, hogy a hívek keressék a kapcsolatot azokkal a „kívül rekedt” emberekkel, akik nehézségek árán tudnak hetente közösségbe járni.

Jézus ezt mondja nekünk a Máté 18:20-ban: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok köztük” (GW fordítás). Folytassuk hát az imádságot, és támogassuk egymást, s „arra figyelmezzünk, miként tudjuk egymást szeretetre és jó cselekedetekre sarkallni.” (Zsidók 10:24 NIV fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan tartotta benned a lelket egy gyülekezeti család, hogy ne veszítsd el a bátorságod, és ki tudj tartani?
• Hogyan érzed magad más hívőkkel való személyes összejövetelek alkalmával?
• Milyen módokon nyithatsz mások felé, akiknek nem áll módjában gyülekezetbe járni?
• Miféle módokon segíthetsz a kapcsolatfenntartásban azoknak a gyülekezeti tagoknak, akik otthonuktól távol vannak?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.10.08)