„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás)

A Biblia talán leghíresebb története a váratlan könyörületről az irgalmas szamaritánus példázata. Jézus azért mondta el ezt a történetet, hogy megmutassa nekünk, milyen szeretni azokat, akik bajban vannak. Könnyen bűntudatot érezhetünk ennek a történetnek az elolvasása közben. Mindannyian mentünk már el szükségben szenvedők mellett. A körülöttünk élők szükségletei, akár az egyházközségünkben vagy a csoportunkban annyira nyomasztó tud lenni, hogy szinte lebénulunk tőle. Akkor pedig feltesszük a kérdést: „Mégis, mit kéne tennem?”

Ebben az áhítatban három választ fogunk felfedezni erre, az irgalmas szamaritánus példázatára alapulva.

Néhányan elmennek mellette (Lukács 10:30-31) A történetben egy pap szolgáltatja erre a reakcióra a példát. Egyszerűen kikerülte a helyzetet. Nem is akarta megtudni, hogy mi a probléma. Ezt hívom én elkerülő életstílusnak. Azt mondjuk magunknak, „Ne menj túl közel az emberekhez; még a végén segítened kell nekik és bepiszkítod a kezed.” Ez volt a pap problémája is: túlságosan „szent” volt, hogy segítsen. Nem akarta összekoszolni magát az élet dolgaival. Amikor az elkerülő életstílust éljük, megpróbálunk felületes kapcsolatban lenni másokkal. Ha mindenkitől három lépés távolságot tartunk, úgy tehetünk, mintha nem látnánk a fájdalmukat és a szükségleteiket. Ha nem keveredünk bele, elkerülhetjük, hogy megbántsanak vagy kellemetlen helyzetbe kerüljünk.

Néhányan kíváncsiak, de inkább tovább mennek (Lukács 10:32) A második ember, aki elsétált a sérült mellett, a levita volt. Ő mutatta be nekünk ezt a második reakciót. A Biblia azt mondja, „észrevette, de elment mellette”. Ez a reakció még rosszabb. Az előző hozzáállásban messziről „láttuk” a problémát és úgy tettünk, mintha nem is lenne ott. Ebben a viselkedésben azonban a kíváncsiságunk miatt tudomásunk van a szükségről, de nem teszünk semmit, hogy segítsünk. Amikor így teszünk, egyszerűen azt mondjuk, hogy „Bocs, ne zavarj! Sokkal fontosabb dolgom is van.”

Néhányan elég közel mennek, hogy segítsenek (Lukács 10:33-37) Természetesen ő az irgalmas szamaritánus. Ő többet tett, mint ami elvárható lett volna. A saját költségén segített a sérültnek. A Biblia azt mondja nekünk, „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás). A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek. A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét. És Jézus minden követőjét arra hívja, hogy cselekedjen úgy, mint az irgalmas szamaritánus.

Jézus szándékosan választott egy szamaritánust a történet hősévé, mert a zsidók gyűlölték a szamaritánusokat. A könyörület nem csak arról szól, hogy segíts azoknak, akiket kedvelsz vagy akik olyanok, mint te. A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, függetlenül, hogy kik, hogy néznek ki vagy honnan jöttek.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Szerinted miért van az, hogy ha kapcsolatba kerülsz valakivel, elkezdesz törődni is vele?

Hogyan reagálsz erre a három kijelentésre:

• A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, nem számít, hogy kik, hogy néznek ki, vagy honnan jöttek.
• A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek.
• A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét.

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.17)

“Azzal, hogy segítitek egymást a teherhordozásban, teljesen betöltitek Krisztus törvényét” (Galatabeliekhez írt levél 6:2 NCV).

Amikor nagy csalódásokon megyünk keresztül, a természetes reakciónk az, hogy visszahátrálunk és elzárjuk magunkat a többi embertől. Titkolni szeretnénk a veszteségeinket, a kudarcainkat, a baklövéseinket és kríziseinket. Visszavonulót fújunk. De ez egy rettenetes stratégia!

Amikor ilyen csalódásokon, kríziseken megyünk keresztül és veszteségek érnek, akkor van legjobban szükségünk a barátainkra. Szükséged van mások segítségének elfogadására. Isten nem azt akarja, hogy teljesen egyedül próbálj megbirkózni a fájdalmaiddal és a mindennapi stresszel. Arra lettünk teremtve, hogy kötelékekkel kössük magunkat egymáshoz. Szükségünk van egymásra, mert társasági lények vagyunk. A legelső dolog, amit Isten az Édenkertben mondott, az az volt, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni.” Kapcsolatokra lettünk teremtve.

Jób 6:14 azt mondja, „Amikor kétségbeesett emberek hátat fordítanak a Mindenható Istennek, a barátaiknak kell kitartaniuk helyettük” (MSG fordítás).

Lesznek olyan pillanatok, amikor olyan fájdalmak között leszel, hogy azt mondod, „Nem is hiszek Istenben!” Olyan barátokra lesz szükséged, akik odamennek hozzád és azt mondják, „Megértünk. Most helyetted is hiszünk Benne.”

Lesz olyan időszak, amikor azt mondod, „Teljesen hitemet vesztettem, kétségek gyötörnek.” Akkor szükséged lesz barátokra, akik közbelépnek és azt mondják, „Megértünk. Helyetted is hiszünk és bízunk Istenben ebben a próbában.”

„Azzal, hogy segítitek egymást a teherhordozásban, teljesen betöltitek Krisztus törvényét” (Galatabeliekhez írt levél 6:2 NCV) Mi Krisztus törvénye? A következő: Szeresd embertársadat, mint önmagadat. A Biblia azt parancsolja nekünk, hogy segítsük egymást. Minden alkalommal, amikor valaki segítségére sietsz a nyomorúság idején, betöltöd Krisztus törvényét.

Az, hogy egyedül próbálsz megküzdeni a problémákkal, csak még fáradtabbá és feszültebbé tesz. Szükséged van mások segítségének elfogadására és engedned kell, hogy a barátaid átsegítsenek a próbákon. És tudd, hogy Isten is veled van mindvégig. Ő munkálkodik a körülményeidben, még ha nem is látod ebben a pillanatban.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Kik azok, aki támogatnak a veszteségek és csalódások között? Hogyan viszonzod ezt?
• Mely dolgokat találod a leghasznosabbnak, amikor nehéz élethelyzetben vagy?
• Hogyan tud segítséget nyújtani egy imacsoport, amikor nehézségek között vagy?
• Mit tanulhatunk a barátaink segítségnyújtása során, akik szintén Jézust követik?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.08.)