„…aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” (2 Korinthus 1:4)

A fájdalmaid gyakran Isten célját szolgálják. Isten nem osztogatja nehézségeket ok nélkül! Ha keresztül mentél egy nehézségen, Isten azt akarja, hogy segíts másokat is át hasonló nehéz helyzeteken. Ő fel tudja használni életed problémáit a mások felé való szolgálatban. Pont azok a dolgok, melyeket életedben leginkább szégyellsz, elfelejtenél válhatnak a mások szolgálatában a legnagyszerűbb eszközzé.

Ki tud jobban segíteni egy csődhelyzetben lévő személynek, mint egy olyan valaki, aki volt már hasonló helyzetben? Ki tud jobban segíteni egy függőséggel küzdő személynek, mint az, aki maga is küzdött káros szenvedélyekkel? Ki tudna jobban segíteni a speciális szükségletű gyermeket nevelő szülőknek, mint az, aki már felnevelt egy speciális szükségletű gyermeket? Ki tud jobban segíteni egy gyermekét gyászoló szülőnek, mint az, aki maga is elvesztette gyermekét?

A dolog, amit legjobban gyűlölsz lehet az, amit Isten leginkább jóra tud használni az életedben.

A 2 Korinthus 1:4-ben és 1:6-ban a következőket olvassuk: „…aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." "Ha szorongattattunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.”

Ezt megváltó szenvedésnek hívják. A megváltó szenvedés az, amikor egy problémás helyzetet vagy fájdalmat más hasznára élsz át.

Pontosan ez az, amit Jézus is tett értünk. Amikor Jézus kereszthalált halt, pedig nem érdemelte meg a halált. Miattad ment keresztül azokon a fájdalmakon, azért, hogy te megmenekülj és a Mennybe juthass.

Nagyon sokféle oka lehet az életedben lévő problémáknak, fájdalmaknak és szenvedéseknek. Néha az életed nehézségeit saját magadnak köszönheted. Ha rossz döntéseket hozol, ezek is okozhatnak fájdalmat az életedben. Ha elmész és túlköltekezel, olyan dolgokat vásárolsz meg, amelyekre nincs szükséged és nem gondolsz a jövőre, mély adósságba vered magad és elvesztheted a házadat. Ilyenkor nem mondhatod: „Istenem, miért engedted, hogy elveszítsem a házamat?” Nem hibáztathatod Istent a rossz döntéseidért!

De néhány nehézséggel kapcsolatban ártatlan vagy. Mások fájdalmai, butaságai és bűnei megbántottak. Életed egyéb nehézségei a megváltó szenvedést szolgálják. Isten gyakran megengedi, hogy olyan nehéz helyzeteken menjünk keresztül, amelyekkel egyszer másokon tudunk segíteni.

Beszéljetek róla

• Melyek azok a problémák az életedben, amelyekről kérdezted már Istent, kíváncsi voltál arra, hogy miért éppen veled történtek meg?
• Hogyan tudnád a fájdalmas tapasztalataidat használni, hogy másokat szolgálj?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2014.11.25.)

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,15-17)

A különbség a hittel teli és a hitben gyenge ember között annyi, hogy a hitben gyenge ember az első nehézségnél feladja. A hittel teli ember viszont kitart. A hittel teli ember határozott. A hittel teli ember szorgalmas. A hittel teli emberek nem tudják, hogyan kell feladni. Tudod, hogyan képes egy kicsiny makk nagy tölgyfává válni? Egy tölgyfa pont egy makkocska, aki nem volt hajlandó feladni.

Nem vagyok túl ügyes, de egy dolgot tudok: mindig túl korai feladni a dolgokat. Isten mindig a nehéz időszakokat használja fel arra, hogy próbára tegye a kitartásodat.

Amikor mi elindítottuk a Saddleback Gyülekezetet, az első prédikációmat egyetlen embernek címeztem: a feleségemnek. Úgy gondolta túl hosszú volt. 31 évvel később, most is azt mondja, hogy a prédikációim túl hosszúak!

Azt gondoltam mikor gyülekezetet indítottunk, hogy hamarosan lesz egy épületünk. 15 évig épület nélkül működtünk. Az első 13 évben 79 különböző helyszínen tartottuk az alkalmainkat. Tudod hányszor éreztem azt, hogy feladom? Minden hétfő reggel! De képtelen voltam abbahagyni! Isten azt mondta: Rick! Hogyha soha nem adok neked egy épületet, akkor is fogsz szolgálni engem? És én erre azt mondtam: Természetesen!

A Saddleback Gyülekezet 10000 főre gyarapodott, mire az első épületünket megépítettük. Hogyan lehetséges felépíteni és vezetni egy gyülekezetet 10000 ember részére minden héten? Nincs ebben semmi különleges! Csak kemény munka. Isten a nehéz időszakokat használja, hogy tesztelje a kitartásunkat.

Hogyha most nehéz időszakon mész keresztül, akkor ez az igeszakasz neked szól: „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,15-17).

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy kivé fogsz válni, mint az, hogy most éppen mi történik veled. Gyakran megengedi a próbákat, a nehézségeket, a szomorúságot és a problémákat az életedben azért, hogy igyekezetre, elszántságra neveljen és a jellemed formálódjon. Hajlandó vagy-e Istent szolgálni akkor is, amikor az élet nem nevezhető egyszerűnek?

„A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9).

Beszéljetek róla:

• Milyen helyzetben adod fel a legkönnyebben?
• Hogyan tudod megújítani a hitedet, hogy legyen erőd kitartani az ilyen helyzetekben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2014.11.11)

 „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni?, Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.” (Zsoltárok 39:1-4, GNT fordítás)

Ha bármilyen bántalmazás vagy sérelem ért, legyen az szexuális, fizikai, szóbeli vagy érzelmi jellegű, az első lépés afelé, hogy megszabadulj a hatásától, hogy elmondod valakinek.

Jézus a János 8:32-ben azt mondja, hogy „Az igazság szabaddá tesz titeket.” Akkor tudsz szabad lenni, amikor megnyílsz és megosztod a fájdalmadat valakivel.

Egy 10 országra kiterjedő tanulmányból kiderült, hogy azoknak a nőknek, akiket a partnerük valamilyen módon bántalmazott, 55-95 százaléka soha nem beszélt erről senkinek. A férfiak pedig még ennél is kisebb arányban nyíltak meg vagy kértek segítséget.

A bántalmazást gyakran "néma járványnak" is szokták nevezni, hiszen sok házasság tabu témája ez, amiről senki nem akar beszélni. Az emberek többsége csendesen szenved.

Ha van valaki a Bibliában, aki tudja, mi a bántalmazás és a sérelem, akkor az Dávid király. Ő a Zsoltárok könyvében lévő legtöbb zsoltár szerzője, és ő az, aki élete nagy részét az őt ért különféle bántalmazások és sérelmek elleni küzdelemmel töltötte, hiszen sok rosszakarója volt, akik vagy meg akarták ölni, vagy megszégyeníteni, vagy nevetségessé akarták tenni.

A Zsoltárok könyvének több mint száz versében beszél Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmáról, sérelmeiről és dühéről. Az „ellenség” szót közel száz alkalommal használja, amikor arról szól, hogy milyen sérelmeket követtek el ellene.

Dávid azonban egy nagyon fontos dolgot mutat meg nekünk: azt, hogy nem szabad ezeket magunkban tartani. A 39. Zsoltár 1-4. verseiben arról beszél, hogy mi történt, amikor a sérelmeit magában akarta tartani: „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni? Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.”

Dávid tehát először a megszokott módon reagált az őt ért sérelmekre és bántalmazásokra. Félt ezekről beszélni azok előtt, akik ezeket okozták neki, de az, hogy hallgatott, csak rontott a helyzeten: „Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással.”

Ha ezt tapasztalod most, szeretném, ha tudnád, hogy Isten törődik veled, és emberek is törődnek veled, és van remény. Nem kell a fájdalommal, a szorongással és a félelemmel együtt élned.

Mindenekelőtt azonban ki kell törnöd a hallgatásból. El kell mondanod valakinek! Beszélned kell valakivel, akiben megbízol. Napvilágra kell kerülnie annak, ami veled történt, illetve történik, hogy Isten is el tudjon vezetni a gyógyuláshoz!

Beszéljetek róla:

• Milyen jelei vannak az érzelmi bántalmazásnak? Hogyan tudsz segíteni egy olyan barátodnak, aki talán ettől szenved?
• Mit gondolsz, miért tudják nehezebben elfogadni Isten szeretetét azok az emberek, akiket már ért bántalmazás?

  (Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.06.)

"Úgy értem, azt szeretném ha segítenénk egymásnak a bennünk lakozó hittel. A te hited nekem segít, az én hitem neked fog segíteni." (Rómaiakhoz írt levél 1:12 NCV fordítás)

A hiteles keresztyén közösségekben az embereknek kölcsönös egymástól függést kell, hogy tapasztaljanak. Ez a kölcsönösség az adás és az elfogadás művészete, ezek egymástól függnek.

A Biblia azt mondja: "Az, ahogy Isten megtervezte a testünket, példázza, miként működünk mint gyülekezet: mindegyik tag függ a másiktól." (1 Korinthus 12:25 MSG fordítás)

A kölcsönös együttműködés a közösség szíve - viszonzáson alapuló kapcsolatok építése, a felelősségek megosztása, és egymás segítése. Pál azt mondta: "Úgy értem, azt szeretném ha segítenénk egymásnak a bennünk lakozó hittel. A te hited nekem segít, az én hitem neked fog segíteni." (Rómaiakhoz írt levél 1:12 NCV fordítás)

Mindannyian sokkal következetesebb hitéletet tudunk élni, ha másokkal együtt járjuk ezt az utat, és így bátoríthatnak minket. A Biblia utasít bennünket a kölcsönös elszámoltathatóságra, kölcsönös bátorításra, kölcsönös szolgálatra és kölcsönös megbecsülésre.

Több mint 50 alkalommal utasít az Újszövetség minket, hogy tegyünk meg különböző feladatokat "egyik a másikért" és "egymásért". A Biblia azt mondja: "Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." (Róma 14:19 NIV fordítás)

Te nem vagy felelős mindenkiért Krisztus testében, de nekik felelősséggel tartozol. Isten számít rád abban, hogy segítesz nekik, amiben tudsz.

Beszéljetek róla:

• Ha a családodnak segítségre lenne szüksége egy feladatban vagy vészhelyzetben, kik lennének azok az emberek, akiket először felhívnál? A házi csoportodban vagy a gyülekezetedben vannak ezek az emberek?

• Milyen módon kapcsolódsz szervesen Krisztus Testéhez?

• Miként számíthatsz egy felmerülő szükségre a gyülekezetedben vagy a kis csoportodban ezen a héten?

(Daily Hope by Rick Warren 2014.07.23.)

"...biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." 
(1 Thesszalonika 5.14)

Amikor szolgálsz egy haldokló barátod felé, fizikailag legyél ott, de ugyanakkor adj neki gyakorlati segítséget is. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bármit megteszel, amire a barátodnak szüksége van, és kisebb, de gyakorlati dolgokban is segítségére állsz.

Aki éppen haldoklik, általában nem érzi jól magát. Gyakran vannak fájdalmai. A fájdalmait azzal enyhítheted, ha odafigyelsz a kisebb dolgokra körülötte, azokra a dolgokra, melyek bár kicsik, de sokat jelentenek. Szeretné, hogy a lámpa fel vagy éppen le legyen kapcsolva? Jól esne-e neki egy kis jég? Szüksége van-e egy hátmasszázsra? Szeretetet azon keresztül adsz, hogy gyakorlati segítséged nyújtasz, hogy a fájdalmait és a rossz közérzetét enyhítsd.

Ne félj kérdéseket feltenni. Ne félj dolgokat javasolni. A Bibliában ezt olvassuk: "...biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." (1 Thesszalonika 5.14)

Amikor az emberek betegek, nem érzik jól magukat. Amikor az emberek haldokolnak, gyakran házsártosak, mert nem érzik jól magukat. Együtérzésed úgy tudod kinyílvánitani, ha adsz nekik egy kis szabadságot és kedves valamint türelmes vagy velük.

Miért fontos ez? Mert van egy másik félelem. Amikor az ember haldoklik, fél a kontroll elvesztésétől. Először, hogy nem tud autót vezetni. Majd nem lesz képes járni vagy nem tud kikelni az ágyból vagy nem tud egyedül mosdóba elmenni.

Szolgálhatsz a haldoklók felé nemcsak azáltal, hogy odafigyelsz a szükségleteikre, hanem azáltal is, hogy megengeded, hogy ők megválasszák, hogy ezek a szükségletek, hogyan lesznek betöltve. Minden egyes alkalommal, amikor megengeded nekik a választást, viszaadsz nekik egy kicsit a kontrollból. "Szeretnéd a papucsot felvenni vagy inkább jó így nélküle?" "Szeretnél esetleg csatornát váltani? Mit szeretnél nézni?" "Most szeretnél reggelizni vagy később?"

Sokszor a legkisebb gesztus vagy figyelmesség hozza a legnagyobb változást egy haldokló személy életében. A jelenléted önmagában egy szolgálat, ugyanígy szolgálat a gyakorlati segítség is.

Beszéljetek róla

• Milyen helyzet volt, amit elkerültél, mert nem tudtad, hogy hogyan szolgálj vagy segíts? 
• Hogyan változik a szemléleted, ha a jelenléted és kis gesztusok hatását figyelembe veszed?
• Ha halállal kéne szembenézned, hogyan szeretnéd, hogy az emberek szolgáljanak feléd?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.07.18)