"Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:39)

Tudtad, hogy mennyei Atyád azt szeretné, ha hazatérnél hozzá ezen a karácsonyon? Nem számít, hogy ki vagy, vagy mit tettél, vagy milyen sokáig voltál távol tőle. Isten azt mondja: azt szeretném, hogy gyere haza szeretetemhez és  megbocsátásomhoz. Erről szól a karácsony.

Mi tart távol attól, hogy ezt megtedd? Mi tart távol attól, hogy hazatalálj Isten szeretetébe és megbocsátásába? A visszautasítástól való félelem.

Azt gondolhatnod: Isten nem akarhat engem ebben az állapotomban, olyan távol vagyok tőle. Olyan régóta így van ez, és oly sok rosszat követtem el, amit Ő biztos, hogy rossz szemmel néz.

Ha ezt gondolod, akkkor totálisan tévedsz. Róma 8:39 azt mondja: "Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Isten számára nem számít, hogy mit tettél, és milyen sokáig követtél el bűnöket. Ő szeret, és meg akar bocsátani neked.

De honnan tudhatod, hogy Isten szeret? Épp a karácsony a bizonyíték erre. Isten földre jött emberi formában. Jézus Krisztus azért jött, hogy megmutassa, hogy Isten mennyire szeret, és hogy minden vágya, hogy megbocsáthasson neked.  A Biblia azt mondja: "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (I. János 4:9)

S hogy miből derül ki, hogy igaz ez az Írás? Jézus nem maradt a jászol bölcsőben, felnőtt, és a keresztre ment értünk.

A kereszten pedig tulajdonképpen ezt mondta: inkább meghalok értetek, mintsem éljek, nélkületek — ennyire szeret az Isten. Krisztus hátrahagyta mennyei otthonát és eljött a földre, hogy megmutassa Isten szeretetét neked, és hogy kifizesse a bűneid árát, hogy elnyerhesd a megbocsátást, és hazatérhess Őhozzá.

Ez az igazi szeretet. Ez a karácsony lényege.

Rick Warren, Daily Hope 2010. december 19.

 "Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" (Mt 14:29-31)

"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment." (Mt. 14:29)

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.

Emlékezzünk vissza arra, mikor Jézus azt mondta Péternek, szálljon ki a hajóból és menjen oda hozzá a vízen. Ez felhívás volt arra, hogy önként hagyja ott a hajó biztonságát a bizonytalanságért és járjon a háborgó vízen (Mt. 14:22-31). Egyszerű, őszinte engedelmességgel Péter megteszi az első lépést és mivel a lába nem süllyed a vízbe, a hite megerősödik.

Isten arra használja az engedelmességünket, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol fejleszthetjük a hitünket. Jézus arra hív, hogy tegyük meg az első lépést, és aztán - csak miután megtettük ezt a lépést - kijelenti, hogy mi a következő. Tehát nem tudod növelni a hitedet, ha nem engedelmeskedsz Jézusnak. Talán az eszeddel elhiszed, hogy mire képes Isten, de míg meg nem teszed az első lépést, nincs hited.

Ez az a pont, ahol sokan leragadunk. Habozunk; nem engedelmeskedünk, azért, hogy végig gondoljuk, mi legyen a következő lépés, pedig Jézus már megmondta, mit kell tennünk. Nincs más út a hitünk növeléséhez, csak az engedelmesség.

Péter csak akkor fedezte fel az igazi biztonságot Jézusban, amikor elhagyta a hajó "biztonságát". Igazából csak Jézusban van biztonság. Péter első kézből tapasztalhatta - vagy inkább első lábból:) -, hogy Jézus Úr minden körülmény között.

Péter azt is megtanulta, hogy amit Jézustól elkülönülve látunk és gondolunk, az nem a valóságot tükrözi. Egyik nagy hiedelmünk, amiben élünk, hogy a hajó a legbiztonságosabb; a valóság azonban az, hogy a legbiztonságosabb hely Jézus mellett van.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.12.17.)

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem.  Igazán mondom nektek: amíg az ég és a föld létezik, egyetlen betű vagy pont sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik". (Mt. 5:17-18)

 

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata—a ford.) szerzője.

Mikor Jézus a törvényre tekint, látóterében már benne vannak az utolsó idők is. Az a küldetése, hogy visszaállítsa az Atyával való közösségünket, és hogy a keskeny kapun át bevezessen bennünket a mennyek országába. Az örökkévalóságra való rálátása révén a törvény egységét helyezi a középpontba. Tudja, hogy a törvénynek be kell teljesednie, egészen a legutolsó betűig.

Az apostolokat idézve: „Hogyan tehetné ez meg bárki is? Ez emberileg lehetetlen!”

Ez itt a lényeg! Nem lehet véghezvinni, és ezért nevezte Pál apostol a törvényt „Krisztus iskolájának”, ahol megtanuljuk, hogy a megigazultság elérése és megtartása lehetetlen, így hát összetört mivoltunkban megyünk Krisztus elé, elismerve hogy tőle függünk (Galata 3:21-19).

Mindez azonban nem jelenti, hogy a törvény kikerülhet a figyelmünkből, vagy hogy érvényét vesztette. Jézus betölti a törvényt, és ha belépünk az ő kegyelmébe, akkor eleget teszünk a törvénynek, mert Jézus megigazultságát öltöttük fel.

Pál apostol írja azt, hogy „az élet Lelkének törvénye megszabadított minket Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten”. Elküldte Jézust, hogy betöltse a törvényt, így „a törvény követelése teljesül bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róma 8:2-4).

Ha a Lélek szerint akarunk élni, figyelmünk középpontjában mindig Jézusnak, Isten Igéjének kell állnia. Ebben a bensőséges kapcsolatban megtanulunk bízni abban, hogy Jézus ügyel a részletekre, még a törvény legapróbb részleteire is.

(Daily Hope 2010. december 16.)

„Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.” Márk 11:22-23

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's  és a The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem és  A tanítványság ára c. könyvek) szerzője.

Sokszor beszélünk radikális hitről. Ilyenkor arra a szélsőséges hitre gondolunk, amikor valaki mindent és mindenkit kizáróan elkötelezi magát Jézus mellett. Olyasvalaki jut eszünkbe, aki mindent képes feláldozni, aki visszafordíthatatlanul megváltoztatja az életét, azért, hogy Jézust kövesse. Olyan jelentős az áldozatuk, hogy nincs visszatérés a régi életükhöz.

A többséget lenyűgözi ez az áldozathozatal, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ilyen embereknek átlagon felüli, kivételes hitük van. Ugyanakkor, bár az ilyen hit valóban különleges; ilyen hitet vár tőlünk is Jézus.

Bizonyos értelemben abba a tévedésbe vagyunk ringatva, hogy két fajta tanítványság létezik: az első egy „alapcsomag” a hétköznapi hívőknek, míg a kegyesebbeknek egy „emelt csomag” jár. Azt hisszük csak kevesen vannak köztünk, akiket szent életre hívott el Isten, például a szerzeteseket, misszionáriusokat és lelkészeket. A többieknek bele kell nyugodniuk átlagos keresztény életükbe.

Jézus azonban kész ténynek vette, hogy tanítványi képesek átlagon felüli hitet gyakorolni. Azt mondta, hogy „Higgyetek Istenben”, és nem azt „Csak néhányan higgyetek Istenben.” Jézus felszólítása mindenkire, rád és rám is vonatkozik. Valamint, mivel ő azt mondta, hogy növekedjünk a hitben, ezért nem csak biztosak lehetünk benne, hogy egyre nagyobb hitet tudunk generálni magunkban, hanem még azt is tudhatjuk, hogy ő segít nekünk ebben.

Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy hitünk alapja a belé vetett bizalmunk. Akkor láthatjuk meg Isten rajtunk keresztül végzett munkáját, ha tényleg hiszünk benne, hogy meg fog történni, és nincs kétség a szívünkben. Rick Warrentől hallhattuk már, hogy hitünk azáltal növekszik, ha engedelmeskedünk Jézusnak.

Jézus mindannyiunkat arra hívott el, hogy kivételes és átlagon felüli hite legyen. Nem fogja hagyni, hogy belesüppedjünk egy olyan kereszténységbe, amiben csak nagyjából vagyunk biztosak Jézus szavaiban, de nem teljesen; vagy egy olyan életbe, amiben nagyjából értünk csak egyet Jézus tanításával és csak nagyjából élünk a parancsolatai szerint. Tudja, hogy Isten sokkal többre teremetett minket ennél.

Meg kell tanulnunk elhinni azt, hogy Jézus komolyan gondolja, amit mond; és hogy tényleg azt fogja tenni, amit ígér, hogy megtesz -  így bizonyosak legyünk az elkövetkező Istennek szentelt években. Ahelyett, hogy egyre jobban próbálkoznánk hűséges tanítványnak lenni, meg kell tanulnunk bízni Benne.

Ha megtanulunk bízni, megláthatjuk Isten országát, ahogy az ember, aki elrejtett kincset talál a szántóföldben. Ő újraszervezte minden prioritását, fontossági sorrendjét, csak azért, hogy megvásárolhassa azt a földet. Hitünk Krisztusban olyanná tesz minket, mint a kereskedő, aki ritka igazgyöngyöt talált és eladta mindenét. Nem nézett vissza addigi életére, mert sokkal nagyobb értéket talált.( Mt 13:44-50).

Mi is megtalálhatjuk a hatalmas hitet!

(Daily Hope 2010. december 15.)