"Aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember." (Jakab 1,6-7.)
Két olyan dolog van, ami önmagadban való kételkedéshez vezethet:
1. Mikor a képességeidet másokéhoz hasonlítgatod, akkor kételkedni kezdesz bennük. Ahelyett, hogy Istenre tekintenél, állandóan a körülötted élőkkel foglalkozol. Azt gondolod, nekik több tehetségük van, jobbak a képességeik, iskolázottabbak, tapasztaltabbak. Abban a pillanatban, hogy elkezded magad másokhoz hasonlítani, a szíved meg fog telni kételkedéssel.
A Biblia azt mondja, hogy butaság másokhoz mérni magunkat (2Korinthus 10,12.) Isten nem akarja, hogy bárkihez hasonlítsd magadat. Arra vágyik, hogy egyedi legyél. Azt szeretné, hogy önmagad légy.
2. A múltbeli bukásaidon való gondolkodás szintén ahhoz vezet, hogy kételkedni kezdj magadban. Amikor a régi bukásaidra emlékezel, az olyan, mintha elindítanál egy filmet az agyadban, ami kizárólag a hibáidról szól, és ezt a filmet újra meg újra lejátszanád. Halálra kínoz, és te is utálod csinálni.
Isten nem akarja, hogy a múltadra koncentrálj. Ha a múltbeli hibáid vannak a középpontban, akkor nem boldogulsz a jeleneddel, Isten pedig nem fog tudni használni a jövődben. Isten azt kéri, hogy felejtsd el a múltat.
Ne hagyd, hogy a múltad miatti kétségek vagy bűntudat visszatartson Isten szolgálatától, hiszen ő azt mondja neked: Nem érdekel a múltad. Használni akarlak!
Beszéljünk róla!
- Naponta hányszor hasonlítod magad másokhoz abban, hogy mid van, mit értél vagy nem értél el, vagy hogy nézel ki?
- Mire szeretnéd, ha Isten használná mindezt az elvesztegetett időt?
Daily Hope by Rick Warren, 2012. 05. 24.
