“Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ (Ap. Csel. 2:44-45)
 

Senki nem hozott annyi áldozatot, mint a korai gyülekezet. Az Ap. Csel. 2:44-45 azt mondja: “Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ A korai gyülekezet nemcsak a pénzét adta. Amijük csak volt, mindenben nagylelkűek voltak. Úgy is mondhatnánk, hogy radikálisan nagylelkűek voltak.

Mi történne gyülekezeteinkben, ha mi is éppolyan radikálisan nagylelkűek volnánk, mint a korai gyülekezet? A Biblia azt mondja, hogy mi sáfárai, vagyis menedzserei vagyunk mindannak, amit Isten adott nekünk. Felelősek vagyunk, hogy oly módon használjuk anyagi javainkat, hogy az hatással legyen a Királyságra. Isten adott nekünk javakat ebben a világban, nemcsak a saját örömünkre, hanem hogy jó irányú változást hozzunk a körülöttünk elő világban.

Isten soha nem azért áld meg, hogy üljünk azon, amink van. Ő megáld, hogy mi is megáldhassunk másokat.

Beszéljünk róla:

Hogyan változna meg az életed, ha radikálisan nagylelkű volnál? Hogy nézne ki az?
Ha nehéz neked radikálisan nagylelkű lenni, és harcolsz ezzel, mit gondolsz, mi tart vissza attól, hogy többet adakozz?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.06.29)