"Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk" (Róma 15:1 NIV fordítás)

Beszéltünk a bátorságról, aminek a segítségével szembenézhetünk a hibáinkkal. Amikor ezt tesszük, akkor a többiek is sokkal könnyebben bevallják nekünk saját hibáikat.

Azáltal, hogy szembenézünk a hibáinkkal, képesek leszünk hatni egymásra is. Amikor látunk másokat elsodródni a hitüktől, akkor ahelyett, hogy ítélkeznénk, átnézhetünk a "hibás" viselkedésükön, és megpróbálhatjuk megérteni azt, hogy mi okozta a hittől való elhajlásukat.

Ahelyett, hogy elítélnénk őket gyengeségükben, és a bűn csapdájában hagynánk őket, azzal a szükséggel és problémával foglalkozhatunk, amit Isten velük kapcsolatban megmutat nekünk. Pál is és Jakab is azt tanítják, hogy az erőseknek és bátraknak adniuk kell a bátorságból a gyengéknek. Azoknak, akik a Szellemben élnek, az a feladatuk, hogy utánamenjenek és helyreállítsák azokat, akik visszacsúsztak a régi, világi életükbe. (Róma 14-15, Galata 6, Jakab 5)

Készüljünk fel arra, hogy "segítő kezet nyújtsunk azoknak, akik botladoznak, és ne csak azt tegyük, ami nekünk kényelmes. Az erő szolgálatra van, és nem rang vagy kiváltság. Mindannyiunknak a körülöttünk élők javát kell néznie, és azt kérdezni,  "Hogy segíthetnék?" (Róma 15. 1-2 MSG ford.)

Arra biztatjuk az embereket, hogy vállalják fel az egyéniségüket (legyenek önmaguk), de utasítsák vissza azt, hogy önmagukért éljenek. Krisztus elfogadott minket, és ez arra buzdít bennünket, hogy egyre nagyobb szellemi érettségre jussunk. Jézus példáját követve, fogadjunk el mi is másokat.

Beszéljünk róla:

- Először is, Isten hogyan segített neked abban, hogy felismerd és leküzdd a hibáidat?

- Kérd Isten bölcsességét, amikor olyan lehetőségeket hoz eléd, hogy szolgálj másokat, és segíts nekik.

(Daily Hope by John Walker,  2012. 10. 07.)

"Legyen ez általános gyakorlat köztetek: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy teljes és gyógyult emberként élhessetek egymással. Az Istennel megfelelő közösségben élő ember imája nagyon erőteljesnek számít." (Jakab 5:16, MSG ford.)

Jézus azért jött, hogy megmentsen minket bűneinktől. Az utolsó dolog, amit szeretne tőlünk, hogy  árnyékba rejtsük azokat. Amikor ezt tesszük, elpazaroljuk a kegyelmet, amit Ő olyan drágán szerzett nekünk.

Egymás iránti szeretetünknek egy olyan biztonságos helyet kell teremtenie, ahol "nem szabad hajlandónak lennünk arra, hogy álarcot viseljünk és játékokat játsszunk; nem mesterkedünk, nem manipulálunk a háttérben. És nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, hogy az számunkra megfeleljen. Ehelyett mindent, amit teszünk vagy mondunk, a világosságban hagyunk, a teljes igazságot is napvilágra hozzuk, hogy azok, akik szeretnék, saját maguk is láthassák és megítélhessék Isten jelenlétében." (2. Korinthus 4:2, MSG fordítás)

Jézus által szabadok vagyunk rá, hogy azok legyünk, akinek Isten teremtett minket, és hogy önmagunk legyünk, amikor közösségben vagyunk másokkal. Ez a szabadság segít minket abban, hogy segíthessünk másokat a Krisztusban való növekedésben. Amikor elutasítjuk, hogy önmagunk legyünk, vagy nem engedjük, hogy mások önmaguk legyenek - a hibáikkal együtt is -, megfosztjuk egymást attól a szabadságtól, amit Isten adott.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer mondja, hogy Isten nem akar kegyességben pózoló embereket: " (Isten) olyannak akar látni, amilyen vagy, és szeretne irgalmas lenni hozzád. Nem kell tovább hazudnod magadnak ( és másoknak), mintha neked nem lennének bűneid, bevallhatod, hogy bűnös vagy. Hála Istennek ezért! Ő szereti a bűnösöket, de utálja a bűnt."

Beszéljünk róla:

Mit érthetett Jakab apostol azon, hogy "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jakab 5:16)?

Jakab azt is mondja, hogy a bűnvallásnak mindennapos gyakorlatnak kellene lennie. Milyen lenne egy olyan kis csoport, ahol mindennapos gyakorlat lenne a bűnvallás?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.10. 06.)

Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. (Ján 3:20-21)

A bűn sötétségben rejtőzik, és azt suttogja, hogy ne derüljön rá fény. És amikor sötétségben tartjuk,  kiszolgáltatjuk önmagunkat mérgező hatásának, és végül a kapcsolatainkat is tönkreteszi.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer írja: „A bűn arra ösztönzi az embert, hogy egymaga maradjon. Kivonja a személyt a közösségből. Minél elszigeteltebb valaki, annál nagyobb a bűn hatalma rajta. Minél mélyebben tartja az egyént, annál súlyosabbak az elszigeteltség következményei is.”

Ezért mondja Jézus, hogy valljuk meg a bűneinket egymásnak. A bűnvallásban az Evangélium világossága bejut a sötétben magára maradt szívbe. Amikor megvalljuk bűneinket mások előtt, önigazságunk kártyavárként összedől, és a bűn elveszti az erejét fölöttünk és a közösség fölött.

Már nem vagyunk egyedül a bűnünkkel, mert másokkal is megosztott teher lett az. A testvéri közösségben erőt nyerünk, sőt, a kísértéseinkkel harcolva mások segítségére is számíthatunk. Ez a segítség megnyilvánul abban is, hogy ráirányítja a figyelmünket életünknek azon területeire, ahol még nem bízunk Istenben.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az Isten kegyelmében élő bűnösök közösségéhez tartozunk, és többé nem kell félnünk a bűn megvallásától - már csak azért sem, mert ez az egyik módja annak, hogy újra összhangba kerüljünk Isten akaratával. A Jézusnak engedelmeskedők közösségében bűneink megvallása által egymáshoz is közelebb kerülünk. Hogyan történik mindez?

• A bűnvallás elmélyíti a kapcsolatainkat, és ez lehetővé teszi, hogy egymással őszinték legyünk (Péld 24:26).
• A bűnvallás a testvéri közösség nyitottságát és hitelességét biztosítja, és felszabadít arra, hogy szeretetben kimondjuk az igazságot, miközben becsületességben és tisztességben járunk (Ef 4:15; Tit 2:7).
• A bűnvallás érzékennyé tesz a  Szentlélek vezetésére, és segít harcolni azokkal a hazugságokkal  szemben, amelyek megzavarják és megronthatnák életünket Krisztusban (Ján 16:13; 2Kor 10:5).

Beszéljünk róla!

• Bűnünk sötétségben akar maradni. Milyen kapcsolatban áll ez azzal, hogy Jézus a világ világossága, és minket is arra szólít fel, hogy ragyogjon a világosságunk a környezetünkben?
• Mit kell feladnunk azért, hogy egy közösség valóban őszintévé és átláthatóvá váljék?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 10. 05.)

"Az Ige emberi lénnyé lett, és - tele kegyelemmel és igazsággal - közöttünk lakott.  Láttuk az ő dicsőségét, amit az Atya egyetlen Fiaként kapott." János 1:14, TEV fordítás

Isten szeretete bensőséges és személyes. Ő közel jött Krisztusban, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk elrejteni a tökéletlenségünket és a hibáinkat előle. Ő egyébként is tud ezekről.

Az Istentől való példa alapján nekünk is bensőségesen és személyesen kell szeretnünk egymást, elnézve egymás hibáit és gyengeségeit, meglátva egymásban Isten keze munkáját, és tudva azt, hogy nekünk is vannak gyengeségeink és hibáink, de azt is, hogy Isten munkálkodik az életünkben.

Amikor tudjuk és elhisszük, hogy Isten elhatározta, hogy szeret bennünket, bármi is történjen, akkor abba tudjuk hagyni a hibáink miatti aggodalmaskodást, és a félelmeink helyett hasonlóvá tudunk válni Krisztushoz (Róma 12:2). Ha nem hisszük el azt, hogy Isten szeret bennünket, történjen bármi is, akkor megpróbálunk álarcokat magunkra ölteni, hogy tökéletesnek nézzünk ki és a hibáinkat elrejtsük. Amikor maszkok mögé próbálunk rejtőzni, akkor aláaknázzuk Isten tervét, hogy őszinte, szeretetteljes közösségben - például házi csoportokban -  éljünk másokkal. 

A valóság az, hogy Isten szeretete tökéletes, és Ő Jézus Krisztussal akarja elfedezni a hibáinkat.

Isten mélyebbre ás attól, hogy csupán megvizsgálja a problémáinkat vagy elítélje a hibáinkat (Zsolt.103:10). Ehelyett lépéseket tesz azért, hogy helyreállítsa életünk problémás területeit:

• az üresség helyébe teljességet és beteljesedést hoz (Kolossé 2:9-10)
• a szükségeinket betölti (Filippi 4:19)
• a halál helyébe életet hoz (Efézus 2:1,5)
• az Istentől való elválasztottságunk helyébe Istennel való megbékélést hoz (Róma 5:10-11)
• a tökéletlen szeretetünk helyébe tökéletes szeretetet hoz (1 János 4:10).

Minél inkább tudatában vagyunk Isten szeretetének, annál kevésbé aggódunk saját magunk miatt. Kevesebb időt és energiát fordítunk arra, hogy tökéletesnek nézzünk ki, és hogy olyan életünk legyen, ahol minden pontosan úgy alakul, ahogy akarjuk. Ehelyett több időt és energiát fordítunk arra, hogy  más emberekbe fektessünk be, olyanokba, akik velünk együtt egy tökéletlen, de mégis Isten szeretetével teli közösséget alkotnak.

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.10. 04.)

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jer 29:11)

Tettél már úgy mintha Isten abszolút nem tudna a hibáidról?

Az igazság az, hogy Isten ismeri a hibáidat és bukásaidat, de még így is feltétlenül szeret.

Sőt, Isten látja az érzelmeidet, a frusztrációdat és mindenkinél jobban látja a fájdalmadat is. Isten ismeri a jövődet, ezért el tudja mondani neked mindazt, amit tudnod kell. Isten ismeri a félelmeidet és azt szeretné, ha átadnád azokat neki. Isten ismeri a hűségedet, mert lát minden egyes jó dolgot amit teszel.

A tény, hogy Isten mindent tud rólam azt jelenti, hogy semmi, amivel szembekerülök nem gátolhatja abban, hogy segítsen nekem; semmi, ami az életemben történni fog nem fogja őt meglepetésként érni; semmi, amitől félek nem túl nagy Isten erejével szemben; és semmi sem hiábavaló, amit az ő nevében teszek.

Isten azt mondja: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jeremiás 29:11)


Beszéljünk róla:

• A tény, hogy Isten látja a hibáidat és mégis szeret, hogyan befolyásolja azt ahogyan Őhozzá viszonyulsz?
• Add át Istennek a félelmeidet és bízz benne, hogy Ő kézben tartja a jövődet.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.10.03.)