"Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk" (Róma 15:1 NIV fordítás)

Beszéltünk a bátorságról, aminek a segítségével szembenézhetünk a hibáinkkal. Amikor ezt tesszük, akkor a többiek is sokkal könnyebben bevallják nekünk saját hibáikat.

Azáltal, hogy szembenézünk a hibáinkkal, képesek leszünk hatni egymásra is. Amikor látunk másokat elsodródni a hitüktől, akkor ahelyett, hogy ítélkeznénk, átnézhetünk a "hibás" viselkedésükön, és megpróbálhatjuk megérteni azt, hogy mi okozta a hittől való elhajlásukat.

Ahelyett, hogy elítélnénk őket gyengeségükben, és a bűn csapdájában hagynánk őket, azzal a szükséggel és problémával foglalkozhatunk, amit Isten velük kapcsolatban megmutat nekünk. Pál is és Jakab is azt tanítják, hogy az erőseknek és bátraknak adniuk kell a bátorságból a gyengéknek. Azoknak, akik a Szellemben élnek, az a feladatuk, hogy utánamenjenek és helyreállítsák azokat, akik visszacsúsztak a régi, világi életükbe. (Róma 14-15, Galata 6, Jakab 5)

Készüljünk fel arra, hogy "segítő kezet nyújtsunk azoknak, akik botladoznak, és ne csak azt tegyük, ami nekünk kényelmes. Az erő szolgálatra van, és nem rang vagy kiváltság. Mindannyiunknak a körülöttünk élők javát kell néznie, és azt kérdezni,  "Hogy segíthetnék?" (Róma 15. 1-2 MSG ford.)

Arra biztatjuk az embereket, hogy vállalják fel az egyéniségüket (legyenek önmaguk), de utasítsák vissza azt, hogy önmagukért éljenek. Krisztus elfogadott minket, és ez arra buzdít bennünket, hogy egyre nagyobb szellemi érettségre jussunk. Jézus példáját követve, fogadjunk el mi is másokat.

Beszéljünk róla:

- Először is, Isten hogyan segített neked abban, hogy felismerd és leküzdd a hibáidat?

- Kérd Isten bölcsességét, amikor olyan lehetőségeket hoz eléd, hogy szolgálj másokat, és segíts nekik.

(Daily Hope by John Walker,  2012. 10. 07.)