"... ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Efézus 4,21-24)

Nem elég, ha meg szeretnél változni. Nem elég az sem, ha csak vágysz a változásra. Az sem elég, hogy nagy szavakat használva ezt mondod: "Van egy álmom: hogy megváltozok." Az álmok nem érnek semmit, hacsak el nem kezded rögtön meg is valósítani őket, amint felébredsz. Amíg nem döntesz úgy, hogy megváltozol, nem fogod tudni megváltoztatni a hiányosságaidat.

Miben szeretnél megváltozni hat hónap alatt? Szeretnél lelkileg erősebbé válni? Netán okosabbá? Fittebbé? Vagy mélyebb hitűvé?

Ez nem fog magától megtörténni. Életünk egy területén sem lépünk előre véletlenül. Sokszor talán úgy gondoljuk, hogy várunk arra, hogy Isten változtasson az életünkön. De igazából nem te vagy az, aki vársz Istenre. Ő az, aki vár rád.

Változás nélkül nincs növekedés az életünkben. Változás pedig nem jöhet létre veszteség nélkül. El kell hagynod néhány, régóta hozzád nőtt szokást. És végül: nincs veszteség fájdalom nélkül.

Sokan közülünk talán nem tanulták meg, hogyan lehet elengedni valamit, és ezért megrekedtek egy ponton. Ez igazából egy döntés. Az Efézusiakhoz írt levél 4. részének 22. verse ezt mondja: "Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott".

Talán azt mondod most, hogy hiszen a te hibáidat a biológia törvényei vagy a közösség okozzák, amiben forgolódsz. Vagy a genetika és a körülményeid. De az az igazság, hogy nem számít, mi miatt alakultak ki. Szembe kell néznünk ezzel a ténnyel. A genetika ugyan lehet, hogy meghatározza, hogy mire van hajlamod, de végső soron nem igazolja a bűnt.

Van egy jó hírem: ha elfogadod Jézust, olyan új erő költözik beléd, amely erősebb minden hajlamodnál. Ez az erő a Szentlélek.

A Filippiekhez írt levél 2. rész 12-13. verse ezt mondja: "Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően."

Ez akkor azt jelenti, hogy félnünk kell Istentől? Természetesen nem! De féljünk inkább attól, hogy lemaradunk Isten legjobb tervéről az életünkre nézve, és elpazaroljuk azt. Féljünk attól, hogy úgy éljük le az egész életünket, hogy sohasem tudjuk meg, mi Isten célja velünk.

Életed megváltoztatásának nem az akaraterő a titka, hanem az, hogy Isten adja neked az akaratát, és a Szentlélek ad erőt ahhoz, hogy megtedd, amit meg kell tenned.

Beszéljetek róla:

• Szerinted mit jelent az, hogy "munkáljátok az üdvösségeteket"?
• Hogyan tapasztaltad meg a Szentlélek munkáját az életedben?

[Daily Hope by Rick Warren, 2014.10.31.]