„Megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lukács 2:7)

Egyik évben, mikor még a gyermekeink kicsik voltak, a feleségem azt mondta, hogy a családi nyaraláshoz nekem kell kiválasztanom a helyet. Úgy döntöttem, hogy egy teljesen spontán vakáció lesz, semmit nem tervezek. Lelkipásztorként és vezetőként az életem minden napja be van táblázva, számomra ezért egy nyaralás tervezése nem valami jól hangzik.

Amikor azonban házas vagy és gyermekeid vannak egy teljesen spontán vakáció nem túl jó ötlet. Mivel nem volt semmi tervünk, a vakáció első öt éjszakáját öt különböző városban töltöttük, ebből négyszer az autónkban aludtunk, mert nem találtunk szabad szálláshelyet. A gyermekeim pedig nem voltak vidám kempingezők. Az ötödik éjjel elhatároztuk, hogy tervet készítünk a továbbiakra.

Ez a nyaralás segített megértenem, mit ért a Biblia azon, amikor az első karácsony történetében azt mondja, hogy „nem volt hely a szálláson” Mária és József számára.

Az örök Isten, és a megígért Messiás eljövetelét évezredekkel előre látták. Próféciák megjövendölték az igazságot, hogy a világ üdvözítője el fog jönni. Az ő születése olyan fontos, hogy kettéválasztja a történelmet Kr.e. és Kr.u. szakaszokra. A születésnapod dátuma Jézus születésnapjához van viszonyítva.

Mikor az Isten Fia eljött erre a világra, nem volt számára hely. A fogadós elszalasztott egy kitűnő lehetőséget. Ha Jézus az ő szobájában született volna, a fogadós építhetett volna egy hatalmas jelet, amilyenek Las Vegasban vannak, amely lefele mutatna: „Az Isten Fia itt született!” Megalapozhatta volna a szállodája szerencséjét. Ehelyett elszalasztotta élete legnagyobb áldását, mert nem volt helye Jézus számára.

Nem lehetünk azonban túl kemények a fogadóssal szemben, nem ítélhetjük el azért, mert nem volt szobája Jézus számára. Mi is állandóan ugyanezt tesszük.

Mindannyian elutasítjuk a lehetőséget, hogy megadjuk neki azt a figyelmet, ami az életünkben őt illeti.  Megtöltjük a naptárunkat mindenféle időpontokkal, melyek jelentősége messze eltörpül Jézus mellett. Elköltjük a pénzünket a legújabb kütyüre és nincs semmink, amit Isten munkájába adhatnánk. Azzal töltjük minden időnket, hogy egyre előrébb jussunk a ranglétrán, és azt mondjuk, hogy nincs időnk a szolgálatra, hogy nincs időnk segíteni másokat a gyülekezetben vagy a társadalomban.

Ahogy idén a karácsonyra készülsz, kérdezd meg magadtól a következőt: Maradt hely a fogadódban Jézus számára?

Beszéljetek róla:

• Hogyan, milyen módon töltjük meg a „fogadónkat” karácsony idején, ami miatt nem marad hely Jézusnak? És az egész év során?
• Hogyan szabhatsz határt a feladataidnak a karácsonyi forgatagban, hogy tudj Jézus jelentőségére összpontosítani?
• Milyen dolgokra kell „nem”-et mondanod, hogy „igen”-t mondhass egy izgalmas, növekvő kapcsolatra Jézussal?

(Daily Hope by Rick Warren – 2014.12.20)