Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Az élet viharaiban szükséged van a család támogatására

2016. május 18. 03:00 - csmsdvd

"Jobban boldogul kettő, mint egy... Ha az egyik elesik, a másik fel tudja segíteni. De ha valaki egyedül van és elesik, az elég rossz, mert nincs aki segítsen rajta." (Préd 4:9-10 TEV fordítás)

A családok viharkabátok az élet viharaiban. Van amikor a gyerek megy át egy viharon. Van amikor az anya megy át egy viharon. Van amikor az apa megy át egy viharon. Bármelyik családtag megy át a viharon, segítenünk kell neki. Igazi családok óvják egymást a viharban.


Prédikátor könyve 4:9-10-ben olvassuk: "Jobban boldogul kettő, mint egy... Ha az egyik elesik, a másik fel tudja segíteni. De ha valaki egyedül van és elesik, az elég rossz, mert nincs aki segítsen rajta."

Háromféle vihar van, amiben vigyáznunk kell családtagjainra. Az első a változás. A második úgy hívom, hogy káros eszmék.

A legfájdalmasabb azonban az összes életviharból az elutasítás. Amikor a gyermekek, a férj vagy feleség úgy érzi, hogy elutasítják, a családnak köré kell sereglenie, és úgy legyenek mint a viharkabát a viharban.

Sohasem felejtem el, amikor évekkel ezelőtt legidősebb gyermekem Amy középiskolás volt. Vezérszurkoló szeretett volna lenni. Edzésről edzésre járt. Az ő barátját felvették de őt elutasították, azzal, hogy "túl belevaló" és ez őt nagyon elszomorította. Amikor hazajött, beszaladt a szobájába, bebújt a ruhásszekrényébe és zokogott.

Mindannyian a családban hallottuk, ahogy Amy sírt. Akkor sorban, egyenként, besétáltunk a szobájába, bebújtunk a ruhásszekrényébe és együtt sírtunk vele.

Nem adtunk neki semmilyen tanácsot. Nem volt szüksége tanácsra. Nem mondtuk azt : "Ugyan már, felejtsd el! Nem olyan nagy ügy." Nagy ügy volt. Nem mondtuk: "Ne sírjál". Ostobaság ilyet mondani annak, aki szomorkodik. Nem. Mi csak ott ültünk vele fél óráig, és együtt sírtunk.

A mi családunk sohasem fogja elfelejteni ezt az esetet. Miért?  Mivel akkor, abban a helyzetben, mi voltunk a viharkabát. Mi voltunk a villámhárító. Mi voltunk a védelmezői. Valakit a mi családunkban megbántottak, és mi nem értékeltük le. Mi nem magyaráztuk ki magunkat belőle. Nem akartuk őt megvigasztalni. Mi csak sírtunk vele együtt.

Az igazi családok óvják egymást a viharban.

Beszéljetek róla:

  • Miért kell az embereknek a legnagyobb támogatottságot a családjukban érezniük?
  • Általában mit mondasz a gyerekednek, aki elutasítást tapasztal? Mit gondolsz mi a szeretetteljes, biblia szerinti reakció?
  • Hogyan próbáljuk meg kimagyarázni ha valakit elutasítottak? Mi a veszélye ennek ?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2016.05.11.)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása