Isten mindig azt adja, amire szükségünk van, nem pedig, amit megérdemelnénk. A 103. Zsoltár 10. és 12. verse szerint: „nem büntet bennünket a bűneinkért, nem bánik velünk keményen, ahogyan megérdemelnénk. Olyan messze vetette el a bűneinket, amilyen messze van kelet nyugattól." (NLT fordítás)

Ahelyett, hogy megkapnánk a büntetést, amit megérdemlünk, Jézus Krisztus minden bűnünkért és tévedésünkért kifizette az árat. Tetszik, hogy ez szerepel a Bibliában: „olyan messzire, amilyen távol van kelet nyugattól", mert keletnek és nyugatnak nincs vége. Létezik északi és déli sark, de keletről nyugatra haladva nincs ilyen végpont. Isten egyszerűen fogta a bűneinket és eltörölte azokat!

Ha tehát Isten megbocsátott neked, akkor neked is meg kell bocsátanod magadnak! Ott ez a férfi, Dávid király a Bibliában, aki házasságtörést követett el, majd hogy ezt eltitkolja, meggyilkoltatta a nő férjét. Gyilkosság és házasságtörés - ezek elég nagy bűnök. Megérdemelte vajon Dávid a megbocsátást? Nem. És azt, hogy kegyelmet kapjon? Nem! Dávid viszont tudta, hogy Isten jó, ezért kegyelmet kért tőle. Így imádkozott: „Könyörülj rajtam Istenem, hűséges szereteted szerint! Mivel nagy a te irgalmad, töröld el bűneimet! Moss tisztára a bűntudattól, tisztíts meg minden vétkemtől! (51. Zsoltár 1-2, NLT fordítás)

Ha valamilyen nagy bűnnel küszködsz éppen, akkor végig kell olvasnod az 51. zsoltárt. Az egész zsoltár arról szól, hogy kicsoda Isten, és nem arról, hogy te ki vagy.

Hadd fogalmazzak nagyon egyértelműen: Isten nem azért bocsát meg neked, mert te jó vagy, hanem azért mert Ő jó. Ő egy jó Isten, és jó terve van a számodra - még akkor is, ha nagyon elszúrsz valamit. Semmi sem választhat el a szeretetétől!