„Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló” (2Kor 4,17–18).
Amikor beüt a válság, okos lépések szükségesek azért, hogy túljuthassunk rajta: figyelünk arra, amit a szakértők mondnak, jó döntéseket hozunk, és haladunk tovább nem elfelejtve, hogy a válság el fog múlni. Nem tart örökké.
A Biblia Péter első levele 4. fejezetének 12. versében azt mondja: „Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek” (TLB fordítás).
Ebben a világban mindig is lesznek próbatételes és teszteléses időszakok – ez száz százalék. Mióta a bűn belépett a világba, semmi sem működik tökéletesen. A bolygónkon minden tönkrement – az időjárás, a gazdaság, a testünk és még a legjobb terveink is. Semmi sem működik tökéletesen ebben az életben, mert a bűn mindent elrontott itt a földön.
Ézsaiás próféta könyve 24. fejezetében azt írja: „A föld szenved népének bűnei miatt, [mert ők] áthágták Isten törvényeit, és megtörték az örökre szóló parancsokat [...] összetörik a föld teljes összeomlással” (4–5 és 19. versek, TLB fordítás).
Minden elveszett, összezavarodott és elhagyott lett. Még a természet is feljajdul. Mi eltűnődünk azon, miért engedte Isten a bűnt és a gonoszságot belépni a világba, de ez azért van, mert a választás lehetőségét adja nekünk.
Mi vagyunk azok, akik a gonoszságot okozzuk. Mi vagyunk azok, akik önzőek vagyunk és énközpontúak, és problémákat okozunk a társadalomban és környezetünkben. Ezért imádkozzuk az Úr imádságát: „Amint a mennyben, úgy a földön is” – mert ez itt nem a mennyország. A mennyország tökéletes hely, ahol nincs bánat, sem betegség, szomorúság, stressz; nem kellene azt várnunk, hogy mennyország legyen a földön. Egy nap majd odaérünk, de még nem vagyunk ott.
Túljutunk ezen a megpróbáltatáson is. Egy nap a koronavírus-válság már csak a múltunknak lesz része. Hamarosan, amikor a másik oldalról tekintünk majd rá, rácsodálkozunk, mit is tett Isten e nagy baj közepette.
És akkor majd még több kihívással kell szembenéznünk, és ellenállnunk az ellenségeskedéseknek. Ez a mi valóságunk része a földön. De mindig remélünk, mert „ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló” (2Kor 4,17–18).
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Milyen lelki, fizikai és érzelmi növekedést akarsz elérni addigra, amikor a legvégén visszatekintesz majd történelmünk eme heves időszakára?
- Miközben Isten nem okoz rossz eseményeket, mit gondolsz, hogyan akar ezektől megváltani?
- Mibe fektetted reményedet most, a válság idején? Elegendő lesz, hogy fenntartson téged?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.04.03.)
