„Tápláld az éhezőt, és segítsd a bajba jutottakat! Akkor világosságod majd kiragyog a sötétségből, és a téged övező sötétség oly fénylővé lesz, mint a delelő Nap. Az Úr vezet majd szüntelen; vizet ad, amikor kiszáradsz, és megújítja erődet. Olyan leszel, mint egy jól öntözött kert, mint egy örökké patakzó forrás” (Ézsaiás 58:10-11 NLT-fordítás, második kiadás).

Az irgalmasság és együttérzés ott kezdődik, hogy meglátjuk a szükséget, együtt érzünk mások fájdalmával, majd ez cselekvésre indít minket. Az irgalmas szamaritánus hozzáállása mindezt jól példázza, amikor segítségére sietett a sebesült embernek. Ám az irgalmasság és együttérzés gyakorlásával kapcsolatban van még egy negyedik, nagyon fontos tényező, amelyet ő sem hagyott figyelmen kívül.

Áldozatot kell hoznod, kerül amibe kerül.

A szívességnek mindig ára van, és a szolgálattétel mindig áldozatvállalással jár. Ha irgalmasságot és együttérzést akarunk tanúsítani, az rendszerint megkívánja, hogy időt, energiát, pénzt vagy akár hírnevet áldozzunk rá. Példának okáért a szamaritánus elvitte egy fogadóba a sebesült embert. Feltehetően nagy utat kellett megtennie, mert felrakta az embert a szamarára. Egész éjszaka vigyázott rá, gondoskodott róla, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, és ráadásul még a számláját is kifizette – mindezt a saját maga költségére. Nem csak egyszerűen "kihívta az illetékes hatóságot", hanem elkövetett minden tőle telhetőt, hogy segítsen. És mi haszna származott abból, hogy segített? Semmi. Egyszerűen csak szeretetből tette. És ez az, amit Isten is kér tőlünk.

Ha irgalmas vagy és segítesz másokon, az számodra is áldozatvállalással jár. Időt, pénzt kell rá áldoznod, esetleg még egy emberi kapcsolatot is. De az az irgalmasság és együttérzés, amiért nem kell nagy áldozatot hozni, nem is ér sokat.

Isten azonban megígéri, hogy ha segítesz a bajba jutott embereken és azt adod, amid van, akkor Ő meg fog áldani ezért. A Biblia így fogalmaz: „Tápláld az éhezőt és segítsd a bajba jutottakat! Akkor világosságod majd kiragyog a sötétségből, és a téged övező sötétség oly fénylővé lesz, mint a delelő Nap. Az Úr vezet majd szüntelen; vizet ad, amikor kiszáradsz, és megújítja erődet. Olyan leszel, mint egy jól öntözött kert, mint egy örökké patakzó forrás” (Ézsaiás 58:10-11 NLT-fordítás, második kiadás).

Más szavakkal: kerüljön bármibe is, hogy irgalmasságot és együttérzést tanúsítasz, az mindig megéri.

Ebben biztos lehetsz.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Hozzatok fel példát egy olyan személyre, aki könyörületességet és együttérzést tanúsított valaki iránt. Milyen áldozatot kívánt ez meg tőle?
• Amikor fontolóra veszed, hogy segíts valakinek, mi az az ár, ami miatt leginkább aggódsz, hogy ki kell majd fizetned?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.21.)

„Ne menj el senki mellett, aki megérdemli a segítséget; a te kezed Isten keze annak az embernek a számára. Ne mondd embertársadnak „Talán majd máskor...” vagy „Majd holnap kérj inkább...”, ha a pénz ott van a zsebedben.”  (Péld 3:27-28, MSG fordítás)

 Az utóbbi napokban azzal foglalkoztunk, hogy az irgalmas szamaritánus példázata hogyan tanít minket arra, hogy együttérzést tanúsítsunk azok iránt, akiknek valami fájdalom vagy probléma van az életében. Láttuk azt, hogy fontos meglátnunk a saját környezetünkben a szükségeket és együtt kell éreznünk mások fájdalmával.

 Az irgalmas szamaritánus példázata ugyanakkor arra is tanít, hogy az előttünk lévő lehetőséget mindig meg kell ragadnunk az adott pillanatban.

 Ne várj, ne késlekedj és ne halogass. Tedd meg, amit meg tudsz tenni ott és akkor. A szeretetet nem annyira érzelemmel, mint inkább cselekedettel mutatjuk ki. A szamaritánus is cselekedett és tett valamit: lehajolt a sérült emberhez. Nem „magas lóról” szólt hozzá. Amikor pedig segített, azt használta, amije volt: bort, hogy fertőtlenítse a sebet, és olajat, hogy bekenje és gyógyítsa azt. Akkor és ott ez volt a lehető legjobb gyógymód. Emellett a szamaritánus valószínűleg a saját ruháját használta, hogy bekötözze a férfi sebét. Végtére is, nem volt orvos és nem volt nála orvosi felszerelés. Ő csak egyszerűen segített a másik embernek, és azzal szolgált, amije éppen volt.

 A Biblia ezt mondja a Példabeszédek könyvének 3:27-28 verseiben: „Ne menj el senki mellett, aki megérdemli a segítséget;  a te kezed Isten keze annak az embernek a számára. Ne mondd embertársadnak „Talán majd máskor...” vagy „Majd holnap kérj inkább...”, ha a pénz ott van a zsebedben.”  (MSG ford.) 

Ne várj jobb alkalomra. Amikor Isten szól hozzád, hogy szolgálj valaki felé, tedd meg azonnal. Amikor látsz egy szükséget, töltsd be azt akkor és ott.

 Ahhoz, hogy meg tudd ragadni a lehetőséget, néha bizony kockázatot kell vállalnod. Vállalnod kell, hogy esetleg valami váratlan helyzet áll elő. Ha segíteni akarsz valakinek, néha a saját félelmeiddel is szembe kell menned. Próbáld elképzelni, mitől tarthatott a szamaritánus. Eszébe juthatott például, hogy „Mi van, ha a rablók még a környéken vannak?...  Mi van, ha az egész csak egy csapda?... Mi van, ha visszautasítják a segítségemet?... Mi van, ha nem tudok rajta segíteni?” Nagyon gyakran más ember fájdalmában és  elesettségében azért nem szeretnénk részt vállalni, mert azok – legyünk őszinték – a sajátunkra emlékeztetnek. De az együttérzés és az irgalom a félelem ellenére is cselekszik.

 Az együttérzés és az irgalom megérinti az érinthetetlent és szereti a szerethetetlent.

 Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért nem ragadjuk meg néha az alkalmat, hogy segítsünk egy rászoruló emberen?
• Milyen dolgoknak vagy kockázatoknak lehetünk kitéve, amikor másokon segítünk?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.20.)

„(Isten) megvigasztal bennünket minden nehézségben, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat. Amikor bajba kerülnek, képesek leszünk ugyanúgy megvigasztalni őket, ahogyan korábban Isten is bennünket.” (2 Korintus 1:4, NLT fordítás)

Az irgalmas szamaritánus történetében Jézus nagyon jó példát ad arra, hogyan lehetünk irgalmasok és együttérzők. A szamaritánus is legalább négy dolgot tett, amivel ezt kimutatta. A tegnapi üzenetben már láthattuk, mennyire fontos, hogy meglássuk mások szükségeit. 

De nem állhatunk meg itt – együtt is kell éreznünk mások fájdalmával. A Bibliában a Lukács 10:33 szerint a szamaritánus megsajnálta a sebesültet, amikor meglátta.

A szemeddel látod meg mások fájdalmát, de a füleddel tudsz együttérezni. Néha azzal segítesz valakinek a legtöbbet, ha végighallgatod, mert minden szükség hátterében egy történet van. Az irgalmas szamaritánus történetében a pap észrevette a férfit és látta, hogy segítségre van szüksége, de hogy mi történt előtte vele az úton, arról semmit sem tudott. Talán feltételezte, hogy saját hibájából került bajba, vagy talán elkönyvelte magában, hogy nem kellett volna ennyire felelőtlennek lennie. Esetleg kigondolt különböző történeteket vagy kifogásokat, hogy miért ne segítsen rajta, csak mert nem akart időt szánni rá, hogy kiderítse az igazságot. 

De a Galata 6:2 arra szólít fel, hogy „Hajoljatok le az elnyomottakhoz és segítsetek rajtuk! Vállaljatok magatokra a terhükből és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (MSG fordítás) Mi Krisztus törvénye? Szeresd Istent és szeresd embertársadat! 

Lehet, hogy még sosem gondoltál erre, de Isten azért engedett meg bizonyos nehézségeket az életedben, hogy képes legyél együttérezni a körülötted élőkkel és tudj szolgálni feléjük. A Biblia szerint:

„(Isten) megvigasztal bennünket minden nehézségben, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat. Amikor ők kerülnek bajba, képesek leszünk ugyanúgy megvigasztalni őket, ahogy Isten korábban bennünket.” (2 Korintus 1:4, NLT, második kiadás)

Gondolj vissza azokra az időszakokra az életedben, amikor Isten megvigasztalt téged. Kinek tudod továbbadni ezt az áldást?

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Szerinted hogyan tudja Isten felhasználni a küzdelmeidet, hogy másokon segítsen?
• Mit jelent az, hogy megosztjuk egymással a terheinket és "egymás terheit hordozzuk"?
• Hogyan tudsz szolgálni valaki felé azzal, hogy meghallgatod? Miért ellentétes ez korunk kultúrájával és a mai közgondolkodással?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.19.)

„Ne csak a magatok hasznát keressétek. Nézzétek azt is, mi szolgál mások javára." (1Korinthus 10:24., NCV fordítás)

Kevés olyan rész van a Szentírásban, amely olyan teljes képet mutatna a kegyelemről, mint Jézus példázata az irgalmas szamaritánusról. Ebből az emlékezetes példázatból négy lényeges leckét tanulhatunk meg a kegyelem kifejezéséről. A következő négy áhítatban ezeket a fontos leckéket nézzük majd át.

Először is, szem előtt kell tartanunk a körülöttünk élő emberek szükségeit. A kegyelem mindig a látással kezdődik. Észre kell venned a szükséget mielőtt találkoznál vele. Nem érdekelhet addig, amíg nem tudatosítottad. A Biblia azt mondja, hogy „amikor [a szamaritánus] meglátta a férfit, megszánta." (Lukács 10:33b, NLT fordítás, második kiadás).

Ahogy a jó szamaritánust is, téged is körbe vesznek sérült emberek. Csak épp te nem látod őket. Talán nincsenek rajtuk fizikai zúzódások és nem verték meg őket, de az élet elbánt velük. Összezúzta őket a környezetük, a hozzáállások, vélemények és más emberek.

Miért nem látjuk ezeket a szükségeket? A válasz, hogy túl elfoglaltak vagyunk. Túl gyorsak vagyunk. Folyamatos rohanásban vagyunk, ami a kedvesség halálát okozza. Minél elfoglaltabb vagy, annál kevésbé vagy szerető szívű. Azonban ahhoz, hogy kellően érzékeny lehess és észrevedd mire van szüksége a közeledben lévő embereknek, le kell lassítanod. Eléggé lelassítani ahhoz, hogy mások szemébe nézhess. Ajándékozz meg valakit osztatlan figyelemmel. Állj meg, hogy beszélhess valakivel és igazán meghallgathasd.

Hogyan kezeljünk valakit, aki igazán megsérült és szükségben szenved? A Biblia azt mondja, hogy „Ne csak a magatok hasznát keressétek. Nézzétek azt is, mi szolgál mások javára." (1Korinthus 10:24, NCV fordítás).

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Az elfoglalt életed hogyan tarthat távol attól, hogy megmutathasd a kegyelmet másoknak?
• Hogyan szélesítheted ki a határaidat, hogy mások is helyet kaphassanak életedben?
• Milyen szükségek vannak körülötted? Hogyan tudsz segíteni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.18.)

„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás)

A Biblia talán leghíresebb története a váratlan könyörületről az irgalmas szamaritánus példázata. Jézus azért mondta el ezt a történetet, hogy megmutassa nekünk, milyen szeretni azokat, akik bajban vannak. Könnyen bűntudatot érezhetünk ennek a történetnek az elolvasása közben. Mindannyian mentünk már el szükségben szenvedők mellett. A körülöttünk élők szükségletei, akár az egyházközségünkben vagy a csoportunkban annyira nyomasztó tud lenni, hogy szinte lebénulunk tőle. Akkor pedig feltesszük a kérdést: „Mégis, mit kéne tennem?”

Ebben az áhítatban három választ fogunk felfedezni erre, az irgalmas szamaritánus példázatára alapulva.

Néhányan elmennek mellette (Lukács 10:30-31) A történetben egy pap szolgáltatja erre a reakcióra a példát. Egyszerűen kikerülte a helyzetet. Nem is akarta megtudni, hogy mi a probléma. Ezt hívom én elkerülő életstílusnak. Azt mondjuk magunknak, „Ne menj túl közel az emberekhez; még a végén segítened kell nekik és bepiszkítod a kezed.” Ez volt a pap problémája is: túlságosan „szent” volt, hogy segítsen. Nem akarta összekoszolni magát az élet dolgaival. Amikor az elkerülő életstílust éljük, megpróbálunk felületes kapcsolatban lenni másokkal. Ha mindenkitől három lépés távolságot tartunk, úgy tehetünk, mintha nem látnánk a fájdalmukat és a szükségleteiket. Ha nem keveredünk bele, elkerülhetjük, hogy megbántsanak vagy kellemetlen helyzetbe kerüljünk.

Néhányan kíváncsiak, de inkább tovább mennek (Lukács 10:32) A második ember, aki elsétált a sérült mellett, a levita volt. Ő mutatta be nekünk ezt a második reakciót. A Biblia azt mondja, „észrevette, de elment mellette”. Ez a reakció még rosszabb. Az előző hozzáállásban messziről „láttuk” a problémát és úgy tettünk, mintha nem is lenne ott. Ebben a viselkedésben azonban a kíváncsiságunk miatt tudomásunk van a szükségről, de nem teszünk semmit, hogy segítsünk. Amikor így teszünk, egyszerűen azt mondjuk, hogy „Bocs, ne zavarj! Sokkal fontosabb dolgom is van.”

Néhányan elég közel mennek, hogy segítsenek (Lukács 10:33-37) Természetesen ő az irgalmas szamaritánus. Ő többet tett, mint ami elvárható lett volna. A saját költségén segített a sérültnek. A Biblia azt mondja nekünk, „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás). A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek. A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét. És Jézus minden követőjét arra hívja, hogy cselekedjen úgy, mint az irgalmas szamaritánus.

Jézus szándékosan választott egy szamaritánust a történet hősévé, mert a zsidók gyűlölték a szamaritánusokat. A könyörület nem csak arról szól, hogy segíts azoknak, akiket kedvelsz vagy akik olyanok, mint te. A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, függetlenül, hogy kik, hogy néznek ki vagy honnan jöttek.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Szerinted miért van az, hogy ha kapcsolatba kerülsz valakivel, elkezdesz törődni is vele?

Hogyan reagálsz erre a három kijelentésre:

• A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, nem számít, hogy kik, hogy néznek ki, vagy honnan jöttek.
• A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek.
• A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét.

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.17)