„A szeretet nem örül a rossznak, hanem az igazsággal örvendezik. Mindig megvéd, mindig bízik, mindig remél, mindig kitart. A szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13,6–8 NIV fordítás).

Az egyik hősöm, Dr. E.V. Hill, aki Los Angeles-ben a Mount Zion misszionárius baptista gyülekezet pásztora volt. Isten hatalmas embere volt, és óriási elme. Tisztességes ember is volt, aki nem félt nevén nevezni a dolgokat. Mivel szolgálata idején számtalanszor kiállt az igazságért Los Angeles belvárosában, állandóan halálos fenyegetésekkel kellett szembenéznie.

Miután mondott valamit az egyik vasárnap délelőtt, azzal fenyegették meg, hogy a következő héten bombatámadás fogja érni; és ő ezt nagyon komolyan vette. Azon a héten egyik nap hazament, és észrevette, hogy az autója nincs ott. Azonnal arra gondolt, hogy vagy ellopta valaki, vagy babrálnak vele, és bombát helyeztek el benne. Leült a lépcsőre, és nagyon aggódott. Harminc perccel később a felesége, aki teljes tudatában volt a fenyegetésnek, begurult pont azzal az autóval.

„Mit csinálsz?!” – üvöltötte megrémülve, hogy ilyen kockázatot vállalt magára a neje. A felesége ezt mondta: „Gondolkodnom kellett. Ennek a közösségnek jobban szüksége van rád, mint rám. Ha elkötik az autót, hogy felrobbantsák, azt akartam, hogy én üljek benne, ne te.” Dr. Hill később a következőt mondta: „Mindig tudtam, hogy szeret a feleségem, de akkor értettem meg végre, hogy miről is szól a szeretet.”

A Dr. Hill és a felesége tudták, hogy a szeretet nem valami olyan, amit érzel. Nem valami olyan, amit mondasz. A szeretet valami olyan, amit teszel.

Vedd észre a mai Igében az összes cselekvést! A szeretet örvendezik, megvéd, bízik, remél és kitart. Ezek olyan dolgok, amiket teszel. A szeretet nem csak beszédből és szövegelésből áll. A szeretet minden nap azt választja, hogy azt teszi másokkal, amit Isten tett értünk.

Nem kell azon tűnődnöd, hogy mit jelent szeretni. Isten világosan megmutatta nekünk, hogy mit cselekszik a szeretet, és azután bemutatta nekünk a szeretet legnagyszerűbb példáját, amikor Jézust adta nekünk.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Kik azok az emberek az életedben, akiket a legkönnyebb szeretned? És kik azok, akiket a legnehezebb?
• Hogyan tudnál jobban Jézushoz hasonlóan szeretni?
• Nehéz „mindig” tenni valamit, mert vétkezünk is. Mit gondolsz, a Biblia miért úgy írja le a szeretetet, mint ami „mindig” örvendezik, megvéd, bízik, remél és kitart?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.02.19.)

„József elment a galileai Názáretből a Júdeában lévő Betlehembe [...] József azért ment oda, hogy bejegyezzék Máriával. Máriát Józsefnek ígérték feleségül, és áldott állapotban volt. Amíg Betlehemben voltak, eljött az idő, hogy Mária megszülje gyermekét" (Lk 2,4–6 GW fordítás).

„Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője” (Zsid 12,2 NLT fordítás).

Valószínűleg hallottad ezt a régi klisét: „Nem szárnyalhatsz a sasokkal, ha a pulykákkal futsz." Ez nagyszerű lecke a gyermekeink számára, de a saját lelki életünkre nézve is vannak következményei.

Bizonyos kapcsolatokba kevesebb időt kellene fektetni, mert lehúznak. Ha olyan emberekkel töltesz időt, akiknek nincsenek ambícióik, akkor neked sem lesz. Ha kritikus emberekkel lógsz, akkor kritikussá fogsz válni. Azok az emberek, akikkel a legtöbb időt töltöd, nap mint nap hatással lesznek arra, hogy milyen vagy.

A Biblia ezt mondja a szellemi növekedésünkről: „Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője” (Zsid 12,2 NLT fordítás).

Ezért olyan fontos, hogy tölts időt minden nap Jézussal, hisz a lelki növekedésed függ ettől. Jézushoz hasonlóvá akkor válsz, amikor időt töltesz vele.

Javaslom, hogy találj egy olyan helyet, ahol időt tölthetsz Istennel minden nap. Kezdj 5, 10 majd 15 perccel minden nap. Nem számít, mikor szánsz erre időt, csak tedd meg! Fogd a Bibliádat, a kedvenc székedet, olvass egy pár percet, és aztán beszélgess Istennel arról, hogy mi zajlik az életedben.

Még Jézusnak is szokása volt elvonulni egy olyan helyre, ahol a mennyei Atyával tudott beszélgetni. Lukács evangéliuma 22. részének 39. versében olvassuk, hogy „szokásához híven” az Olajfák Hegyére ment imádkozni.

Ha Jézus akart időt tölteni Atyjával, akkor ez a szokás a te életedben is hasznos lenne? Ez az egyetlen módja annak, hogy igazán hasonlóvá válj hozzá.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan hatnak az életedre azok az emberek, akikkel időt töltesz?
• Melyek azok a küzdelmek, amelyekkel szembesültél, amikor megpróbáltál következetesen időt tölteni Jézussal?
• Mi az az egy változás vagy változtatás, amit a napi rutinodba bevezethetnél ahhoz, hogy nagyobb következetességgel tarts csendességi időt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.11.14.)

„Ha tehát kimondod és elismered, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor megmenekülsz. Mert a szívünkkel hisszük, hogy Isten számára elfogadhatóvá lettünk, és a szánkkal mondjuk el másoknak, amit hiszünk, hogy megmeneküljünk” (Róm 10,9–10 NLT fordítás).

A Róma 1,17 azt mondja: „Az örömhír mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert" (NCV fordítás).

Hogy hogyan rendezte Isten a kapcsolatot velünk? Ez maga az evangélium, és három pontból épül fel.

Először, mi nem tudunk magunktól megigazulni.

A menny egy tökéletes hely, ahol nincs bűn, szomorúság, gonoszság vagy igazságtalanság. De van egy probléma: mi tökéletlenek vagyunk, és Isten nem engedhet be bűnös embereket a mennybe, mert akkor az is bűnös hellyé válna.

A Róma 3,20-ban ez áll: „Mert senki sem képes arra, hogy a törvény parancsainak teljesítésével Isten számára elfogadhatóvá legyen. Hiszen a törvény csak rávilágít a bűneinkre, hogy világosan meglássuk, és felismerjük azokat” (NLT fordítás).

Csak azok az emberek gondolják, hogy meg tudják tartani Isten törvényeit, akik nem ismerik azokat, mert Isten törvényei tökéletesek, közülünk pedig senki sem az. Nem tudunk magunktól azzá válni. Ezért Istennek szüksége volt egy tervre.

Másodszor, Isten elküldte Jézust, hogy kifizesse a bűneink árát, hogy mi igaznak neveztessünk.

Amikor megszeged az emberek törvényét, akkor ki kell  fizetned a bírságot az embereknek. Ha Isten törvényét szeged meg, Istennek kell fizetned, ami az örökkévalóságot jelenti a pokolban. Valakinek meg kell fizetnie az összes olyan dologért, amivel megbántottál másokat, magadat és Istent. De Istennek volt egy terve: – „Elküldöm a fiamat, hogy kifizesse a büntetést. Ő átveszi a helyedet, így neked nem kell a pokolba menned. Velem maradhatsz örökké!”

Érted már, hogy miért hívják az evangéliumot jó hírnek? Azt jelenti, hogy a kereszten Jézus Krisztus kifizette az árát minden eddig és minden ezután megtett rossz tettednek. Jézuson keresztül rendezve lett a számlád Istennel.

„...nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket...” (Tit 3,5 NLT fordítás).

Harmadszor pedig, hit által el kell fogadnunk, amit Isten tett értünk.

Ahhoz, hogy rendben legyél Istennel, el kell hinned, és el kell fogadnod hittel, hogy Jézus kifizette az árat a bűneidért a kereszten. Utána Isten családjának a tagja vagy. Itt végre azt az életet élheted, amit ő szeretne, hogy élj, utána pedig a mennyországban leszel egy örökkévalóságon át. Ez a megigazulás.

A Róma 10,9–10 ezt írja: „Ha tehát kimondod és elismered, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor megmenekülsz. Mert a szívünkkel hisszük, hogy Isten számára elfogadhatóvá lettünk, és a szánkkal mondjuk el másoknak, amit hiszünk, hogy megmeneküljünk” (NLT fordítás).

Halleluja! Mindannyian megmenekülhetünk, attól függetlenül, hogy kik vagyunk, mit tettünk, vagy mennyi ideig tettük.

A mai nap van az a nap, hogy elrendezd ezt magadban. Ha nem vagy biztos benne, hogy a mennybe jutsz halálod után, kérlek imádkozz így: „Kedves Istenem, köszönöm, hogy megteremtettél, hogy terved és célod van a életemmel, és megismertetted magad velem. Köszönöm, hogy szabad akaratot adtál nekem választani, hogy elfogadom, vagy elutasítom a megváltást. Ma alázatosan arra kérlek, hogy ments meg, nem azért, amit én tettem, hanem azért, amit Jézus Krisztus tett értem. Nem értem teljesen az egészet, de amennyire tudom, Fiadba helyezem bizalmamat. Istenem, meg akarlak ismerni. Meg akarom tanulni, hogy szeresselek téged. Az életem hátralévő részében, kérlek, te adj éhséget és szomjúságot a megigazulás után. A te kegyelmedbe és megbocsátásodba helyezem bizalmamat. Azt akarom, hogy te légy az életem ura. Ámen!”

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

    Ha elmondtad a fenti imát, kérlek küldj egy e-mailt nekem erre a címre: Rick@PastorRick.com (angol nyelven), hogy értesüljek róla. Szeretnék küldeni neked néhány ingyenes (angol nyelvű) anyagot segítségül a Jézussal való utazásodhoz.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.07.10.)

Az ÚR Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek. Azért küldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és szemük megnyílását a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az ÚR kedves esztendejét” (Lukács 4:18-19 NIV fordítás).

Nem tudod végigolvasni az evangéliumokat, hogy ne látnád, Jézus mennyire törődött a megsebzett emberekkel.

Csak nézd meg, hogyan prédikált. Mindig a megsebzettekkel kezdte – a szegényekkel, vakokkal, összetörtekkel, bebörtönzöttekkel. Sokat elárul egy prédikátorról, hogyan foglalkozik a fájdalommal.

Jézus folyamatosan foglalkozik vele. Miért? Mert azért jött, hogy megossza a jó hírt a megsebzett emberekkel.

Amikor az emberek Jézushoz jöttek, annak az oka mindig a következő három közül valamelyik volt: valamilyen szükség, sérülés vagy egy kérdés. És Jézus nem rázta le őket. Soha nem mondta nekik, hogy komolyabb hitelvi okokból kellene jönniük. Egyszerűen csak betöltötte a szükségeiket.

Tény, hogy már a legelső igehirdetésében, a nyilvános szolgálatának a legelején kijelentette, miért jött a földre:

„Az ÚR Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek. Azért küldött, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak és szemük megnyílását a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az ÚR kedves esztendejét” (Lukács 4:18-19 NIV fordítás).

Figyeld meg az utolsó sorát ennek az igeszakasznak: „hirdessem az ÚR kedves esztendejét”, amelyet úgy is neveznek, hogy az „Ünnep éve”.

Ez volt az az év, amikor minden adósságot eltöröltek, minden bebörtönzöttet szabadon engedtek, minden rabszolgát felszabadítottak, és minden föld, amit az elmúlt 50 évben eladtak, visszaszállt az eredeti tulajdonosára.

Van azonban egy érdekes részlet az Ünnep évéről. Izrael egész történelmében Izrael gyermekei soha, egyetlen egyszer sem tartották meg.

Ez haragra indította Istent. Jeremiás könyvében Isten azt mondta Izraelnek, hogy az egész népet azért küldte fogságba, mert nem engedelmeskedtek ennek. Amíg a fogságban voltak, Ézsaiás írta le ezeket a szavakat, melyeket Jézus az első prédikációjában idéz.

Jézus tehát felolvasta Ézsaiás szavait szülővárosának zsinagógájában, és nyomatékosan kijelentette: „Én vagyok az Ünnep éve, amikor mindenki bűne és adóssága eltöröltetik”.

Jézus azért jött, hogy segítsen a megsebzett embereknek – akár adósságban, akár a bűn megkötözöttségében, akár börtönben vagy mindháromban vannak.

Ezeket a megtört embereket Isten gyógyulni hívja 2000 év óta egészen mostanáig.

Jézus pedig azt várja, hogy szolgáljuk ezeket az embereket. Azt mondja: „Példát adtam nektek, hogy kövessétek. Cselekedjetek úgy, ahogy én tettem” (János 13:15 NLT fordítás).

Követed Jézus példáját a megsebzett emberek segítésében?

Segítő kérdések elmélkedéshez beszélgetéshez

• Az Ünnep éve háttértörténetének ismerete hogyan hat rád a Lukács 4:18-19 megértésében?
• Mit gondolsz Jézus első, a megsebzett emberekkel való törődésről szóló prédikációjának jelentőségéről?
• Hogyan segíthetsz a megsebzett emberek?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.06.17.)