„Azt akarom, hogy rendelkezzetek a jóval, ami az adásból származik... Az én Istenem használni fogja az ő csodálatos gazdagságát Krisztus Jézusban, hogy megadjon nektek mindent, amire szükségetek van” (Fil 4,17.19 NCV)

Isten azt ígéri a Bibliában, hogy ha megtanulsz úgy adni, mint ő, akkor minden szükséged be lesz töltve.

Túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen? Lehet. De ha a Biblia mondja, akkor elhiheted! Isten azt mondja, hogy ha őt helyezed az első helyre a pénzügyeidben, és megtanulsz nagylelkűnek, bőkezűnek és nyitott szívűnek lenni, akkor minden szükséged be fogja tölteni.

Pál azt mondja: „Azt akarom, hogy rendelkezzetek a jóval, ami az adásból származik... Az én Istenem használni fogja az ő csodálatos gazdagságát Krisztus Jézusban, hogy megadjon nektek mindent, amire szükségetek van” (Fil 4,17.19 NCV).

Isten azt ígéri, hogy minden szükségedet betölti – nem pedig azt, hogy minden mohóságodat. Természetesen különbség van aközött, hogy időnként mit gondolsz, és mire van valójában szükséged. Hála Istennek, ő tudja a különbséget. Ő szeret téged, és biztosra akar menni abban, hogy nem szenvedsz semmiben sem hiányt: érzelmileg, testileg, lelkileg és mentálisan sem. Viszont abban is biztos szeretne lenni, hogy megtanuld, hogyan válj olyanná, mint ő. Ő pedig nagylelkű.

A Biblia azt mondja Pál második levele a korinthusiakhoz 9. fejezetének 7. versében: „Mindegyikőtöknek el kell döntenie a szívében, hogy mennyit ad. Ne vonakodva, vagy nyomás hatására adjatok! »Mert Isten azt az embert szereti, aki szívesen ad«” (NLT).

Senkinek nem kellene megmondania, hogy mit adj. A te döntésed, hogy mi számodra a nagylelkűség. Isten azt szereti, amikor azért adsz, mert te magad szeretnél, az iránta való szeretetből, és a vágyból, hogy olyan legyél, mint ő.

Az emberek gyakran mondják: „Addig adj, amíg nem fáj!” Nem! Addig adj, amíg jó érzés! Addig adj, amíg örömtelivé tesz! Ne vonakodva adj! Ne nyomás miatt adj! Isten a szívesen adót szereti.

Ez az előfeltétel. Most pedig, itt az ígéret: „És Isten nagylelkűen el fog látni mindennel, amire szükségetek van. Akkor mindig rendelkezni fogtok mindennel, amire szükségetek van, és sok fölösleggel, hogy megosszátok másokkal" (2Kor 9,8 NLT).

Isten nem engedett meg magának semmiféle mozgásteret ebben az ígéretben. Neki nincs rá szüksége! Ő képes ellátni mindennel, amire szükséged van, és még többel. Arra vár, hogy lássa, hogy szívesen, nagylelkűen és spontán adsz – szívből.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Hogyan néz ki számodra, hogy nagylelkű és áldozatos vagy az adásoddal?
• Írd le a nagylelkű adás során tapasztalt öröm egy részét! Mit gondolsz, miért hozott örömöt?
• Mire van szükséged, mivel lásson el téged Isten? Hogyan adhatnál többet abból a dologból, hogy így Isten megsokszorozza azt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.12.03.)

„Ha ételt adsz az éhezőnek, és segíted a rászorulót, akkor fölragyog a sötétben világosságod [...]. Az Úr vezet majd szüntelen, sivár földön is jól tart majd téged. […] olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:10-11)

A jólelkűségnek mindig ára van. Ha jólelkű vagy, elkerülhetetlen, hogy ez idődbe, pénzedbe, energiádba, jóhíredbe, magánéletedbe, vagy valami másba ne kerüljön. Az irgalmas szamaritánus is hozott áldozatot.

A Lukács 10:34-35-ben ezt olvashatjuk: „Ezután [az irgalmas szamaritánus] feltette őt a saját szamarára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két ezüstöt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha nem lesz elég, legközelebb megadom neked.”

Ez az ember mindent megtett, hogy gondoskodjon erről a számára teljesen idegen emberről. Először is rátette szamarára (ami egyben azt jelentette, hogy ő maga gyalogolt azután), majd elvitte egy szállásra. Az éjszaka során törődött vele, és kifizette a számlát. Mindent megtett, amivel csak a józsívűségét bizonyíthatta.

Mi haszna volt ebből? Semmi. Az embert még csak nem is ismerte. De pont ebben áll a jószívűség értelme: jót tenni úgy, hogy nem vársz érte semmit. Miért kell akkor jónak lenni? Miért mutasd ki jólelkűségedet, ha nem kapsz cserébe semmit?

Amikor ezt a kérdést tanulmányoztam, minden egyes igeverset elolvastam a jószívűségről. Egy listát készítettem az okokról, amiért megéri jószívűnek lenni.

Néhány ok ezek közül:

• Isten jószívű (sőt, mérhetetlenül jószívű) hozzád;
• a jólelkűség gyakorlása egyfajta imádás;
• a kedvesség dicsőséget hoz Istennek;
• jónak lenni örömet okoz neked is,
• ...sőt! a kedvesség megszépít. (Keresd a Példabeszédek 19:22-ben! – Living Bible fordítás);
• kedvességed másokat is arra indít, hogy jószívű legyen hozzád.

Végül pedig: Isten megáldja a jószívűséget: „Ha ételt adsz az éhezőnek, és segíted a rászorulót, akkor fölragyog a sötétben világosságod [...]. Az Úr vezet majd szüntelen, sivár földön is jól tart majd téged. […] olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:10-11).

Isten kijelenti, hogy ha segíted a szükséget szenvedőket, Ő is betölti a te szükségeidet. Micsoda egyezség! Isten pedig mindig megtartja ígéreteit.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért lényeges, hogy a kedvességnek ára van?
• Hogyan segített meg Isten egy olyan alkalommal, amikor a jószívűséged valami más rovására ment?
• Hogyan lehet a kedvesség a dicsőítés egyik módja?
  

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.07.23.)