„A mások kételyei és félelmei iránti odafigyelésnek terhét el kell viselnünk.” (Róm 15:2 TLB)

Ahhoz, hogy emberi kapcsolatokra, barátságra találjunk, olyan fontos képességet kell elsajátítanunk, mint a másokra való odafigyelés. Nem tudjuk embertársainkat addig szeretni, ameddig nem figyelünk rájuk.

Nagy különbség van, ha csak hallgatsz valakit, vagy ha figyelsz valakire. Hallgathatsz valakit, úgy is, hogy nem figyelsz rá igazán. Számtalanszor vitatkoztunk a gyerekeimmel és a feleségemmel, mert én csak a szavaikat hallottam meg, de nem vettem figyelembe az érzéseiket. Néha a szavak nem is számítanak. Valaki mondhatja neked „jól vagyok”, de ahogyan kimondják, abból tudod, hogy nincs minden jól. Figyelni valakire azt is jelenti, hogy meghallod azt is, amit nem mond ki.

Ezt hívják empátiának. Az empátia az, amikor a másik helyzetébe képzelem magam, az ő nézőpontjába helyezem magam. Azt kérdezed magadtól: „Hogyan érezném én magam az ő helyében?”

Amikor empátiával hallgatsz valakit, akkor megszakítás nélkül rá figyelsz és a félelmeit, az érzéseit is „meghallod”. Arra figyelsz, amit nem mond ki. Nem akarod megoldani a helyzetet. Egy gyógyulás abból is eredhet, amikor valakit csak meghallgatnak.

Rómaiakhoz írt levél 15:2 (TLB fordítás) szerint: „A mások kételyei és félelmei iránti odafigyelésnek terhét el kell viselnünk.”

Mit jelent, hogy figyeljünk oda mások kételyeire és félelmeire, és az odafigyelésnek terhét viseljük el? Van olyan helyzet, amikor az emberek, annyira szenvednek és annyira sérültek, hogy azt sem tudják, miben hisznek, és ilyenkor szükségük van egy hűséges barát odaszánására, olyan valakire, aki jelen van és empátiával figyel rájuk.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Milyen testbeszéddel adod tudtára valakinek, hogy figyelsz rá?
• Mi a haszna annak, ha azt kérdezed: ”Hogyan éreznék én, ha abban a helyzetben lennék?”
• Milyen módon tudod a megszakításokat, a figyelem eltereléseket csökkenti, amikor próbálsz valakire figyelni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.04.25)

„Megfigyeltem mindent, ami a Nap alatt történik, és valóban, minden értelmetlen – mint a szelet kergetni. Ami rossz, azt nem lehet megjavítani, ami hiányzik, azt nem lehet visszaszerezni.”
(Prédikátorok 1:14-15 – NLT fordítás)

A bűn harmadik következménye az érzelmeid területére hat. A bűn érzelmi gyötrelmet és kiábrándultságot okoz.

Salamon sokat ír erről a Prédikátorok könyvében: „Megfigyeltem mindent, ami a Nap alatt történik, és valóban, minden értelmetlen – mint a szelet kergetni. Ami rossz, azt nem lehet megjavítani, ami hiányzik, azt nem lehet visszaszerezni.” (Prédikátor 1:14-15 – NLT fordítás)

Salamon azt mondja, hogy emberként, minden értelmetlennek látszik, mert nem tudjuk megváltoztatni a múltat, és nem tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani a jövőt. Mindazt, amit mi elrontottunk, nem tudjuk visszavonni. A bennünket ért rossz dolgokat sem tudjuk meg nem történtté tenni.

A jövőnknek sem vagyunk urai. Életed legfontosabb dolgait nem tudod befolyásolni, irányítani. A világot nem lehet megjavítani csupán emberi erőfeszítéssel.

Elindulhatunk jót tenni a világban? Igen. Kellene ezt tennünk? Igen. Kellene enyhítenünk a szenvedést? Természetesen.

A világ azonban gyógyíthatatlanul összetört. Szolgálunk másokat, hogy enyhítsük a szenvedést, gyógyítsuk az embereket, segítsük őket túljutni a nehézségeken. De ne csapjuk be magunkat. Nem fogjuk elhozni Isten Királyságát a Földre. Ez nem a Menny. Végső soron nem az a feladatunk, hogy megpróbáljuk a világot egy tökéletes hellyé tenni, hanem az, hogy az embereket ez a bizonyos tökéletes hely felé vezessük. Kell próbálkoznunk a világot jobbá tenni? Igen. El kell, hogy várjuk, hogy a világ tökéletes legyen? Nem. A sérülés túl mély ahhoz, hogy helyre lehessen hozni.

Mivel a sérülés ilyen mély, feszültséggel telik leszünk – mert a dolgok nem jól működnek, mert nincs elég időnk mindent megtenni, mert a dolgok utunkban vannak, gátolnak. Késedelmek, nehézségek, zsákutcák és természetesen csalódottság van jelen.

Terveztél valaha is valami nagy dolgot, amiről azt gondoltad, hogy „Milyen nagyszerű lesz!” Aztán mikor túl voltál rajta, azt kérdezted, „Ennyi volt?” Ismerek embereket, akik egy egész évig tervezték az esküvőjüket, aztán egyetlen óra alatt minden elmúlt.

Tény, hogy nagyszerű képességünk van túlbecsülni, milyen boldogok leszünk majd egy személlyel, milyen boldogok leszünk, ha megtörténik velünk egy esemény, vagy ha birtokolhatunk majd valamit. Aztán csalódunk, nem csak az emberekben vagy az életünk eseményeiben. Önmagunkban is csalódunk.

Miért? Mert ez nem a Menny. Minden össze van törve ezen a bolygón. Semmi sem működik tökéletesen a bűneink miatt.

Beszéljetek róla

• Kit vagy mit okoltál a megtört kapcsolatokért és csalódásokért az életedben?
• Mi az a dolog, esemény vagy személy, amitől / akitől azt várod, hogy majd boldogabbá tesz téged? Mit gondolsz, akarja Isten, hogy megváltoztasd a szemléletmódodat?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2014.11.06.)