„Csak az ostoba ember fárasztja ki magát annyira a munkával, hogy haza sem talál.” (Prédikátor 10:15, GNT fordítás)

Nem vagy Isten. Nem tudod mindenre a választ, nem tudsz mindent megtenni. Ennek a beismerése mindent megváltoztathat, ha éppen azzal küszködsz, hogy egyensúlyt találj az életedben.

A Biblia azt mondja: „Csak az ostoba ember fárasztja ki magát annyira a munkával, hogy haza sem talál.” (Prédikátor 10:15, GNT fordítás)

Óriási ostobaság túlhajszolni magadat a munkával. Ha túlfeszíted a húrt, Istent játszol. Azt állítod, hogy minden tőled függ, hogy a világ összeomlana, ha te nem tartanád mozgásban. Ez egészen egyszerűen nem igaz! Te nem vagy az univerzum ügyvezetője. Te lemondhatsz, és a világ nem fog összedőlni. Isten mindent az irányítása alatt tart.

Gyakran azért történik mindez velünk, mert mindenkinek a kedvében szeretnénk járni. Tanuld meg, hogy nem tudsz mindenkinek a kedvében járni. Még Isten sem! Valaki azt szeretné, hogy süssön a Nap, valaki pedig azt, hogy essen az eső. Csak egy bolond próbálná meg azt, amit még Isten sem tud megtenni.

Amikor mások elvárásai szerint élünk, akkor rengeteg „kellene” terhet rakunk a saját vállainkra. Azt mondogatjuk magunknak, hogy „még többet kellene dolgoznom”, „részt kellene vennem ezen a kurzuson”, vagy éppen „jelentkeznem kellene még erre az önkéntes feladatra”. Vedd azonban észre, senki sem tart egy pisztolyt a tarkódnak szegezve. Túlhajszolni magad az egy választás. Te választod azt, hogy bevállalsz még egy külön munkát, vagy sem. Ezzel pedig te választod a következményeket is, amik ezzel a választással együtt járnak.

Amikor mindent te akarsz csinálni, akkor tagadod, hogy csak egy ember vagy, és Isten dicsőségét rabolod el. A Biblia emlékeztet minket a 2 Korinthus 4:7-ben, hogy „ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak”. Pál emlékeztet minket emberi mivoltunkra, arra, hogy gyengék és törékenyek vagyunk. A cserépedények törékenyek - ha leejted őket, eltörnek. A cserépedényekkel óvatosan és megfelelő módon kell bánni, mert ha nem, akkor tönkremennek.

A jó hír azonban az, hogy a gyengeségünkön keresztül Isten ereje és dicsősége át tud ragyogni. Azt, hogy emberek vagyunk, nem kell rejtegetni, hanem inkább örüljünk annak, hogy Isten ereje az emberi korlátaink ellenére is tud működni.

Valld hát be nyugodtan, te csak egy ember vagy. Ezután pedig köszönd meg ezt Istennek!

 Beszéljetek róla

• Mi visz téged arra, hogy túlhajszold magad?
• Mit gondolsz erről: „Isten dicsőségét rabolod el, ha mindent saját magad akarsz csinálni”?
• Hogyan lehet az, hogy a túl sok munka tulajdonképpen egy rossz munkamorált eredményez?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.01.)

"Megértettem, hogy az emberek miért dolgoznak olyan keményen a sikerért: mert irigyek arra, ami a szomszédjuknak van" (Prédikátor könyve, 4:4,  GNT fordítás)

Sokféle kifogást találhatunk, hogy miért hajszoljuk agyon magunkat. Ráfoghatjuk arra, hogy gondoskodnunk kell  a családunkról, vagy esetleg mondhatjuk azt, hogy annyira fontos a munkánk, hogy nem lehet nyugodtabb tempóban végezni.

De a legtöbb esetben a saját értékrendünkkel van a probléma. Rossz dolgoknak tulajdonítunk nagy értéket. Még pontosabban fogalmazva, a dolgok megszerzése a legnagyobb érték számunkra. 

A Biblia ezt mondja: "Megértettem, hogy az emberek miért dolgoznak olyan keményen a sikerért: mert irigyek arra, ami a szomszédjuknak van" (Prédikátor könyve, 4:4 GNT ford.)

Isten szerint két lehetőségünk van: vagy minden időnket arra fordítjuk, hogy lépést tartunk más emberekkel, vagy nem foglalkozunk ezzel, és így csökkentjük a stresszt az életünkben. De mindkettőt egyszerre nem lehet.

Így válik ez értékrendi kérdéssé. Több dolgot szeretnél, vagy kevesebb stresszt és több időt a családdal? A választás a tiéd. Mikor elég az elég? Megnyerheted a mókuskerékharcot, de attól még mókus maradsz. 

Jézus ezt így fogalmazza meg: "Mi értelme van az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkét elveszíti?" (Márk 8:36, NIV ford). Mai modern szavakkal fogalmazva, "Mit ér az, ha valaki vezérigazgatói székbe kerül, ha közben elveszíti a gyerekeit és a feleségét?" A válasz: semmit. Így semmi értelme. 

Az, hogy mit csinálsz, és az, hogy mennyit érsz, az két különböző dolog. Sokan úgy nőttek fel, hogy azt mondták róluk, hogy értéktelenek. Aztán bekerülve egy munkahelyre mindenkinek azt szeretnénk bebizonyítani, hogy ez nem így van. A tudatunk mélyén valahol azt mondogatjuk magunk, hogy "majd megmutatom nekik, és bebizonyítom, hogy tévednek." És elkezdesz egyre keményebben dolgozni. De bármilyen keményen dolgozol, sosem elég. Amikor pedig megállsz pihenni, egy kísértő hangot hallasz:  "Pedálozz tovább, nehogy utolérjen valaki. " Meg kell szabadulnod ettől a hangtól. Ez a hang csak a hazugságot táplálja beléd. 

Lelkipásztorként sok esetben voltam már emberek halálos ágyánál. Sokszor voltam kórházi ágy mellett, valakinek az otthonában vagy egy baleset helyszínén olyankor, amikor egy ember meghalt. Azonban azok közül, akiket láttam meghalni, egyikük se mondta, hogy "bárcsak több időt töltöttem volna az irodában."  Soha, egyikük sem mondta ezt. 

Nem gondolod, hogy helyre kellene tenned az értékrendedet?   Nem vagy mókus, tehát szállj ki a mókuskerékből!

Beszéljetek róla

• Milyen hatással van a túlhajszoltság és a túl sok munka  a családodra?
• Mik lehetnek az elsődleges okai annak, hogy túlhajszoltsággal küzdesz és túl sokat dolgozol? 
• Milyen módon nyilvánul meg az életedben az, hogy úgy gondolod, annyit érsz, amennyi munkát végzel?

*(Daily Hope by Rick Warren,  2015. 11. 29.)

Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt... Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. Ideje van a gyásznak, ideje a táncnak. (Préd 3,1.4 NIV fordítás)

Az élet kemény. Egyetértesz? Ádám bűne óta a világ megtört, semmi sem működik tökéletesen. A tested nem működik tökéletesen, az időjárás sem tökéletes, ahogy a gazdaság, vagy a kapcsolatok sem. Az élet tele van veszteségekkel.

Meg kell értened néhány igazságot, hogy jobban ráláss az elkerülhetetlen veszteségekre, amik az életben érnek, és felülemelkedhess rajtuk.

Először is, Isten nem várja el, hogy mindig boldog legyél.

Van egy mítosz, miszerint a keresztyéneknek mindig mosolyogni kell, boldognak lenni és örömtelinek, mint Pollyanna vagy a kis árva Annie.

Valójában, a Biblia azt mondja: „Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt... Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. Ideje van a gyásznak, ideje a táncnak." (Préd 3,1.4 NIV fordítás)

Néha az egyetlen megfelelő, logikus válasz az életre a bánat. A Biblia azt mondja, hogy legyél szomorú azok miatt, amiket elvesztettél, bánkódj a csalódásaid, a bűneid, a világban való szenvedés, és a barátaid miatt, akik szellemileg elveszettek. Isten nem várja el, hogy mindig boldog legyél. Sőt, azt akarja, hogy tudatos legyél a szomorúságodban.

Másodszor, a bánat elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges légy.

Ha sosem vagy szomorú semmi miatt, annak három oka lehet: kizárod a valóságot, kizárod az érzelmeidet, vagy nincs benned szeretet. Mert ha szeretsz, és szomorú dolgot látsz, akkor bánkódni fogsz miatta.

A szomorúság érzése fájdalmas, de egészséges megélni, és segít. Isten ajándéka. Ez az az eszköz, amit Isten azért adott, hogy átjussunk az élet változásain.

Vannak közöttetek, akik sok évig szenvedtek, amíg felnőtté váltak. Lehet, hogy elváltak a szüleid. Lehet, hogy bántalmaztak. Lehet, hogy mások szavai bántottak téged, de gyerekként nem tudtad, hogy hogyan szomorkodj egészséges módon, így elnyomtad magadban ezeket a sebeket.

Vissza kell menned és meg kell gyászolnod őket. Miért? Mert ha nem teszed, akkor érzelmileg megrekedsz, és azzal fogod tölteni a hátralevő életed, hogy hatással van rád egy múltbéli dolog, amit a körülötted lévőkön fogsz levezetni. Ez egészségtelen!

Dávid beszélt erről a Zsoltárok 32,3-ban: „Ameddig eltitkoltam dolgokat, gyengének éreztem magam mélyen belül, naphosszat sóhajtoztam." (LB fordítás)

Nem a te döntésed az, hogy milyen rossz dolgok történnek meg veled. De az a te döntésed, hogy hagysz-e helyet a bánatnak vagy sem. Azt mondod: Nem szeretek szomorú lenni! Nem minden feltétlenül jó érzés, ami segít és egészséges. Meg kell engedd magadnak, hogy meggyászold a veszteségeidet, hogy továbbléphess az életeddel és megkapd Isten áldását.

Beszéljetek róla:

• Mi az a veszteség, amit nem gyászoltál meg? Hogyan érintett ez fizikailag, érzelmileg és lelkileg?
• Honnan tudod, hogy itt az ideje befejezni a bánkódást?
• Hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, hogy hagysz másokat gyászolni és szomorkodni, és segítesz a veszteség idején?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.10.14)

"Maga Isten teremtett minket olyanokká, amilyenek vagyunk, és adott nekünk új életet Jézus Krisztusban; és már régen szerepel a terveiben, hogy ezt az életet másokat segítve töltsük.” (Efézus 2:10 TLB fordítás)

A szolgálat, amire Isten elhív, messze felülmúlja minden elképzelésedet. Azért küldött a Földre, hogy ajándék légy mások számára.

Nem csak azért vagy itt, hogy fogyaszd a rendelkezésedre álló erőforrásokat - hogy egyél, lélegezz, helyet foglalj el a Földön. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást hozz. Hogy hozzáadj a földi léthez, ne csak elvegyél belőle. Isten azt szeretné, ha vissza is adnál.

A Biblia azt mondja: "Isten jó cselekedetekkel teli életre teremtett minket, melyeket előre elkészített, hogy megcselekedhessük őket" (Efézus 2,10 TEV fordítás). Ezek a "jó cselekedetek" a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valamilyen módon másoknak szolgálsz, tulajdonképpen Istent szolgálod. (Kolossé 3,23-24, Máté 25,34-45, Efézus 6,7). 

Amit Isten Jeremiásnak mondott, az rád is igaz: "Mielőtt anyád méhében megalkottalak, már kiválasztottalak. Mielőtt megszülettél volna, már félretettelek egy különleges feladatra." (Jeremiás 1,5a NCV fordítás). 

A legtöbb ember ezalatt a "különleges feladat" alatt a papokat, pásztorokat, a hivatalos papságot érti, de Isten azt mondja, hogy családjának minden tagja szolgálatra lett teremtve. A Bibliában a "szolga" és a "szolgáló" szavak egymás szinonimái. Ha keresztyén vagy, egyben szolgáló is vagy, és ha szolgáló vagy, akkor Istennek szolgálsz.

Nem tűnődtél még el azon, miért nem visz minket Isten rögtön a mennybe, miután elfogadtuk az ő kegyelmét? Miért nem visz el minket erről a bukott világról? Azért hagy itt minket, hogy betöltsük az őáltala kitűzött célokat. Ahogy elfogadod a megváltást, Isten a saját céljaira szeretne téged használni. Isten szolgálati területet szán neked a gyülekezetben, és küldetést a nagyvilágban.

Beszéljetek róla: 

• Mi tart vissza attól, hogy elfogadd Isten felhívását a szolgálatra?
• Ha minden ember szolgáló, akkor miért felelősek a gyülekezet vezetői? Hogyan imádkozhatsz a gyülekezeted vezetőiért?
• Isten szolgálatot szán neked a gyülekezetben, és küldetést a nagyvilágban. Mi az, amire itt és most hív el, hogy megtedd - az otthonodban, a szomszédságodban, a közösségedben - , akármilyen kicsi dologról is legyen szó? Mit felelsz a hívásra?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2015.10.03.)

„Ezért Potifár Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy milyen ételt egyen.” (1 Mózes 39:6, NLT fordítás)

A legnagyobb bók, amit egy főnöktől kaphatsz ez: „nem aggódom”, mert ez annyit jelent, hogy megbízható, szavahihető és szolgálatkész ember vagy. Számíthatnak rád.

Az 1 Mózes 39:6 ezt mondja: „Ezért Potifár Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy milyen ételt egyen.” (1 Mózes 39:6, NLT ford.)

Hogy tetszene egy olyan munka, amikor csak azért kellene aggódnod, hogy mit egyél? Potifár bízott Józsefben, és a döntést mindenben őrá bízta, mert tudta, hogy számíthat rá.

Józsefet azért léptették elő mindig, mert a felettesei el tudták mondani róla, hogy „erre az emberre még az életemet is rá merném bízni.” A Biblia azt írja, hogy amikor börtönben volt, a börtönőr még a foglyok felügyeletét is Józsefre bízta. Nem kellett aggódnia semmi miatt, mert megbízhatott benne.

Megbízhatónak lenni azt jelenti,  hogy kiérdemled mások bizalmát azzal, hogy megtartod az ígéreteidet és vállalod a felelősséget még akkor is, ha ez áldozatot követel tőled.

Mit tennél, ha azt a feladatot kapnád, legyél kész valamivel 10 órán belül, de 10 óra alatt még csak a felével vagy kész? Feláldoznád a saját szabadidődet is azért, hogy kész legyél mielőbb? Vagy azt mondanád, hogy „elnézést, de ez másnak a feladata”, vagy azt, hogy „előbb is odaadhatták volna”?

Igen, lehet, hogy előbb ki kellett volna adniuk neked a feladatot, de a megbízhatóság azt jelenti, hogy megcsinálod még akkor is, ha a saját idődet kell feláldoznod és plusz erőfeszítéseket kell tenned. Így lehet mások bizalmát kiérdemelni.

József tudta, hogyan kell megbízhatónak lenni. Előléptették, mert teljesítette a rá bízott feladatokat. Megtartotta a szavát még akkor is, ha az fájdalommal, veszteséggel vagy áldozattal járt számára. Elmondható ugyanez rólad is?

Beszéljetek róla

• Mit gondolsz, mi motiválja a megbízható embereket?

• Hogyan tudod megmutatni a főnöködnek és a munkatársaidnak ezen a héten, hogy megbízható ember vagy?  Hogyan segít neked ez abban, hogy elérd a céljaidat a munkahelyeden?

• Mit gondolsz, a megbízható emberek miért tűnnek ki annyira a munkahelyükön?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015. 04. 23.)