„Barátom, kérdezlek: »Mit gondolsz, ki vagy te, hogy kikérdezed Istent? Van-e joga az agyagnak megkérdezni a fazekastól, hogy miért formálta úgy, ahogy tette?«” (Róm 9,20 CEV).

A lelki ajándékok, Lelkületed, Képességeid, Adottságaid, Tapasztalataid – ez az öt dolog az, ami önmagaddá tesz téged. Ezeket a te ALKATodnak nevezem.

Elfogadni az ALKATodat, melyet Isten egyedülálló módon arra teremtett, hogy azzal neki szerezz dicsőséget, annyit tesz, hogy elhiszed, hogy Isten tudja a dolgokat a legjobban, és mindez bizalom kérdése. Azt gondolod, hogy Isten tévedett, amikor teremtett téged? Vagy bízol benne tudván, hogy terve van az életeddel?

Mindannyian szoktuk mondani ezeket az állításokat Istennek: Vannak dolgok, amiket nem szeretek magamban. Bárcsak, másmilyen színű lenne a hajam. Bárcsak magasabb, alacsonyabb vagy soványabb lennék. Bárcsak több talentummal rendelkeznék. Bárcsak megtehetném „ezt” vagy „azt”. Bárcsak, úgy néznék mi mint ő. Bárcsak olyan okos lennék, mint ő és így tovább.

Tulajdonképpen ez a fajta gondolkodásmód azt mondja Istennek: „Elszúrtad! Mindenki más rendben van, de eltoltad, amikor engem teremtettél.”

Amikor nem fogadod el magad, akkor lényegében Istent nem fogadod el, mivel ő a Teremtőd, és ez Isten elleni lázadás. A következőd mondod: „Istenem, én jobban tudom. Másmilyennek kellett volna teremtened, másféle erősségekkel, és másfajta gyengeségekkel.”

Ám Isten ezt mondja: „Nem. Pontosan olyannak teremtettelek, amilyen vagy, mert azt szeretném, hogy az légy, aki vagy a gyengeségeiddel és az erősségeiddel együtt. Mindez szerezhet nekem dicsőséget – ha elkezded megcselekedni azokat a dolgokat, amiért teremtettelek, ahelyett, hogy megpróbálsz valaki más lenni.”

Tulajdonképpen elég gőgös dolog nem elfogadni, illetve elutasítani magad. Pál levele a rómaiakhoz 9. fejezetének 20. verse mondja: „Barátom, kérdezlek: »Mit gondolsz, ki vagy te, hogy kikérdezed Istent? Van-e joga az agyagnak megkérdezni a fazekastól, hogy miért formálta úgy, ahogy tette?«” (CEV).

Amikor kétségeskedsz Isten szeretete és bölcsessége felől, bajba sodrod magad. Az élet megannyi problémájának a gyökere az, hogy nem bízunk Istenben. Nem hiszed el, hogy Isten tényleg szeret téged, és hogy valóban a legjobb szándékkal van irántad. Azt kívánod, hogy bárcsak másmilyennek teremtett volna téged, s ennek eredményeképpen a keserűség lelke lakik a szívedben, amely csalódottságot és kielégítetlenséget eredményez, és visszatart téged attól, hogy az a személy légy, akivé Isten akarja, hogy legyél.

De nem kell így élned. Van remény. Jób könyve 10. fejezetének 10.v erse ezt mondja: „Te irányítottad a fogantatásomat, és formáltál az anyaméhben” (NLT). Isten akart téged, és szeret téged. Az ő dicsőségére formált és alkotott téged. Hidd el, és azután bízz benne!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi a helyzet magaddal; mindig szerettél volna változtatni valamin? Isten szándéka éppen az, hogy azt használja az ő dicsőségére, amin változtatni akarsz. Mit gondolsz erről?
• Hogyan használta Isten a gyengeségeidet, hogy dicsőséget szerezzenek neki?
• Hogyan nézel magadra, amikor elhiszed, hogy Isten igazán szeret téged?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.04.22.)

„Azok, akik bálványokat készítenek, úgy végzik, mint azok. Csakúgy mint mindenki, aki bízik bennük” (Zsolt 115,8 GW fordítás).

Még a jó dolgok is — mint a házasságunk, családunk, hobbink, az emberek, akiket csodálunk, még a lelkészünk is a templomban — lehetnek bálványok, ha nagyobb figyelmet kapnak tőlünk, mint a kapcsolatunk Istennel.

Bármikor, amikor arra gondolsz, hogy a kiteljesedés attól jön, akivel vagy, vagy amit csinálsz, akkor egy mély csalódottságba taszítod magad. Alkotott dolgok egyszerűen nem adhatnak értelmet nekünk az életben, kizárólag a mi Alkotónk teheti ezt meg.

A Biblia azt mondja: „A szegény, megtévesztett bolond... bízik valamiben, ami egyáltalán nem segíthet rajta. Még csak meg sem kérdezheti magától: »Ez a bálvány, amelyet a kezemben tartok, hazugság?«” (Ézs 44,20 NLT fordítás).

Isten igazságában akarunk élni, nem a kezünk által alkotott hazugságban. Ezek a bálványok nem fognak eltűnni, miután kiábrándulást okoznak. Valójában irányítani fognak bennünket.

Másrészről, ha Jézust értékeled mindezek felett, akkor hozzá hasonlóvá fogsz válni.

Szóval, ha más dolgokat teszünk az első helyre, és azok lelkileg megrontanak minket, akkor miért tesszük ezt?

Mert olyan istent akarunk, akit irányíthatunk. Kezelni akarjuk őt. De miért akarnál követni egy olyan istent, akit irányítani és kezelni tudsz? Az egyáltalán nem isten.

Tudod mit? Nem kell elfogadnod egy ilyen istent. Választhatod azt, hogy átadod magad egy mindent tudó, mindenek felett álló Istennek, aki jóval messzebb vihet téged, mint a fantáziád vagy a bálványaid képesek. És ez olyan valóság, amely nem fog csalódást okozni.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan láttál más embereket, hogy bálványokat csináltak az életükben, amelyek végül uralkodnak rajtuk?
• Hogyan válhatnak még az egészséges dolgok is bálvánnyá az életünkben?
• Van valami jelenleg az életedben, ami kockáztatja, hogy bálvánnyá válik? Ha igen, akkor hogyan tudod elengedni az irányítást, hogy ez ne történjen meg? 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.08.14.)

„Öltsetek magatokra egy teljesen új életszemléletet – egy Isten-központú, belülről megújult és a magatartásotokba is beépülő életszemléletet, amint Isten tökéletesen újrateremti bennetek az Ő jellemét.” (Efezus 4:22-24, MSG-fordítás)

Megannyi vallás és New Age filozófia áll ki a régi hazugság mellett, miszerint isteni természetünk van, ill. istenekké válhatunk. Hadd szögezzem le egyértelműen: soha nem lesz belőled Isten, de még csak istenség sem.

Ez a gőggel átitatott hazugság a Sátán legrégebbi kísértése. Sátán azt ígérte Ádámnak és Évának, hogy ha követik tanácsát, olyanok lesznek, „mint az istenek” (Teremtés könyve 3:5 KJV-fordítás).

Az istenné válás eme vágya mutatkozik meg, valahányszor megpróbáljuk irányításunk alá vonni körülményeinket, a jövőnket és a körülöttünk lévő embereket. Ám teremtményekként soha nem lesz belőlünk Teremtő. Isten nem akarja, hogy istenné válj; a szándéka sokkal inkább az, hogy hasonlóvá válj Őhozzá azáltal, hogy magadra öltöd az Ő értékrendjét, magatartását, hozzáállását és jellemét. Isten velünk kapcsolatos akarata a következő: „Öltsetek magatokra egy teljesen új életszemléletet – egy Isten-központú, belülről megújult és a magatartásotokba is beépülő életszemléletet, amint Isten tökéletesen újrateremti bennetek az Ő jellemét.” (Efezus 4:22-24, MSG-fordítás)

Istennek a földi életedre vonatkozó elsődleges célja nem a kényelmed és a jóléted növelése, hanem a jellemed fejlesztése. Az Ő akarata az, hogy szellemileg, lelkileg növekedj, és válj  Krisztushoz hasonlóvá. A Krisztushoz hasonlóvá válás nem jelenti a személyiséged elvesztését vagy azt, hogy egy ész nélküli klón leszel.

Isten téged teljesen egyedinek és különlegesnek teremtett, és semmi esetre sem akarná ezt lerombolni. A Krisztushoz hasonlóvá válás nem a személyiséged, hanem a jellemed átformálásáról szól.

Isten azt akarja, hogy olyan legyen a jellemed, mint ami Jézus boldogmondásaiban, a Szentírásnak a Lélek gyümölcséről szóló hivatkozásaiban, Pálnak a szeretetről szóló nagy értekezésében, és Péternek a hatékony és termékeny élet jellemzőiről szóló leírásaiban szerepel (Máté 5:1-12; Galata 5:22-23; 1Korintus 13; 2Péter 1:5-8).

Valahányszor megfeledkezel arról, hogy Isten egyik legfontosabb célja az életedben a jellemed fejlesztése, mindig elszomorodsz majd a körülményeid miatt. Így fogsz tűnődni: „Miért történik ez velem? Miért kell keresztülmennem ilyen nehéz időszakon?” Erre az egyik válasz az, hogy az élet eredendően nehéz. De ez teszi számunkra lehetővé, hogy növekedjünk. Ne felejtsd el, hogy a Föld nem a mennyország.

Sok keresztyén félreértelmezi Jézusnak „a bővölködő életről” szóló ígéretét (János 10:10), és azt gondolja, hogy hit és imádság által tökéletes egészség, kényelmes élet, állandó boldogság, álmai tökéletes beteljesülése és problémáinak azonnali megoldása lesz az osztályrésze.

Egyszóval elvárják, hogy a keresztyén élet könnyű legyen. Azt várják, hogy mennyország legyen a Földön.

Sokan kizárólag önmagukat helyezik a gondolkodásuk középpontjába, és úgy kezelik Istent, mint valami dzsinnt, aki egyszerűen csak azért létezik, hogy szolgáljon minket a személyes önmegvalósításunkra irányuló önző törekvéseinkben. Isten azonban nem a cseléded, és ha abban az illúzióban ringatod magad, hogy az életnek igazából könnyűnek kellene lennie, akkor vagy óriási kiábrándultság vár rád, vagy állandóan a valóság tagadásában fogsz élni.

Soha ne felejtsd el, hogy az élet nem rólad szól!  Azért létezel, hogy Isten tudjon használni az Ő céljaira, és nem fordítva. Miért biztosítana Isten mennyországot itt a Földön, ha az igazi mennyországban majd az örök életed során fogsz élni? Isten azért biztosít valamennyi időt számunkra itt a földön, hogy építsük és erősítsük jellemünket a mennyben töltött örök életünkre.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Olykor nehéz átlátnunk, miként dolgozik Isten jellemünkön a nehéz körülmények közepette. Mit gondolsz, mit vár el tőled Isten, amikor nem érted, hogyan munkálkodik az életedben?
• Ha az örökkévalóság távlatát – a mennyben ránk váró jutalmat  – tartod szem előtt, akkor mennyiben közelítesz másképp az itteni életed nehézségeihez?
• Hogyan vagy miképpen lehetnek hatékonyabbak az ajándékaid és a képességeid akkor, ha azok összhangban állnak Isten céljaival?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.01.13.)