Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Filippi 1:6

Isten igéje nem fogja addig megváltoztatni az életed, amíg nem engeded, hogy személyes legyen. Nem a szomszédodról szól, a barátodról, a jövendőbelidről, vagy arról az ismeretlen emberről az utca másik oldalán. Isten igéjét a saját életedre kell alkalmaznod. A Biblia nem lesz erővel jelen az életedben, amíg nem lesz kifejezetten a tiéd az, amit mond.

Hogyan teszed Isten igéjét személyessé? Próbáld ki a tedd személyessé igetanulmányozási módszert. Bárki meg tudja csinálni, nem kell hozzá speciális eszköz, vagy magas teológiai végzettség.

Egyszerűen csak behelyettesíted a neved minden névmás és főnév helyére a Szentírásban. Például, ha a János 3:16-ot szeretném személyessé tenni, akkor az valahogy így nézne ki: "Mert Isten úgy szerette Ricket, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy Rick el ne vesszen, hanem örök élete legyen"

Vagy, a Filippi 1:6: "Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte Rick Warrenben a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.

Helyettesítsd be a neved a szövegbe és ez megerősíti a hited és bátorítani fog téged.

Úgy is átírhatod a verseket, mintha Isten személyesen hozzád szólna. Például a Filippi 1:6 átírva: "Én, aki elkezdtem benned a jó munkát Rick, elvégzem és kiteljesítem azt.

Tedd személyessé a Bibliát, és rengeteg igét fogsz megkönnyezni. Elkezded majd úgy olvasni a Bibliát, mint Isten szerelmeslevelét, amit neked írt. Isten ajándéka lesz az! A Biblia olvasása nem csak arról szól, hogy az Ige tartalmát megismerjük, hanem arról is hogy az alkotóját megismerjük - személyesen!

Beszéljetek róla:

• Gondoltál valaha úgy a Bibliára, mint Isten szerelmeslevelére, ami neked szól?
• Milyen az, amikor úgy olvasod a Bibliát, mintha Isten csak neked írta volna? Milyen az, amikor az igetanulmányozást és a csendességedet úgy kezeled, mint személyes beszélgetést Istennel, és mint tanulságot az életedre?
• Hogyan teszed személyessé azt, amit ma olvastál?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.10)

 "Megköszönöm Istennek minden alkalommal, amikor rátok emlékezek." (Filippi 1:3)

Mire emlékezel emberekkel kapcsolatban - a jó vagy a rossz élményekre? Pál apostol azt mondta: "Szeretnék a jó dolgokra emlékezni az emberekről, a jó alkalmakra koncentrálni, és emlékezni a pozitív tapasztalatokra.."

Amikor Pál ezt mondta, nem volt könnyű dolga Filippiben. Az Apostolok Cselekedetei 16, elmondja nekünk, hogy amikor Filippibe ment törvénytelenül letartóztatták, megkorbácsolták, megalázták, és börtönbe dobták mielőtt végre megkérték, hogy hagyja el a várost. De mégis ezt mondta: "Megköszönöm Istennek minden alkalommal, amikor rátok emlékezek" (Filippi 1:3).

Pál elidőzhetett volna a negatív dolgokon. Emlékezhetett volna a fájdalmas emlékekre. Azt választotta, hogy nem fog emlékezni a fájdalmas dolgokra; helyette, azokra a dolgokra helyezte a figyelmét, amikért hálás lehetett.

Talán bántottak a múltban, a szülőd, a társad, és még mindig ragaszkodsz ehhez a sérelemhez. Ennek következtében, ma nem élvezed a velük való közösséget sem. Még mindig a rossz dolgokra koncentrálsz.

Legyél hálás a jó dolgokért emberekben. A jó emlékek választás kérdései. Megválaszthatom, hogy mire fogok emlékezni a múltamból.

Nem azt mondom, hogy le kell tagadni a bántást ami ért, vagy, hogy találj mentséget más emberek gyengeségeire. Ez pszichológiailag egészségtelen lenne. De vedd figyelembe a jót, és válaszd azt, hogy az erősségekre teszed a hangsúlyt.

Sok feleséget hallottam már ahogy azt mondja, hogy "A férjem jó ember, de..." Minden alkalommal, amikor a "de" szót hallod, azt jelenti, hogy a hangsúly a negatívon, és nem a pozitívon van. Legyél hálás azért, amid van! Nem létezik Tökéletes Férj! Ugyanezt hallottam már férjektől is, de Tökéletes Feleség sem létezik.

Ha szeretnéd élvezni a másokkal való közösséget, akkor az erősségeikre kell koncentrálnod és nem a gyengeségeikre. Vannak emberek, akikhez sok kreatívitás kell ebben. De mindenkiben találhatsz valami jót.

Beszéljünk róla:

• Mik azok a fájdalmas emlékek, amik visszatartottak attól, hogy valaki felé teljes szeretettel fordulhass?
• Hogyan fogsz ma imádkozni azért, hogy el tudd engedni azokat az emlékeket és tovább tudj menni az életedben?
• Miért lehetsz hálás azért az emberért?

Rick Warren, Daily Hope, 2014.08.09.

“Ne fizessetek a gonoszért gonosszal. Ne toroljátok meg a sértést sértéssel. Hanem áldással fizessetek érte. Isten erre hívott el titeket és meg fog áldani ezért." (1 Péter 3:9 NLT fordítás)

„Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek.” (János 8:36 – TEV fordítás)

A világ olyan életként határozza meg a szabadságot, melyet semmi nem korlátoz. „Megtehetek bármit, amit tenni akarok, és mondhatok bármit, amit mondani akarok, anélkül, hogy bárki megmondaná nekem, mit tegyek.” Mindenki mást „megégethetsz”, de te csak mégy a magad útján. A világ azt mondja, hogy csak a teljes önzés útján érheted el a szabadságod.

A Biblia azonban azt mondja, hogy az igazi szabadságot egyedül Jézus Krisztuson keresztül éred el: „Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek.” (János 8:36 – TEV fordítás)

A valódi szabadság, szabadnak lenni a félelemtől, bűntől, aggódástól, keserűségtől és a haláltól.  Szabad vagy egészen a tettetéstől, a képmutatástól, mert szabad vagy arra, hogy önmagad legyél.

Hogyan szabadulsz meg az efféle félelmektől? Azáltal, hogy engeded, Isten szeressen téged! János apostol tanítja, hogy „a szeretetben nincs félelem, sőt a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18a – NIV fordítás)

Mikor megérted, Isten mennyire szeret téged, akkor kezdesz el igazi szabadságban élni. Amikor felismered, hogy „Isten a szeretet”, akkor imádod Őt. Az imádat részeként egyetértesz azzal, hogy Isten szerető, gondviselő, nagylelkű Isten, és „mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet (megbízunk abban a szeretetben), amellyel Isten szeret minket” (1János 4:16)

Beszéljetek róla:
Mit nyersz a Jézus Krisztusban való szabadság által?
Mi változik meg a kapcsolataidban? A viselkedésedben? A jövődben?

(Daily Hope by Rick Warren – 2014.08.07.)

 „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni?, Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.” (Zsoltárok 39:1-4, GNT fordítás)

Ha bármilyen bántalmazás vagy sérelem ért, legyen az szexuális, fizikai, szóbeli vagy érzelmi jellegű, az első lépés afelé, hogy megszabadulj a hatásától, hogy elmondod valakinek.

Jézus a János 8:32-ben azt mondja, hogy „Az igazság szabaddá tesz titeket.” Akkor tudsz szabad lenni, amikor megnyílsz és megosztod a fájdalmadat valakivel.

Egy 10 országra kiterjedő tanulmányból kiderült, hogy azoknak a nőknek, akiket a partnerük valamilyen módon bántalmazott, 55-95 százaléka soha nem beszélt erről senkinek. A férfiak pedig még ennél is kisebb arányban nyíltak meg vagy kértek segítséget.

A bántalmazást gyakran "néma járványnak" is szokták nevezni, hiszen sok házasság tabu témája ez, amiről senki nem akar beszélni. Az emberek többsége csendesen szenved.

Ha van valaki a Bibliában, aki tudja, mi a bántalmazás és a sérelem, akkor az Dávid király. Ő a Zsoltárok könyvében lévő legtöbb zsoltár szerzője, és ő az, aki élete nagy részét az őt ért különféle bántalmazások és sérelmek elleni küzdelemmel töltötte, hiszen sok rosszakarója volt, akik vagy meg akarták ölni, vagy megszégyeníteni, vagy nevetségessé akarták tenni.

A Zsoltárok könyvének több mint száz versében beszél Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmáról, sérelmeiről és dühéről. Az „ellenség” szót közel száz alkalommal használja, amikor arról szól, hogy milyen sérelmeket követtek el ellene.

Dávid azonban egy nagyon fontos dolgot mutat meg nekünk: azt, hogy nem szabad ezeket magunkban tartani. A 39. Zsoltár 1-4. verseiben arról beszél, hogy mi történt, amikor a sérelmeit magában akarta tartani: „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni? Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.”

Dávid tehát először a megszokott módon reagált az őt ért sérelmekre és bántalmazásokra. Félt ezekről beszélni azok előtt, akik ezeket okozták neki, de az, hogy hallgatott, csak rontott a helyzeten: „Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással.”

Ha ezt tapasztalod most, szeretném, ha tudnád, hogy Isten törődik veled, és emberek is törődnek veled, és van remény. Nem kell a fájdalommal, a szorongással és a félelemmel együtt élned.

Mindenekelőtt azonban ki kell törnöd a hallgatásból. El kell mondanod valakinek! Beszélned kell valakivel, akiben megbízol. Napvilágra kell kerülnie annak, ami veled történt, illetve történik, hogy Isten is el tudjon vezetni a gyógyuláshoz!

Beszéljetek róla:

• Milyen jelei vannak az érzelmi bántalmazásnak? Hogyan tudsz segíteni egy olyan barátodnak, aki talán ettől szenved?
• Mit gondolsz, miért tudják nehezebben elfogadni Isten szeretetét azok az emberek, akiket már ért bántalmazás?

  (Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.06.)