“A hit által volt Mózes képes arra, hogy a király haragjától sem tartva elhagyja Egyiptomot. Mint aki látja a láthatatlan Istent, nem volt hajlandó még vissza sem nézni.” (Zsid. 11:27, GTL-fordítás)
Néha előfordul velem, hogy nincs kedvem mindenkihez kedvesnek lenni, és ahhoz sincs kedvem, hogy önzetlen legyek. Csak ahhoz van kedvem, hogy lefeküdjek a díványra és tévézzek. Semmi mást nem akarok aznap már csinálni, és nem akarok semmilyen egyéb teendővel foglalkozni. De az, hogy „most-éppen-nincs kedvem-megcsinálni” hangulatom van, nem jelenti azt, hogy nem is kell megtennem valamit.
Biztos meg fogsz döbbenni, ha azt mondom, néha nincs kedvem ahhoz se, hogy imádkozzak vagy hogy olvassam a Bibliát. De aztán mégis imádkozom és mégis olvasom a Bibliát. Rájöttem, hogy ha csak akkor imádkozom vagy csak akkor olvasom a Bibliát, amikor kedvem van hozzá, Sátán gondoskodik róla, hogy soha ne támadjon ilyen kedvem. Érettnek lenni azt jelenti, hogy az életünket az elkötelezettségeink szerint éljük és nem az érzelmeink alapján.
A különbség a sikeres és sikertelen emberek között az, hogy a sikeres emberek hajlandóak megtenni azt, amit a sikertelen embereknek nincs kedvük. Szokásokat alakítanak ki és ezek mellett a szokások mellett elkötelezettek maradnak. Az Olimpiára egy sportoló nem azért jut ki, mert épp ahhoz van kedve. Az Olimpiára csak órák hosszat tartó, rendszeres edzéssel lehet kijutni, amihez valószínűleg egyáltalán nincs kedve az embernek. Nem tud senki kiemelkedő zenésszé válni, ha nem gyakorol több órát naponta rendszeresen, amihez valószínűleg nincs kedve.
Ugyanígy nem tudsz istenfélővé se válni, ha egyszerűen csak azt csinálod, amihez kedved van. Az istenfélő férfiak és nők felvállalják, hogy olyan szokásokat alakítanak ki az életükben, amelyek az istenfélelmet munkálják. Ezt a döntést semmivel sem könnyebb meghozni, mint eldönteni, hogy rendszeresen tornázol, fogyókúrázol, gyakorolsz vagy bármi mást csinálsz, amiről tudod, hogy jót tenne, de nincs kedved hozzá.
Hogyan tudod kifejleszteni magadban ezt a fajta kitartást?
A legfontosabb az, hogy ne a problémádra nézz, hanem az Úrra. A Bibliában valószínűleg Mózes a legjobb példa a a kitartásra. Negyven éven át vezetett sírós, veszekedős, panaszkodó embereket a sivatagban, akik közben állandóan megkérdőjelezték vezetői képességeit. És ő mégsem adta fel.
A Zsidókhoz írt levél 11:27 azt mondja: “Hit által volt Mózes képes rá, hogy a király haragjától sem tartva elhagyja Egyiptomot. Mint aki látja a láthatatlan Istent, nem volt hajlandó még vissza sem nézni.” (GNT-ford.) Mózes "látta a láthatatlan Istent." Ő Istenre nézett és Őrajta tartotta a szemét.
Te is Istenre nézz. Ha a problémádra koncentrálsz, akkor lehangolt, szomorú és depressziós leszel. Ha Istenre figyelsz, békességed lesz.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
• Mi az, amit azért adtál fel, mert túl nehéz volt vagy túl sok erőfeszítést / időt igényelt?
• Miért nehéz olyan gyakran a helyénvaló dolog helyett inkább a könnyebb dolgot megtenni?
• Milyen gyakorlati módjai vannak annak, hogy mindig Istenre nézzünk?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.02.)
