„Akire keveset rá lehet bízni, arra sokat is. [...] Ha nem lehet rád bízni mások dolgait, ki fogja neked adni a sajátjaidat?” (Lk 16,10.12 NCV fordítás).

A gyerekeknek szükségük van olyan tapasztalatokra, amelyek megerőltetik őket, előhozzák adottságaikat, és fejlesztik szolgálatkészségüket. Szükségük van kihívásokra, amelyeken keresztül felelősségvállalásuk fejlődik. Az életben az egyik legfontosabb készség, amelyet mindannyiunknak meg kell tanulnia, a felelősség vállalása.

Hogyan tanítod meg a gyermekeidet a felelősség vállalására? Csak egyetlen módszer létezik: Adj nekik lehetőséget! Bízz rájuk a felelősséget! Hibázni fognak? Minden bizonnyal. Ahogyan te is tetted gyermekkorodban. Olykor felelőtlenek lesznek? Igen. Azonban, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy mindenért te vállald a felelősséget, azzal valójában ártasz a gyermekeidnek. Attól a pillanattól kezdve, hogy gyermekeid megszülettek, a szülői gondoskodás célja az, hogy az első években a szülői irányítás alól áttereljük őket saját maguk irányítása alá, a későbbiekben pedig Isten irányítsa az életüket.

Ez azt jelenti, hogy le kell mondanod az irányításról. Amikor más emberek helyett vállalunk felelősséget, akkor megfosztjuk őket ettől. Ha gyermekeidet csecsemőként kezeled, nem hagyod őket felnőtté válni, életed végéig neked kell majd tisztába tenni őket. Így, a világnak egy újabb önállótlan embert adsz.

Sok szülő mondta már: „Ha újra végig csinálhatnám, kevesebbet tennék a gyermekeimért, és megtanítanám őket arra, hogy többet tegyenek önmagukért.” Csak úgy válhatunk felnőttekké, ha találkozunk olyan kihívásokkal az életünk során, amelyek megerőltetnek, fejlesztenek, és építik a felelősségvállalásunkat.

A Biblia ezt mondja: „Akire keveset rá lehet bízni, arra sokat is. [...] Ha nem lehet rád bízni mások dolgait, ki fogja neked adni a sajátjaidat?” (Lk 16,10.12 NCV fordítás).

A gyerekek vállalják a felelősséget. Az évek során sok szülővel beszélgettem, és tapasztaltam ezt a saját életeben is. Úgy hiszem, sokkal jobb melléfogni azzal, hogy túl sok felelősséget adunk, minthogy nem bízunk meg eléggé gyermekeinkben. Így vagy úgy, el fognak követni hibákat. A te célod az, hogy egy olyan embert nevelj, aki nem csak a saját, hanem Isten irányítása alatt is áll.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miben tér el az, amit te bízol gyermekeidre attól, amivel téged bíztak meg ennyi idősen?
• Társadalmunk hogyan tud visszatartani attól, hogy könnyedén bízzunk felelősséget a gyermekeinkre?
• Hogyan tanítod egyszerre a felelősségvállalást és Isten felségjogát?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.11.02.)

„Az embereknek élvezniük kellene az életük minden napját, nem törődve azzal, hogy meddig élnek” (Préd 11,8 NCV fordítás).

A gyerekeknek szükségük van az ünneplésre.

Csak egy vicces szó a tréfa kedvéért. A családoknak szórakozniuk kellene. Az otthonnak egy játszóháznak kellene lennie. Hatalmas hibát jelent sok-sok olyan házban, ahol a szülők alapvetően jó szülők, és figyelnek a gyerekeikre, azonban nincs elég szórakozás, mivel túl elfoglaltak. Munka után hazajönnek a „tennivaló” listával, amiket mind el kell készíteni. Csak éppen nincs idejük mókázni.

Elviseled a gyerekeidet, vagy élvezed a társaságukat? A gyerekeknek szükségük van az ünneplésre!

„Az embereknek élvezniük kellene az életük minden napját, nem törődve azzal, hogy meddig élnek” (Préd 11,8 NCV fordítás).

Amikor a gyerekeim felnőttek, volt valami, amit mi úgy hívtunk, hogy „Apu varázslatos, rejtélyes túrái”. Időnként felborítottam az egész napirendet, és azt mondtam: „Felejtsétek el a napi rutint, most szórakozni fogunk!” Még az éjszaka közepén felébresztettem a gyerekeket, és beraktam őket az autóba, és ezt valami felháborító módon tettem: iskolai időszakban! Szóval mi történik, ha hiányoznak egy napot az iskolából? Emlékezni fognak arra az alkalomra. Emlékezni fognak arra, amikor igen korán felkeltettem őket, és hagytam, hogy zöld színű francia pirítóst egyenek.

Szórakozz a gyerekeiddel! Leld bennük a kedved! Egyetlen nem szokványos nap nem fogja sem előrébb vinni, sem pedig tönkre tenni az életüket. Viszont egy különleges esemény, amely őrült és szórakoztató egyben, olyan emlék a gyerekek számára, amelyet soha nem fognak elfelejteni.

Ha nem ünnepelsz, és nem szórakozol a gyerekeiddel otthon, ne lepődj meg azon, ha később úgy döntenek, hogy kevesebb időt fognak ott tölteni. Ha nem szórakozol a gyerekeiddel, és nem igazán élvezed a társaságukat, ne csodálkozz, hogy ha majd felnőnek és elköltöznek, akkor nem akarnak túl gyakran visszamenni.

Ne csak elviseld a gyerekeidet, hanem leld bennük a kedved!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi élvez nagyobb prioritást a számodra: a napi menetrended vagy pedig az, hogy a gyerekeid jól érezzék magukat? Miért?
• Miért helyezzük néha a napirendünket a gyerekek elé?
• Mit tehetsz azért, hogy a héten jól érezd magad a gyerekeiddel? Miről kell lemondanod ezért?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.11.01.)

„Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik” (1Jn 4,7 NIV fordítás).

Ha tudni akarod, hogyan legyél jó szülő, és hogyan építs erős családod, nem kell az interneten keresgélned, vagy könyvesboltba menned. Ne kutass tovább, mert a nevelésről valaha írt legjelentősebb könyv: Isten Igéje, a Biblia.

A Biblia azt mondja János 1. levele 4. fejezetének 7. versében: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik” (NIV fordítás).

A gyerekeknek jobban szükségük van a kitartó és feltétel nélküli szeretetre, mint bármi másra. Olyan helyre van szükségük, ahol elfogadják őket a hibáikkal együtt.

Mi az együttérzés? Az együttérzés a szeretet és a megértés keveréke. Az együttérzés az, ha mindent tudsz valakiről, mégis kedveled azt a személyt.

A szeretet nem természetes. Meg kell tanulnod szeretni. Gyakorlás során tanulsz. Mi lehetne jobb gyakorlati hely, mint azok az emberek, akikkel kénytelen vagy együtt élni egész életedben? Ha meg tudod tanulni, hogy szeresd a családod, akkor bárkit tudsz szeretni. Miért? Mert könnyű azokat az embereket szeretni, akik távol vannak, de amikor állandóan velük vagy, nem mindig boldogulsz. Amikor a családban gyakorlod a szeretetet, akkor tanulsz igazán szeretni.

Sokszor szeretjük a gyerekeinket, de nem fejezzük ki olyan módon, ahogy ezt ők meg tudják érteni. A gyerekek háromféleképp értik meg a szeretetet: gyengédség, megerősítés és figyelem által.

Gyengédség: A gyerekeknek szükségük van sok ölelésre, érintésre, puszira. Szükségük van arra, hogy érezzék a szeretetet.

Megerősítés: Szükséges, hogy minden nap elmond a gyerekeidnek – naponta több, mint egyszer –, hogy mennyire szereted őket. Erősítsd meg, és építsd őket szeretettel.

Figyelem: Az egyik legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatsz, hogy meghallgatod őket. Amikor a gyerekekre figyelsz az ő szintjükön, azzal azt mondod: „Számítasz nekem. Fontos vagy nekem. Szeretném hallani, amit el akarsz mondani.”

Ennek során együttérzést mutatsz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen különböző módokon látod, hogy a gyermekeid kifejezik és fogadják a szeretetet?
• Milyen rutinokat vagy szokásokat gyakorolhatsz, hogy a gyermekeid számára gyengédséged, megerősítést és figyelmet mutass minden nap?
• Ha nincs gyermeked, mi a felelősséged az életedben lévő gyermekekkel szemben, mint például az unokahúgok és unokaöccsök, a szomszédok vagy a barátok gyermekei?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.31.)

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,8 NLT fordítás).

A Biblia azt mondja, hogy amikor egy veszteségér bennünket, akkor az első dolog, amit meg kell tennünk, hogy megéljük gyászunkat.

Egy tragédia mindig erős érzelmekkel jár: harag, félelem, depresszió, aggodalom és néha bűntudat. Ezek az érzelmek gyakran megrémítenek, és nem tudjuk, hogy mit kezdjünk velük. Amikor egy nagy veszteséget élünk át, ezek a hatalmas érzések felbugyognak bennünk. Ha nem foglalkozunk velük most, sokkal nehezebb lesz később kigyógyulni belőlük.

Némely ember sosem foglalkozik az életében lévő gyásszal. Felgyűjtik, elnyomják magukban, úgy tesznek, mintha nem lenne bennük, mintha nem is létezne. Ez az oka annak, hogy 20 vagy 30 évvel ezelőtt történt veszteségek miatt még mindig érzelmi stresszel küszködnek.

Van egy tévhit, amely szerint Isten azt várja el, hogy folyamatosan vigyorogva járjunk-keljünk a világban, azt mondva: „Magasztaljuk az Urat!” A Biblia sehol sem ír ilyesmit.

Tulajdonképpen Jézus pont az ellenkezőjét tanította. Ő a Máté evangéliuma 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). Rendben van, ha gyászolunk. Amikor emberek keresztyénként hunynak el, tudjuk, hogy a mennybe fognak menni, így mi nem úgy gyászolunk, mint a világ. A mi gyászolásunk más lehet. Azért gyászolunk, mert hiányoznak, akiket elveszítettünk, de ugyanakkor békességünk lehet, mert tudjuk, hogy már Istennel vannak, akiket elveszítettünk.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne fojtsd el, és ne rejtsd el mélyen magadba! Engedd ki magadból: engedd át Istennek! Kiálts fel Istenhez: „Uram, szenvedek! Gyászolok! Ezt most nehéz nekem elviselni!” Ha jó példát szeretnél látni erről, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid ilyen vallomásokat tesz: „Istenem, nehéz időkön megyek most át. Nagyon, nagyon szenvedek.” Kiálts fel te is Istenhez, akárcsak Dávid!

A 62. Zsoltár 8. versében ez áll: „Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (NLT fordítás). Ha most épp a veszteség időszakát éled, kérlek, értsd meg, hogy ha nem engeded ki a gyászodat, előbb-utóbb ki fog törni belőled. Az elnyomott érzések elgennyesednek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben fognak kirobbanni.

Engedd ki a gyászodat, hogy Isten elkezdhesse meggyógyítani a szívedet!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen tévhitek vannak a társadalmunkban, melyek miatt kényelmetlenül érezzük magunkat, ha kiengedjük magunkból a gyászt?
• Milyen veszteség vagy gyász ért az életedben, amivel meg kellett küzdened? Hogyan hatott rád?
• Hogyan tud segíteni vagy megbántani a gyülekezet valakit, aki gyászol? Te hogyan tudnád bátorítani az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.30.)

„Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Móz 2,18).

Amit gyakran magánynak hívsz, az valójában Isten utáni honvágy, csak még soha nem ismerted fel.

Úgy teremtettek, hogy személyes, bensőséges kapcsolatod legyen Jézus Krisztussal. Isten arra vágyik, hogy ilyen kapcsolata legyen veled. A Fia tényleg meghalt, ezért a tiéd lehet ez a kapcsolat. Ezt soha semmi sem fogja pótolni: sem személy, sem tapasztalat, sem drog, sem siker, sem tárgy, sem javak. Semmi sem tölti ki azt az égő lyukat a szívedben, amit Isten a maga számára alkotott. Azt akarja, hogy ismerd őt.

Hogyan ismerheted meg Istent?

1. Nyisd meg az életed Jézus Krisztus előtt. Mondd: „Jézus Krisztus, meg akarlak ismerni. Meg akarom tanulni, hogy úgy szeresselek téged, ahogy te szerettél engem, mielőtt még tudtam volna. Kapcsolatban akarok lenni veled.” Arra teremtettek, hogy kapcsolatban légy Istennel. Nem a félelem vallására, nem szabályok és rendeletek betartására, nem rituálékra, hanem olyan kapcsolatra, melyben mindig beszélhetsz Istennel, és ő munkálkodik benned és általad. Ez a legmélyebb magányod ellenszere.

2. Csatlakozz egy gyülekezethez! Nem magányos keresztényeknek gondolt minket. Találj egy helyet, ahová csatlakozhatsz! Csatlakozz egy kis csoporthoz, ahol mások megismerhetnek, és támogatni tudnak, amikor nehéz időszakon mész keresztül. Próbáld meg! Kockáztass! Csatlakozz egy kiscsoporthoz!

Az igazi oka annak, hogy sok keresztény magányos, mert csak ülnek, amikor szolgálniuk kellene. A körülöttünk lévő világ tele van olyan emberekkel, akik magányosak, és arra várnak, hogy valaki gondoskodjon róluk. Például az az idős ember, akit már két éve nem látogattak meg. Az a tinédzser, aki mindent összezavart, és azon gondolkodik, hogy mit fog csinálni az életével. Az az egyedülálló felnőtt, aki minden nap az üres lakásába megy haza. Az az özvegy, aki épp csak eltemette a férjét. Az a dolgozó, aki munka után minden nap a bárba megy, mert nincs más, amit tehetne.

A világ tele van olyan emberekkel, akik arra vágynak, hogy szeressék őket. Ne mondd, hogy nincs egy barátod se, kezdd el azt kérdezni, hogy „Istenem, kinek a számára használhatsz, hogy segítsek? Kinek mutathatnám meg szereteted?” Ha csak annyit teszel, hogy elkötelezed magad magányos emberek barátjaként, akkor jelentőségteljes lesz az életed. Ez igaz és értékes életcél lehet. Vegyél részt a szolgálatban!

Az életben még át fogsz menni magányos időszakokon, de sosem leszel egyedül, ha bensőséges kapcsolatod van Jézus Krisztussal.

• Ha nincs meg az a kapcsolatod Krisztussal, akkor kérlek, hogy imádkozz így: „Drága Jézus Krisztus, nem egészen értem, de szívemben van egy űr, melyet csak te tölthetsz be. Rájöttem, hogy arra teremtettél, hogy szeress, és kapcsolatban legyek veled. Ma át akarom lépni a vonalat, és ki akarom alakítani ezt a kapcsolatot. Kérlek, jöjj az életembe és a szívembe. A magányosságom és a fájdalmam cseréld fel a te szereteteddel. A családod, az egyház része akarok lenni. Át akarom adni az életem, hogy másokat segítsek, akiknek annyira kétségbeesetten szükségük van a te szeretetedre és a te segítségedre.” Ha ezt az imát elmondtad, Isten hallotta, te pedig megtetted az első lépést a keresztény életben.
• Mindegy, hogy hol tartasz lelki utadon, imádkozhatsz így: „Atyám, köszönjük, hogy te betöltöd a legmélyebb szükségeinket. Köszönjük, hogy elküldted Fiadat, Jézus Krisztust, s így kapcsolatunk lehet veled, melyet senki nem vehet el, és sosem leszünk teljesen egyedül, mert te az életünkben vagy. Köszönjük Jézus nevében. Ámen!”

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.29.)