“És meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, folytatni fogja azt addig, amíg az be nem lesz fejezve végleg azon a napon, amikor Krisztus Jézus visszatér.” (Fil 1:6, NLT ford.) 

Évekre van szükségünk, hogy a gyerekkorból felnőjünk, és a gyümölcs is egy teljes évszakon keresztül érlelődik, amíg teljesen beérik. A krisztusi karakter kialakulását sem lehet sürgetni. Ahogy a fizikai növekedéshez idő kell, úgy a szellemihez is. 

Megtérésünk előtt, mielőtt Krisztus belép az életünkbe, gyakran megengedi, hogy különböző problémákkal szembesüljünk, hogy azok őrá irányítsák a figyelmünket és meglássuk, életünk milyen bizonytalan alapokon nyugszik. Tulajdonképpen ez a bizonytalan alap az okozója életünk legtöbb problémájának. 

Jézus azt kéri, a teljes életünket adjuk át neki, minden részletével együtt, ne csak egy darabját vagy egy részét. Amikor valaki egy folyóból ki szeretne jutni, először egy kis stabil helyre teszi le a lábát, hogy aztán tovább tudjon mászni, majd feljutva a folyó magas partján tovább tudjon menni.  

Néhányan közülünk amikor behívtuk életünkbe Krisztust, engedtük, hogy Ő betegye életünkbe egy kis helyre a lábát, de sokszor nem engedjük, hogy tovább menjen és eljusson az életünk minden területére. Pedig Ő nem szeretne egy helyben maradni - Ő az életünk minden részéhez el szeretne jutni. 

Most esetleg azt gondolod, te már az életed minden területét átadtad neki, de a valóság az, hogy bizonyos részeit te tartod kézben. Jézus azonban nem haragszik rád. Ő csak azt szeretné, hogy vele együtt tárjátok fel azokat a területeket, amiket még nem adtál át neki.

Mindez vívódásokkal és küzdelmekkel jár, de nem férhet semmi kétség ahhoz, hogy jó eredményhez vezet. Isten megígérte, hogy “Ő, aki elkezdte bennetek a jó munkát, folytatni fogja azt addig, amíg az be nem lesz fejezve végleg azon a napon, amikor Krisztus Jézus visszatér.” (Fil 1:6, NLT ford.) .

 Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:  

• Neked milyen tapasztalatod volt az Úrral a megtérésed előtt? Mit engedett meg az életedben, ami segített, hogy ráébredj arra, hogy szükséged van rá? És mit tettél?
• Az életednek milyen részeit nem adtad még át az Úrnak?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2018.08.30.)

„Mindannyian felelősek vagyunk a saját életvitelünkért." (Galáta 6:5, NLT fordítás)

"Jobb megelégedned azzal, amid van, mint sem mindig valami más után vágyakoznod." (Prédikátorok könyve 6:9 GNT fordítás)

Első lépésként, fel kell hagynod a másokkal való összehasonlítgatással, ha elégedett emberré akarsz válni. A probléma az, hogy a hasonlítgatásból Amerikában szinte már sportot űzünk. Örökösen ezt tesszük, már-már természetes a számunkra.

Besétálsz valaki házába, és az első dolog, hogy összehasonlításokat teszel: 'Tetszik ez a parketta! Nézd azt a drapériát! Micsoda TV!". Elsétálsz valaki mellett, és azt gondolod: "Tetszik, ahogyan a frizuráját hordja. Az enyém viszont borzalmasan néz ki." Megállás nélkül másokhoz méred magad, ami frusztrál téged. Hagyj fel ezzel! Ha megtanultad azt értékelni, ami megadatott számodra, akkor igazán nincs szükség arra, hogy a saját életed mindenki máséhoz hasonlítsd.

Továbbá, meg kell tanulnod csodálni mások javait anélkül, hogy minden áron meg akarnád szerezni őket. Meg kell tanulnod örülni mások jólétének, anélkül, hogy irigy és féltékeny lennél rá, hogy úgy éreznéd, neked is meg kell szerezned, ami nekik van. 

Nem kell birtokolnod ahhoz, hogy élvezd! Ez az egyike azoknak a fő elveknek, amit Amerikában nem értünk.  Időnként biztosan elmész kikapcsolódni a hegyekbe. Miért  vásárolnál magadnak egy kis házat ott, ahelyett, hogy bérelnél egyet abban az évi egyszeri időpontban? A birtoklás nem az egyetlen módja annak, hogy élvezz valamit.

Nem csak egy jó tipp, hogy ne hasonlítgass, ez egy parancs.  A Mózes második könyve 20:17-ben ez van: " Ne kívánj semmit...,ami a felebarátodé" (NIV fordíás)

Kívánni annyit tesz, hogy féktelen vágyat érzel valami megszerzésére. Ez egy sarkalatos bűn, ami a Tíz Parancsolatban is meg van említve, és amit kerülnünk kell. A görög nyelvben a 'kíván' szó azt jelenti, hogy 'megragadni valamit, a kezedben olyan szorosan tartani azt, hogy képtelen légy elengedni." Ha Isten ad neked valamit, hogy add tovább, és te mégsem cselekszel igy, akkor nem te birtoklod azt a dolgot, hanem az birtokol téged. 

Isten nem azt mondja, hogy soha nem vágyhatsz semmire. Ez nem a Kereszténység, hanem a Buddhizmus hitvallása. A vágyak nem rosszak. De csak akkor, ha kizárólag Istentől valók. De amikor a vágyak kontrollálatlanok, akkor kívánsággá válnak. Amikor valami olyasmire vágyakozol, ami nem a tied, az gonosz. De a vágy önmagában semmiképpen sem negatív.

Semmi sem lehet tökéletes anélkül, hogy vágynál rá. Nem válhatsz hasonlóvá Jézushoz anélkül, hogy vágynál rá. Nem tudsz jobban szeretni anélkül, hogy vágynál arra, hogy jobban tudj szeretni. Nem tudsz nagylekűbbé vállni anélkül, hogy ne vágynál rá. A vágy nem rossz dolog, amíg nem lesz kontrollálatlan, és azt nem kezded gondolni, hogy egyre több kell. Az ilyesfajta vágyak gyökere a másokhoz való hasonlítgatás. 

Nem lesz elégedett életed addig, amíg meg nem tanulod, hogy ne tégy hasonlóságot a dolgok között. Hogy miért hasznos ez? Mert az ellenkezője bűnös vágyakhoz vezet. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan változtatnád meg saját nézőpontodat a tulajdonaid fölött, hogy tudj másokkal örülni a saját tulajdonaik fölött?
• Mit gondolsz Isten mivel akarja az életedet megtölteni birtoklás helyett?
• A keresztények gyakran mondják, hogy Isten adta ezt a vágyat a szívükbe. Szerinted milyen vágyak származnak tőle?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2018.08.28.)

„Vegyétek el a pénzt ettől a szolgától, és adjátok oda annak, aki megtízszerezte a pénzt. Mert aki jól használta fel azt, amit adtak neki, még többet fognak annak adni, és bőségben lesz. De attól, aki semmit sem csinált, még azt a kicsit is elveszik tőle amije van.” (Máté 25.28-29. NLT fordítás)

Mi gátol meg bennünket abban, hogy saját életünkbe invesztáljunk? Mi akadálya annak, hogy anyagi függetlenségben éljünk? Elárulom, hogy a félelem.

Mindazokért a pénzügyi elvekért, amelyeket a Bibliában megtalálhatsz, Isten garanciát vállal. Azt ígéri, hogy ha azok szerint jársz el, áldott leszel. Ám mindezek végrehajtásához hitre van szükségünk, és ez sajnos sokakat megrémít. Tartanak attól, hogy Isten elgondolásai szerint cselekedjenek.

Többféle félelem tarthat vissza téged is. Ilyen például az önbizalomhiány. A múltban már előfordult veled, hogy hibáztál, ezért soha többé nem akarod újra megpróbálni. De csak azért, mert valami korábban nem sikerült, nem jelenti azt, hogy fel kellene adnod a próbálkozást. Mindenki követ el hibát, mert ez az egyetlen módja annak, hogy megtanuljuk, hogy a dolgok hogyan működnek! Isten olyan jótét lelkeket használ, akik hajlandóak kitartani és nem feladni!

Jézust keresztrefeszítése előtt két tanítványa tagadta meg: Júdás és Péter. Ugyanazt a bűnt követték el, de különböző módon reagáltak az őket ért kudarcra. Júdás az önsajnálatot, a depressziót és végül az öngyilkosságot választotta.

Péter azonban rájött, hogy mit csinált rosszul, ezért  imádkozott, megbánta tettét, és Isten megbocsátását kérte. Így lett Péter Jézus által kiválasztva, hogy Pünkösdkor, az első nap igét hirdessen, amely során 3000 ember tért meg. Jézus úgy döntött, hogy az egyházat a legnagyobb kudarc alapjaira építi föl.

Lehet, hogy régebben valóban rossz pénzügyi döntéseket hoztál. De nem a múltbeli dolgok számítanak, hanem az, hogy most milyen irányba indulsz el.

A talentumokról szóló példázatban, a Máté 25-ben  egy gazdag ember a pénzét a szolgáira bízta mielőtt hosszú útra indult. Amikor visszatért, kérte szolgáit, hogy számoljanak el a rájuk bízott vagyonnal. Ketten  megduplázták a gazdától kapott összeget. Viszont a harmadik szolga félelmében elrejtette a rábízott kincset ahelyett, hogy megforgatta, azaz befektette volna azt valamibe. Félelmével  csalódást okozott és feldühítette  a gazdáját, aki azt mondta: "Vegyétek el ettől a szolgától a pénzt, és adjátok oda annak, aki  megtízszerezte azt. Máté 25:28 (NLT fordítás). A mester visszavette mindazt,  amit  előzőleg a szolgájának adott.

Amikor Isten elgondolásait próbáljuk megvalósítani az életünkben, a félelem gyakran felüti a fejét. A Sátán megpróbál rávenni minket azzal, hogy félelmet ébreszt bennünk, hogy el fogjuk rontani, és hagyjuk figyelmen kívül Isten pénzügyi területre vonatkozó elveit. El akar bátortalanítani a saját képességeinkkel kapcsolatban is, hogy jó sáfárai leszünk Istennek ránk bízott javainak.

De ha sikeres szeretnél lenni az életben, ellen kell állnod a félelmeidnek. Meg kell tenned azt a dolgot, amitől a legjobban tartasz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• A múltból milyen anyagi kudarc tart vissza attól, hogy Isten pénzügyi elveit alkalmazd az életedben?
• Szoktál imádkozni azért, hogy Isten adjon neked nagyobb pénzügyi felelősséget? Miért, vagy miért nem?
• Miért félsz attól, hogy a pénzügyeidet az Isten által bemutatott elvek szerint kezeld? Mondd el ezt a félelmed még ma neki.

 * Daily Hope by Rick Warren (2018.08.27.)

„Ne fáradjunk meg a jó cselekvésében, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” (Galata 6:9 – NIV fordítás)

Éreztél már úgy valakivel kapcsolatban, hogy reménytelen eset? Úgy, hogy az a személy sosem fog Jézushoz jönni? Lehet, hogy ez egy alkoholista rokon, egy kábítószerfüggő szülő, vagy egy önmagáról gondoskodni képtelen szomszéd volt – valaki sérülésekkel, rossz szokásokkal, halogatással, amely távol tartotta ezt a személyt Isten megismerésétől.

Az igazság az, hogy senki sincs olyan távol, hogy Jézus ne érné el.

Tegnap beszéltem a kiscsoportok fontosságáról, hogy segítenek a „reménytelen” embereknek gyógyulást találni. A Lukács 5-ben leírt történet a férfiakról, akik béna barátjukat Jézushoz vitték, hogy gyógyítsa meg, bemutatta nekünk a kiscsoportok három jellemzőjét; Isten hogyan használja mások által reménytelennek tekintett emberek gyógyítására. Ma pedig meg fogunk nézni további négyet:

Állhatatosság: Mindannyian elbátortalanodunk, mikor megpróbáljuk elérni az evangéliummal a családunkat, barátainkat, ismerőseinket. De ne adjuk fel! Lukács 5-ben a barátok nem hagyták, hogy a nehézségek elbátortalanítsák őket. Nem törődtek vele, hogy köztük és Jézus között nagy sokaság volt. Galata 6:9 azt mondja: „Ne fáradjunk meg a jó cselekvésében, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.”

Újszerű megközelítés: A barátok mertek másképpen tenni valamit. Igazán innovatív dolog volt felmenni a tetőre, megbontani azt és leereszteni a beteget Jézushoz. Képzeljétek el micsoda felfordulást okoztak! A misszió mindig ilyen rendetlenséggel jár, mert belevonja az embereket. A kiscsoport, amelyik nem akar „kilépni a dobozból”, nem akarja bepiszkolni magát, az nem tud a gyógyulás eszköze lenni.

Együttműködés: Nyilvánvaló, hogy ezek a férfiak együtt dolgoztak, hogy barátjukat Jézushoz vigyék. Egyetlen embernek túl nagy feladat lett volna. Ugyanígy van a kiscsoportokkal is. Az emberek gyorsabban jönnek Jézushoz, ha egy támogató kiscsoportban tehetik. Egy támogató közösség erőteljes bizonyságtétel Istenről.

Áldozat: Gondoltál már arra, hogy az események után vajon ki fizette ki a tetőt? Azt gondolom, hogy a barátok. Nem csak szétbontották, aztán úgy hagyták, hogy valaki más majd helyreállítja. Akár idő, pénz, erőfeszítés vagy bármi más, annak mindig ára van, hogy valakit Jézushoz vigyünk. Lukács 16:9 azt mondja: „Használjátok fel a világi erőforrásokat mások javára és szerezzetek barátokat. Aztán mikor a vagyon elmúlik, ők fognak üdvözölni titeket az örök hajlékokban.” (NLT fordítás). A kiscsoportoknak késznek kell lenni áldozatot vállalni, ha a gyógyulás eszközei, hajóerői akarnak lenni a világban.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Írj le egy esetet, mikor a szolgálatod zűrössé vált és fel akartad adni.
• Milyen módokon bátoríthatják a kiscsoport tagjai egymást, mikor a nehézségek elbátortalanítják őket?
• Kik azok az életedben, akiknek bizonyságot tettél, vagy kiknek a megtéréséért imádkozol Istenhez? Hogyan segíthet téged a kiscsoportod a bizonyságtételedben az ilyen barátok felé? 

*(Daily Hope by Rick Warren – 2018.08.26.)