„Egy bátorító szó csodát tesz.” (Péld. 12:25b (TLB fordítás)

Egy egészséges, erős kapcsolat mindig két lábon áll: az egyik az, hogy a konfrontáció alapja az igazság, a másik, hogy azt szeretetben mondják el. Ha ezek közül csak az egyik van meg, akkor a kapcsolat nem fog megállni és a legkisebb probléma miatt is tönkremehet.

Az igazság szabaddá tesz, de először összetör és fáj. Ha ma odamennék hozzád és azt mondanám, „Gyere, igyunk meg egy kávét, mert rá akarok mutatni az életed olyan területeire, ahol változtatásra van szükség...”, azt valószínűleg nem köszönnéd meg nekem. Azt mondanád, „Mit képzelsz, ki vagy te?”, és bosszús, lázadó, akaratos és önfejű lennél.  Nagyon megviselne, mert amikor tudomást szerzünk az igazságról, az először fáj. Néha a sebésznek ki kell vágni a daganatot, hogy a test meggyógyuljon.

Amikor a "szeretetben-kimondjuk-az-igazat" fázisba lépsz valakivel, akkor a beszélgetést pozitív dolgokkal kell kezdened és befejezned, miközben három dolgot meg kell erősítened a másik felé:

1. Erősítsd meg, hogy szereted és törődsz vele.
2. Erősítsd meg, hogy imádkozol érte és segíteni akarsz neki.
3. Erősítsd meg, hogy hiszel abban, hogy meg tud változni.

Pál apostol is ezt tette az első és második Korinthusi levélben. Mindkettőt megerősítéssel indítja és azzal is fejezi be. Például úgy kezdi az első levelet, hogy „Mindig hálát adok értetek Istennek”, a levél végén pedig ezt mondja: „Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban.” A kettő között pedig elhangzik néhány igen kemény igazság. A második levelében is pozitív gondolatokat ír az elején és a végén, és a közepén ilyen megerősítést használ: „Nagy bizalmam van bennetek, és sok okom van arra, hogy büszke legyek rátok.” (2Kor. 7:4a GW ford.)

Figyeld meg, hogy Pál az „és” szót használja. Egy vita közben soha ne használd a „de” szót. Abban a pillanatban, hogy ezt megteszed, bármit is mondasz előtte vagy utána,  a másik személy azt teljesen figyelmen kívül hagyja, és nem lesz nyitott arra, amit mondasz neki. Ne mondd, hogy „Szerintem te remek ember vagy, de…”, vagy hogy „Régóta barátok vagyunk, de…”. Ehelyett mondd inkább azt, hogy „Remek ember vagy, és szerintem még jobbá tudnál válni, ha….”, vagy azt, hogy „Jó a kapcsolatunk, és szerintem vannak olyan dolgok, amiken még dolgoznunk kell...” Ezt jelenti az, hogy megerősítünk valakit.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen gyakorlati tervet tudnál készíteni arra, hogy mit mondasz majd valakinek egy konfrontáció során?
• Hogyan használt valaki korábban pozitív megerősítést feléd,  amikor valamivel kapcsolatban megfeddett vagy korrigált téged?
• Miért fáj néha az igazság?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2017.07.26.)

„Miért foglalkozol  a barátod szemében lévő  szálkával, amikor a tiédben gerenda van? … Először vedd ki a gerendát a saját szemedből, azután majd elég jól fogsz látni ahhoz, hogy foglalkozz a barátod szemében lévő szálkával.” (Máté 7:3,5 – NLT fordítás)

Miközben tanulsz úgy szeretni, ahogyan Jézus szeret, ha tovább akarsz lépni egy magasabb szintre, meg kell tanulnod, hogyan konfrontálódj valakivel olyan területeken, amelyek akadályt jelentenek a kapcsolatotokban. Meg kell tanulnod szembenézni olyan dolgokkal, amelyek halálra rémisztenek, és meg kell tanulnod, hogyan konfrontálódj szeretetben.

Először is ellenőrizd, mi az indítékod. Ha konfrontálódsz valakivel, honnan tudod, hogy azt a helyes okból teszed? Akkor, ha az a másik személy javát szolgálja,  nem a magadét. Viszont ha csak azért akarsz mondani valamit, hogy kiengedd a gőzt, ami benned van, akkor nem szeretetben konfrontálódsz a másik emberrel.

Tudtad, hogy általában azt a gyengeséget kritizáljuk másokban, amit magunkban ki nem állhatunk? Ez általában így van. Ha ismered a gyengeségeidet és nem szereted azokat magadban, akkor azt nagyon nem szereted egy másik emberben. Például ha hajlamos vagy a büszkeségre, akkor egy másodperc alatt felismered másokban is, ha nagy az egójuk. Ha lusta természetű vagy, hamar észreveszed, ha más valaki is lusta. Általában azt bíráljuk másokban, amit nem szeretünk magunkban.

Ezért mondja Jézus: „Miért foglalkozol a barátod szemében lévő szálkával, amikor a tidében gerenda van? … Először vedd ki a gerendát a saját szemedből, azután majd elég jól fogsz látni ahhoz, hogy foglalkozz a barátod szemében lévő szálkával.” (Máté 7:3,5 – NLT fordítás) Mielőtt bárkit is bírálnál szeretetben, bizonyosodj meg arról, hogy te magad nem teszed azt, amit a másikban bírálsz.

Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy elmondd az igazságot szeretetben. Az viszont fontos, hogy te ne legyél vétkes ugyanabban a bűnben.

Csak akkor vállald fel a konfrontációt valakivel, ha helyes az indítékod. És mi a helyes indíték? A másik embert segíteni, és nem megbántani! Tegyetek mindent szeretetben!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Gondolj egy olyan konkrét okra, ami miatt konfrontálódni akarsz valakivel. Látod esetleg ugyanezt a bűnt a saját életedben is? Vagy lehetséges, hogy mások látják ezt a te életedben?
• Gondolj a legutóbbi esetre, amikor konfrontálódtál  valakivel. Mi volt az indítékod (vagy mi volt a másik ember indítéka)? Milyen hatással volt az indíték a konfrontáció kimenetelére?
• Jellemzően mit teszel vagy hogyan reagálsz, amikor felismered, hogy bűn van az életedben? Hogyan változik ez a reakciód aközben, hogy egyre közelebb kerülsz Jézushoz?

*(Daily Hope by Rick Warren,  2017.07.24.)

„Ha ételt adsz az éhezőnek, és segíted a rászorulót, akkor fölragyog a sötétben világosságod [...]. Az Úr vezet majd szüntelen, sivár földön is jól tart majd téged. […] olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:10-11)

A jólelkűségnek mindig ára van. Ha jólelkű vagy, elkerülhetetlen, hogy ez idődbe, pénzedbe, energiádba, jóhíredbe, magánéletedbe, vagy valami másba ne kerüljön. Az irgalmas szamaritánus is hozott áldozatot.

A Lukács 10:34-35-ben ezt olvashatjuk: „Ezután [az irgalmas szamaritánus] feltette őt a saját szamarára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két ezüstöt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha nem lesz elég, legközelebb megadom neked.”

Ez az ember mindent megtett, hogy gondoskodjon erről a számára teljesen idegen emberről. Először is rátette szamarára (ami egyben azt jelentette, hogy ő maga gyalogolt azután), majd elvitte egy szállásra. Az éjszaka során törődött vele, és kifizette a számlát. Mindent megtett, amivel csak a józsívűségét bizonyíthatta.

Mi haszna volt ebből? Semmi. Az embert még csak nem is ismerte. De pont ebben áll a jószívűség értelme: jót tenni úgy, hogy nem vársz érte semmit. Miért kell akkor jónak lenni? Miért mutasd ki jólelkűségedet, ha nem kapsz cserébe semmit?

Amikor ezt a kérdést tanulmányoztam, minden egyes igeverset elolvastam a jószívűségről. Egy listát készítettem az okokról, amiért megéri jószívűnek lenni.

Néhány ok ezek közül:

• Isten jószívű (sőt, mérhetetlenül jószívű) hozzád;
• a jólelkűség gyakorlása egyfajta imádás;
• a kedvesség dicsőséget hoz Istennek;
• jónak lenni örömet okoz neked is,
• ...sőt! a kedvesség megszépít. (Keresd a Példabeszédek 19:22-ben! – Living Bible fordítás);
• kedvességed másokat is arra indít, hogy jószívű legyen hozzád.

Végül pedig: Isten megáldja a jószívűséget: „Ha ételt adsz az éhezőnek, és segíted a rászorulót, akkor fölragyog a sötétben világosságod [...]. Az Úr vezet majd szüntelen, sivár földön is jól tart majd téged. […] olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:10-11).

Isten kijelenti, hogy ha segíted a szükséget szenvedőket, Ő is betölti a te szükségeidet. Micsoda egyezség! Isten pedig mindig megtartja ígéreteit.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért lényeges, hogy a kedvességnek ára van?
• Hogyan segített meg Isten egy olyan alkalommal, amikor a jószívűséged valami más rovására ment?
• Hogyan lehet a kedvesség a dicsőítés egyik módja?
  

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.07.23.)

„A szeretetben nincs félelem, de a tökéletes szeretet kiűz minden félelmet." (1Ján 4:8a ESV fordítás)

Az irgalmas szamaritánusról szóló példázatnak (Luk 15. rész) két nagyon alapvető tanulsága van a kedvességgel kapcsolatban. Ha valóban szeretnél kedvesebb ember lenni, akkor örömmel bevállalod az alábbi két dolgot:

1. Légy kész arra, hogy váratlan dolgok történnek veled. A kedvességet ugyanis nem akkor kell kifejezned mások felé, amikor azt te előre eltervezed, hanem amikor embertársainknak éppen erre van szüksége. Amikor pont ennek van itt az ideje, dobj el mindent, azaz hagyd abba, amivel éppen foglalkozol. A szeretet kifejezése gyakran kényelmetlen és a kedvesség időigényes.

Nézzük meg, hogy milyen kifogásokat mondhatott volna az irgalmas szamaritánus az út szélén fekvő sebesültnek. Mondhatta volna, hogy: „Megvannak a magam gondjai, amikkel foglalkoznom kell.” vagy „Fontos üzleti ügyeim vannak, amikkel törődnöm kell. Különben is ez már egy veszett ügy.” Bármikor, amikor kifogást keresel arra, hogy ne segíts, az ördög készen állva ott lesz, hogy adjon neked egyet. Örömmel fog adni, akár ezer kifogást, hogy miért nincs időd, energiád vagy pénzed arra, amit meg kellene tetted.

Isten szándékosan vezet sérült embereket az utadba, hogy megtanuld, hogyan légy kedvesebb. Amikor ma találkozol ezekkel a lehetőségekkel, hogyan reagálsz ezekre? Félre söpröd őket, vagy megragadod a pillanatot?

2. Késznek kell lenned a kockázat vállalására. Sokszor a saját félelmeid tartanak vissza attól, hogy kedves légy. Csak képzeld el azokat a jogos félelmeket, melyek az irgalmas szamaritánus fejében is megfordulhattak.

Mondhatta volna, hogy: „Mi van akkor, hogy segítek ennek az embernek, a rablók pedig még itt vannak a közelben”?. Napjainkban mi talán ezt mondanánk: „Mi van, ha ez az ember beperel engem?” vagy: „Mi van, ha igazán nem is tudok segíteni rajta? Nem vagyok képzett elsősegélynyújtó.” Hányszor történt már meg veled, hogy nem segítettél valakinek, mert azt gondoltad, hogy: „Nem tudom, hogy mit is mondjak?” Egy másik nagy félelem, amit nem gyakran említünk meg, az az, hogy mások fájdalmát látva, eszünbe jut a saját törékenységünk. Félünk mások fájdalmával foglalkozni, mivel attól tartunk, hogy a sajátunk is a felszínre bukkan.

De soha nem leszünk képesek igazán kimutatni kedvességünket és továbbadni Isten szeretetét a sérült embertársaink felé, amíg meg nem tanulunk túllépni a félelmeinken. A Biblia azt mondja: „A szeretetben nincs félelem, de a tökéletes szeretet kiűz minden félelmet." (1Ján 4:18a ESV fordítás).

Isten a szeretet, és valójában, ez az első, ami segít begyógyítani a saját sebeinket, hogy így be tudjuk mutatni másoknak is ezt a szeretetet. Isten szeretete az, ami, segít, hogy elhagyjuk múltbéli félelmeinket, és így tudjuk megtanulni, hogy hogyan legyünk kedvesek mások felé. 

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Hogyan tudod úgy alakítani a napirendedet, hogy időt szakíts rá, hogy kimutasd mások felé a kedvességedet?
• Milyen félelmeken kell túllépned ahhoz, hogy képes legyél kedvességet kimutatni mások felé?
• Légy felkészülve rá ezen a héten, hogy Isten azt akarja, hogy megmutasd a kedvességed valaki felé, aki az utadba kerül. Hogyan fogsz reagálni?

*(Daily Hope by Rich Waren, 2017.07.22.)