„Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet. Felkiáltottak, mert mindnyájan látták, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: »Bátorodjatok! Én vagyok az. Ne féljetek!«” (Mk 6,49–50 NIV).

Csak az élet viharaiban tanulhatod meg, milyen is Jézus valójában. Megláthatod, hogy ő nem pusztán csak egy ember. Ő nem csak egy jó tanár vagy egy erkölcsös vezető. Ő Isten, a világmindenség Alkotója.

Márk evangéliuma 6. fejezetében Jézus észrevette, hogy a tanítványok megrémültek. Egy tenger közepén voltak, ahol a szél és a hullámok csapkodták a hajójukat, és emiatt képtelenek voltak haladni. Ezután Jézus elindult feléjük a vízen járva. „Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet. Felkiáltottak, mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: »Bátorodjatok! Én vagyok az. Ne féljetek!«” (Mk 6,49–50 NIV).

A tanítványoknak továbbra is voltak nyomasztó kétségeik – lehet, hogy Jézus csak egy jó próféta volt, aki csodákat tudott tenni. Azzal viszont, hogy a vízen járt, Jézus felfedte, hogy sokkal több, mint csak egy ember. Megmutatta nekik, hogy ő Isten.

Fel is szólította őket: „Bátorodjatok!” És megnyugtatta őket: „Én vagyok az.”

Görögül, amely nyelven a Biblia ezen része eredetileg íródott, az „én vagyok”  kifejezés ténylegesen két szó: ego eimi. Az ego eimi szimplán azt jelenti, hogy „én vagyok”. Miért fontos ez?

Isten neve: „Vagyok” – nem pedig „Voltam”, vagy „Leszek”, vagy „Remélem, leszek”. Amikor Jézus azt mondja, hogy „én vagyok”, ő azt mondja ezzel, hogy nem kell félned. Nem kell görcsölnöd. Ő Isten. És ez bőven elég.

Ha viharon mész keresztül, nem munkára van szükséged – Jézusra van szükséged. Nem egy tervre van szükséged – egy személyre van szükséged. Nem egy rendszerre van szükséged – a Megváltóra van szükséged. Nem egy új célra van szükséged – Istenre van szükséged.

Amikor viharon mész keresztül, emlékezz arra, hogy Isten nem távoli, közömbös vagy kívülálló. Ő a „Vagyok”. És át fog vinni a viharon.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit vagy kit keresel általában, hogy megmentsen egy viharban? Mi tart vissza attól, hogy Istenre tekints?
• Isten neve: „Vagyok” – nem pedig „Voltam”, vagy „Leszek”, vagy „Remélem, leszek”. Mit jelent ez ma számodra?
• Mire van szükséged Istentől ahhoz, hogy keresztül vigyen a viharodon? Beszélj vele erről, és figyeld meg, hogy a megfelelő időben meg fog téged segíteni!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.02.19.)

„Az én gondolataim, nem a ti gondolataitok, mondja az Úr. És az én utaim messze túlmutatnak azon, amit csak el tudtok képzelni” (Ézs 55,8 NLT).

Néztél már szembe nagy kihívással? Olyannal, ami csoda nélkül megoldhatatlannak tűnt?

Ha még nem, akkor majd fogsz! Amikor ez elérkezik, akkor döntened kell! Vagy vársz az Úr időzítésére és vezetésére, vagy a saját kezedbe veszed a dolgot, és magad próbálod megcsinálni a csodát.

Ám az igazság az, hogy a csodák nem onnan jönnek, ahonnan várjuk őket. És végképp nem a saját erőfeszítéseink eredményeképpen jönnek létre. A csodák keletkezése mindig váratlan és kiszámíthatatlan.

Vegyük például Ábrahám életét!. Isten azt mondta neki, hogy fia fog születni, és, hogy ez a fiú lesz a kiválasztott nép atyja. Ábrahám közel száz éves volt, és feleségével eddig még nem született gyerekük. Csoda lett volna, ha ez megtörténik.

Aggódott, hogy Isten ígérete nem következik be, és nem várt Istenre, hogy csodát tegyen. Saját kezébe vette a dolgot, és gyermeke született egy olyan asszonytól, aki nem volt a felesége.

De nem ez volt Isten terve. Isten terve az volt, hogy csodát tegyen Ábrahám feleségével, Sárával. Ábrahám megoldása rosszabb volt mint Istené.

Ugyanez igaz ránk is. A dolgok általad történő megvalósításának módja mindig csupán a második legjobb – Isten módszere viszont a legeslegjobb.

Ha te találnád ki Isten tervét, te lennél Isten. Ám te nem vagy Isten! Ézsaiás próféta könyve 55. fejezetének 8. versben ez áll: „Az én gondolataim, nem a ti gondolataitok, mondja az Úr. És az én utaim messze túlmutatnak azon, amit csak el tudtok képzelni” (NLT).

Bízz Istenben és mondd: „Azt nem tudom, hogy Isten hogyan fogja megtenni, de azt tudom, hogy meg fogja tenni.”

Ezután egyszerűen engedelmeskedj, és kövesd amerre Isten vezet! És készülj a csodára!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Az életed mely területén van szükséged csodára? Próbáltad már a saját erődből létrehozni ezt a csodát vagy bízol Istenben?
• Hogyan tudod megmutatni Istennek, hogy bízol abban, hogy elhozza a számodra szükséges csodát?
• Mi olyan dolgot mond neked Isten, hogy megtégy, aminek nem sok értelmét látod, de tudod, hogy engedelmeskedned kellene neki?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.01.29.)

„Szeretném, ha tudnátok, kedves testvéreim, hogy minden, ami itt velem történt, segített az örömhír terjesztésében” (Fil 1,12 NLT).

A te bizonyságtételed a gyengeségeidből fakad, nem pedig az erősségeidből. Sok ember ezt fordítva gondolja: szerintük a világot lenyűgözi a keresztények jóléte. Ez nem hatja meg a világot. Ezt mindenhol látják. A nem hívő embereket az befolyásolja, hogy a hívők hogyan kezelik a nehézségeket, nem pedig a jólétet.

A szenvedéseid, nem pedig a sikereid által leszel hiteles. A hűséged, nem pedig a hírneved miatt kapsz tiszteletet.

Pál apostol profi volt abban, hogy fájdalmát bizonyságként használja. Egy római börtönből azt írta: „Szeretném, ha tudnátok, kedves testvéreim, hogy minden, ami itt történt velem, segített az örömhír terjesztésében” (Fil 1,12 NLT).

Pál fájdalmát arra használta, hogy érthetővé tegye az üzenetet, amelyet Isten adott neki. Amíg a börtönben megláncolták, levelet írt az egyháznak, amely az Újszövetség részévé vált.

Pál azt mondta: „Minden cselekedetünkben megmutatjuk, hogy Isten igaz szolgái vagyunk” (2Kor 6,4 NLT).

Ide tartozik, hogy hogyan kezeled a fájdalmat, a kudarcot, a vereséget, a problémákat, a hibákat, a bűnt és az életedben előforduló összes rosszat.

Nem kell Isten ereje a jó kezeléséhez, a jót bárki könnyen kezeli. Isten ereje türelmes kitartásra kell.

A világ nem tudja a választ arra, hogyan kell kitartani. De Krisztus követői türelmesen kitartanak mindenféle szenvedésben, nehézségben és bajban, mivel így tesznek tanúbizonyságot Jézus örömhíréről.

A legmélyebb szolgálatod a legmélyebb sérelmedből fakad; és életed legmélyebb üzenete a legmélyebb fájdalmadból származik.

Életed minden területén, ahol fájdalmat éltél át, van bizonyságtételed. Hogyan használod ezeket, hogy másokat segíthess a reménytelenségből a Krisztusban való élet teljességéig?

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy a hívőkkel rossz dolgok történjenek? Megváltozott-e a válaszod, miután végiggondoltad ezt az áhítatot?
• Milyen fájdalmas tapasztalat által segített neked Isten ereje türelmesen kitartani?
• Hogyan magyarázhatod el bizonyságtételedben Isten támogatását a fájdalmas tapasztalat közben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.11.30.)

„Az ÚR elrejtette magát népe elől, de én bízom benne, és reménykedem benne” (Ézs 8,17 GNT fordítás).

Könnyű imádni Istent, amikor az életedben nagyszerűen mennek a dolgok: amikor ő élelmet, barátokat, családot, egészséget és boldog élethelyzeteket biztosít neked. De a körülmények nem mindig kellemesek. Ilyenkor vajon hogyan imádod Istent? Mit csinálsz, amikor úgy tűnik, Isten egymillió mérföldre van tőled?

Isten tiszteletének legmélyebb szintje az, amikor a fájdalom ellenére dicsérjük Istent; hálát adunk neki egy megpróbáltatás során; bízunk benne, amikor kísértésbe esünk; átadjuk magunkat neki szenvedésünkben; és szeretjük őt, amikor távolinak tűnik.

Philip Yancey író egyszer megjegyezte: „Minden kapcsolatban vannak egymáshoz közeledő és egymástól távolodó időszakok; Istennel való kapcsolatunkban – függetlenül attól, hogy mennyire bensőséges – az inga egyik oldalról a másikra leng ki.”

Ez az, amikor az imádkozás nehézzé válik.

Hogy barátságotokat éretté tegye, Isten próbára teszi azt látszólagos távollétével, amikor úgy tűnik, mintha elhagyott vagy elfelejtett volna téged. Isten egymillió mérföldre lévőnek tűnik számodra. Keresztes Szent János a lelki szárazság és az Isten iránti kétely ilyen napjait a „lélek sötét éjjelének” nevezte.

Isten Dávid királyt „szíve szerint való férfinak” hívta (lásd 1Sám 13,14 és ApCsel 13,22), noha Dávid néha panaszkodott Isten látszólagos távolléte miatt:

• „Uram, miért vagy oly messze tőlem? Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?” (Zsolt 10,1 TLB fordítás).
• „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan távol, amikor segítségért nyöszörgök?” (Zsolt 22,1 NLT fordítás).
• „Miért hagytál el engem?” (Zsolt 43,2 GNT fordítás; lásd még Zsolt 44,23; 74,11; 88,14 és 89,49 verseket is).

Persze Isten valójában nem hagyta el Dávidot, és téged sem fog soha elhagyni. Isten többször is megígérte: „Sohasem hagylak el, sohasem hagylak cserben” (Zsid 13,5 GNT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy még akkor is imádd Istent, ha fájdalommal küzdesz, vagy nehéz időszakodat éled?
• Szerinted mit akarhat Isten, hogy ezekben az időkben megtanulj?
• Mi az a néhány ígérete Istennek, ami reményt és bátorítást nyújthat neked?

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem” (Zsolt 23,4).

A stressz egyik legkomolyabb forrása a veszteség. Elveszítheted a munkádat, az egészséged, a pénzedet, a hírnevedet vagy a szerettedet. És a koronavírus járvány valószínűleg fel is erősíti a stresszt.

Mikor az ember veszteségen megy keresztül, két közös reakció van. Az egyik a félelem, a másik pedig a bánat. A bánat jó. A bánat az út ahhoz, hogy keresztül mehessünk az élet változásain. Valójában, ha nem éled meg a bánatot, akkor meg fogsz rekedni! A bánat nem fog megölni, hogy ha kiengeded magadból.

A másik oldalon viszont ott a félelem, és ez rossz dologgá tud válni. Nem egyszer a Biblia azt mondja: „Ne bánkódj!”, „Ne szomorkodj!” vagy „Ne sírj!” Amit ezzel mondani akar az az, hogy „Ne félj!” És ezt 365-ször mondja! A bánat nem bénít meg minket, de a félelem igen.

A 23. zsoltár 4. versében Dávid azt mondja: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.”

Dávid tudta, hogy a pásztoroknál mindig volt egy bot és egy vessző, hogy megőrizzék a bárányaikat. És tudta, hogy Istennek megvolt az ereje, hogy megőrizze őt. Dávid megbízott Istenben, még a halál árnyékának völgyében is.

Mi most mindannyian egy sötét völgyön megyünk keresztül, és dönthetünk úgy, hogy bízunk Istenben még akkor is, ha a sötétségben még nem is látjuk a kifelé vezető utat.

De van egy jó hírem a nagy, ijesztő árnyékokról. Nem létezik árnyék fény nélkül. Ha látsz egy árnyékot, ez azt jelenti, hogy egy fényforrás van a közelben.

A kulcs, hogy mikor a halál árnyékának völgyén mész keresztül, fordítsd a hátad az árnyéknak, és tekints a fény felé. Mert amíg a szemedet a fényen tartod – Jézuson, a világ világosságán –, az árnyék nem fog megijeszteni. 

Csak úgy, mint Dávid, bízz az Úrban a sötét völgyön keresztül is, és imádkozz: „Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat” (Zsolt 142,4).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen völgyeken mentél keresztül az elmúlt időben? Miért olyan ijesztőek számodra?
• Hogyan tud a Szentírás tanulása segíteni abban, hogy szembenézz az életedben lévő félelmekkel?
• Szerinted miért van az, hogy a félelem túlstresszeli az embereket?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.06.26.)