„Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk.” (Ef 1:4-5, SZIT)

Nemrég egy férfi jött be az irodámba és azt mondta; „Keresztény vagyok, de úgy érzem, nem jutok sehova, mintha megragadtam volna és egy helyben járnék.”

Azt kérdeztem: „Ön szerint mi lehet a probléma?”

Ő így válaszolt: „Szerintem a probléma az, hogy nem szeretem Istent eléggé.”

Mire én: „Ez nem az ön problémája. Az ön problémája nem az, hogy nem szereti eléggé Istent. Az ön problémája az, hogy nem érti meg, hogy Ő mennyire szereti önt.”

A szeretet mindig a szeretetre válaszol. A Biblia szerint: „Azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.”(1Ján. 4:19) Amikor azt mondod: „Nem szeretem Istent, az azért van, mert nem érted, hogy Ő valójában mennyire szeret téged.”

Hogy megértsd életed célját és hívását, Isten természetét kell megértened. Isten maga a szeretet. A szeretet az Ő természetének a lényege. Isten az egyetlen oka annak, hogy a szeretet létezik az univerzumban. A hangyák és a csigák nem tudnak szeretni, de te Isten képmására lettél teremtve, így szeretni is tudsz.

Az az oka, hogy létezel, hogy Isten szeretni akart téged. Életed elsődleges célja, hogy Isten szeressen! Igen, fontos a szolgálat, az engedelmesség és az Isten felé való bizalom, de a legfontosabb, hogy szeresd Őt.

Akkor hát még egyszer: Az elsődleges feladatod nem az, hogy tégy valamit, hanem csak annyi, hogy Isten szeressen.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit felelsz arra az igazságra, hogy az elsődleges feladatod az, hogy élvezd a kapcsolatodat Istennel?
• Gondolj jelenlegi kapcsolatodra Istennel. Több lett ez a kapcsolat szabályok és rituálék által, mint szeretet által?
• Milyen hatással van az engedelmességedre és az Istennek tett szolgálatodra az, hogy megmártózol az Ő szeretetében?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.03.22.)

„Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják. Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,” (Ámosz 8:11-13, SZIT fordítás)

A Biblia azt mondja a János 19:28-29-ben: „Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.” (SZIT fordítás)

A „Szomjazom” kifejezés Teréz anya életigéje volt. Ő alapította a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet és az ún. Haldoklók Otthonát. Világszerte az ilyen otthonokban, ahová a legszegényebbeket fogadták be, volt egy kereszten függő Jézus kép, mely alá írva a szavak: „Szomjazom”. Teréz anya szerint ez a szolgálatunk – csillapítani Krisztus szomját az által, hogy segítő kezet nyújtunk a szükséget szenvedőknek.

Nem segíthetünk Jézusnak a kereszten. Az régen történt. El tudod képzelni, milyen lehetett annak a katonának, aki inni adott Jézusnak? Micsoda kiváltság! Mi ezt nem tehetjük meg. De segíthetünk a körülöttünk élőknek.

Létezésünk célja, hogy Jézus szomját oltsuk a kereszten minden lélekért és ezt működő szeretetünk által mutassuk meg.

A működő szeretet az, amikor a – testi, lelki vagy érzelmi – szomjúságban szükséget szenvedő emberekkel találkozunk, akik Krisztus szeretetére szomjaznak, aki pedig értünk szomjazott.

Körülötted is vannak olyan emberek, akik lelki szomjúságtól szenvednek, bár ezt a kifejezést senki sem használja. Van néhány szinonima a lelki szomjúságra: unatkozás, boldogtalanság, elégedetlenség, stressz és kétségbeesés.

Azok az emberek, akik lelkileg szomjaznak, az életük értelmét és célját keresik. Hallani akarják Isten szavát. Tudni akarják, mit kezdjenek az életükkel.

„Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják. Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,” (Ámos 8:11-13, SZIT fordítás)

Hát nem egy tökéletes mai társadalomkritika ez? Az emberek kívülről jól néznek ki, de belül üresek. Depressziósak, bátortalanok, legyőzöttek, kétségbeesettek, elégedetlenek, folyton változtatják elképzelésüket, keresnek valamit, ami elégedettséggel töltheti el őket, amitől elmúlik a szomjúságuk.

Mi a Te felelősséged ezek felé az emberek felé? A világ felé?

Csak úgy szolgálhatod Istent, hogy az embereket szolgálod és segítesz nekik az Ő nevében. Segíts nekik enyhíteni a szomjukat úgy, hogy megosztod velük, hogy Isten mit tett azért, hogy ők teljes életet élhessenek.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Kik azok az emberek a környezetedben, akik lelkileg szomjaznak?
• Miért fontos, hogy észre vedd, ha valaki belül szenved, miközben a felszínen úgy tűnik, minden rendben van?
• Hogy szolgálja Istent a mások felé való szolgálat?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.03.10.)

„Mikor Jézus ismét megszólalt, ezt mondta: ’Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.’” (János 8:12 – NIV fordítás)

Amikor Jézus azt mondta, hogy „Én vagyok a világ világossága”, akkor meghatározta, hogy Ő ki. Azt mondta ezzel, hogy „Én tudom, hogy ki vagyok.” A Bibliában legalább 18-szor mondta el Jézus magáról, hogy ki Ő. Azt mondta, Ő az ajtó, az élet kenyere, az út, az igazság, a feltámadás és az élet. Jézus tudta, hogy ki, és ennek eredményeképpen nem volt nyomás alatt.

Itt az identitással kapcsolatos elvről van szó. Mindaddig, amíg bizonytalan vagy saját identitásodban, addig nyomás alatt leszel, hogy megfelelj mások elvárásainak. Manipulálni fognak és megpróbálnak olyanná formálni, amilyenné ők gondolják, hogy lenned kellene, és nem hagyják, hogy olyan legyél, amilyennek Isten teremtett.

A stressz egyik fő forrása, hogy megpróbálsz olyan valaki lenni, aki nem vagy. Amikor félsz attól, hogy más rájön, milyen is vagy valójában, vagy hogy nem leszel képes fenntartani a látszatot, az stresszt okoz.

Egyetlen módon tudod ellensúlyozni ezt a külső nyomást – úgy, hogy van egy belső elégedettségérzésed azzal kapcsolatban, aki vagy és akinek Isten teremtett téged. Úgy tudhatod meg, hogy ki vagy, hogy tudod azt, hogy kié vagy.

A Biblia azt tanítja, hogy téged Isten teremtett, és hogy nagyon szeret. Ő elfogad úgy, ahogy vagy, és terve van az életeddel. Amíg nem rendezed el magadban azt, hogy ki vagy, bizonytalan leszel, stressz nyomása alatt maradsz, és nem tudsz másoknak sem szolgálni.

Jézus mindig olyan dolgokat tett, amin csodálkoztak vagy meglepődtek az emberek. Alázatos volt, és szolgálta az embereket. A tanítványok közül egyik sem gondolt volna soha arra, hogy megmossák egymás lábát a felső szobában, mert bizonytalanok voltak. Jézus azonban mindig az erő pozíciójából szolgált. Tudta, hogy ő ki, és azt is, hogy kié, ezért nem volt nehéz számára alázatosnak maradni és szolgálni az embereket.

A szolgálat az önbecsüléssel szoros kapcsolatban áll. Amíg nem győzöd le a benned lévő bizonytalanságot és nem vagy kibékülve magaddal, addig nem fogod úgy érezni, hogy szeretnél másoknak segíteni. Legyen egy bizonyosság benned azzal kapcsolatban, hogy ki vagy, és hogy kié vagy, és akkor hatékonyan tudsz másokat szolgálni.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi a különbség aközött, amit az emberek mondanak rólad, és aközött, amit szerinted Isten mond rólad?
• Mit jelent az, hogy az erő pozíciójából szolgálni?
• Miért tudunk hatékonyabban szolgálni akkor, amikor bizonyosak vagyunk afelől, hogy kik vagyunk Krisztusban?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2016.12.31.)

„Jöjjetek hozzá mint élő kövek, mint szellemi ház, amely szent papsággá épül fel.” (1Péter 2,5a, GW fordítás)

Isten azt mondja, hogy pap vagy. A hátteredtől függően ez vagy ijesztő, vagy kicsit zavaros lehet számodra. Péter azt mondja, hogy a papsággal járó felelősség és kiváltság most bármelyik hívő számára elérhetővé vált.

Az Ószövetségben a papok két dolgot tettek:

1. Nekik volt joguk, kiváltságuk és felelősségük közvetlenül Istenhez fordulni. Imádkozhattak Istenhez, beszélhettek vele, imádhatták őt és közösségben lehettek vele. Mindenki másnak a papon keresztül lehetett Istenhez fordulnia.

1. A papnak volt az a kiváltsága és kötelessége, hogy Istent képviseli az emberek felé, és más emberek szükségeit betöltve szolgál.

Ez a két dolog rád nézve is igazzá vált, amikor hívővé lettél.

Most már közvetlenül fordulhatsz Istenhez. Nem kell senki máson keresztül imádkoznod. Nem kell senki máson keresztül megvallani a bűneidet. Nem kell senki más ahhoz, hogy Istennel kapcsolatban és közösségben legyél. Olvashatod a Bibliát, beszélhetsz az Úrral, és közvetlen kapcsolatban lehetsz vele.

A Biblia azt mondja, hogy a templomban volt egy kárpit, amely a Szentek Szentjét, vagyis Isten Szent Szellemének lakhelyét elválasztotta attól a helytől, ahol az emberek voltak. A kárpit mögé csak a papok mehettek be évente egyszer. Amikor Jézus meghalt a kereszten, Isten ezt a  – több mint 20 m magas – kárpitot a tetejétől az aljáig kettéhasította, azt szimbolizálva, hogy most már nincs többé elválasztva ez a kettő.

Isten olyan ajándékkal is felruházott minket, hívőket, hogy szolgálhatunk más emberek felé. Minden keresztény egyben szolgáló is – nem pásztor, de szolgáló. Minden alkalommal, amikor arra használod az ajándékaidat és a képességeidet, hogy másoknak segíts, szolgálsz.

„Ő az, aki megmentett minket és kiválasztott minket a szent munkájára – nem azért, mert megérdemeltük volna, hanem mert ez volt a terve már jóval azelőtt, hogy a világ elkezdődött” (2Timótheus 1,9a, TLB fordítás). Miért mentett meg téged Isten? Azért, hogy szolgálhasd őt. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés ellentmondás.

Hogyan tudod meg, hogy mi a szolgálatod? Nézd meg a képességeidet, az ajándékaidat, a tehetségedet. Amikor ezeket használva segítesz másoknak, azt szolgálatnak hívják – és ezzel nem kell dicsekedni, és nem is kell tőle megijedni. Egyszerűen csak segítesz másoknak, nem több, nem kevesebb. Tudsz pap lenni egy üzletben? Persze, hogy tudsz. Tudsz pap lenni könyvelőként? Persze. És kamionvezetés közben is? Igen, tudsz. Bármikor, amikor más embereknek segítséget nyújtasz Isten nevében, szolgálsz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mik a szellemi ajándékaid és képességeid? Hogyan használod ezeket, hogy Istennek és másoknak szolgálj?
• Mit gondolsz, milyen hozzáállással szeretné Isten, hogy szolgálj? Miért?
• Hogyan tudod a legtöbbet kihozni abból, hogy pap vagy? Kihasználod teljes mértékben azt a lehetőséget, hogy közvetlenül mehetsz Istenhez?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.12.30.)

„Használjátok fel testetek minden részét arra, hogy dicsőséget szerezzetek Istennek.” (1 Korinthus 6:20b, TLB fordítás)

Amikor készen állsz arra, hogy Isten használjon téged, Ő nem csak azt szeretné látni, hogy az idődet a legfontosabb dolgokkal töltsd. Azt is szeretné, hogy a tehetségedet az örökkévalóság szemszögéből is használd.

1 Korinthus 6:20-ban úgy olvassuk, hogy „Használjátok fel testetek minden részét arra, hogy dicsőséget szerezzetek Istennek.” (TLB fordítás)

Van egy nagy félreértés a Mennyországgal kapcsolatban, ami még sok keresztyén embernél is jelen van. Néhányan azt gondolják, hogy amikor a Mennyországba kerülnek, akkor mást sem kell majd csinálniuk, mint, hogy hátradőlve nassoljanak, fehér köntösbe bújva hárfán játszanak és a felhők között ficánkoljanak.

Mit is kell akkor csinálni tulajdonképpen a Mennyben töltendő sokmillió év során?

Isten terve szerint kell majd a Mennyben szolgálnod. Lesznek tennivalók a Mennyben – olyan élvezetes dolgok, amivel Istent szolgáljuk. Ő most lehetőséget ad neked arra, hogy ezeket gyakorold a földön. Miért is bízna rád valami fontos dolgot Isten az örökkévalóságban, ha itt lent a földön nem csináltál mást, mint hogy magadnak éltél? Ha egész életedben a partvonal mellett ültél azt mondogatva, hogy „Én magamnak élek”, akkor ha a Mennybe kerülve azt mondod, hogy „Rendben, Uram, akkor most a kispadról szeretném, ha az első csapatba tennél egyből, add, hogy most szolgálhassalak.”, akkor erre Isten válasza az lesz, hogy „Erről szó sem lehet. Milyen szolgálati képességeket fejlesztettél ki magadnak a földön töltött időszak alatt? Nincs is semmi ilyen képességed.”

A pénzedből semmit sem fogsz tudni magaddal vinni a Mennybe, sem a tulajdonaidból. Egyetlen egy kézzelfogható dolgot sem viszel majd a Mennyországba.

Mit viszel akkor magaddal? Két dolgot csupán: a jellemedet és a képességeidet. Isten azt szeretné, hogy megértsd, hogy pontosan most van időd arra, hogy felkészülj az igazi dolgokra. Most van itt a lehetőséged arra, hogy a szolgáló képességeidet kialakítsd, és olyan jellemet építs magadnak, ami Jézuséhoz hasonlít.  

Teszel-e bármit is annak érdekében, hogy a képességeidet Isten számára kamatoztasd? Vagy mindent a saját javadra használsz? Isten azt szeretné, hogy már itt lent a földön is jól szolgáld őt és aztán folytasd ezt az örökkévalóságig a Mennyben.

Beszéljetek róla:

• Milyen módon használod a képességeidet és tehetségedet Istent szolgálatára? És mindezeket hogyan használod a magad javára?
• Mit jelent kialakítani a szolgáló képességeidet?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.10.01.)