„Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.” Apostolok cselekedetei 2:44-45. Új Fordítás

Senki sem volt olyan önfeláldozó, mint a korai egyház tagjai. Az Apostolok cselekedetei 2:44-45-ben ezt olvashatjuk a Bibliában: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.” Ezek a korai keresztények nem csak pénzt adományoztak. Nagylelkűen bántak mindenükkel, amilyük csak volt. Azt is mondhatnánk, hogy radikálisan nagylelkűek voltak.

Mi történne a gyülekezeteinkben és gyülekezeteink által, ha mi is ugyanilyen radikálisan nagylelkűek lennénk? A Biblia szerint örzői és kezelői vagyunk mindazon javaknak, amelyekkel Isten ajándékozott meg bennünket. Felelősek vagyunk azért, hogy forrásainkat olyan módon használjuk fel, amely hatással van a mennyei Királyság építésére is.

Isten az erőforrásait nem csak a saját élvezeteidre szánja, hanem arra is, hogy formáld velük a körülötted lévő világot. A Teremtő soha nem azért áld meg bennünket, hogy céltalanul őrizgessük az Ég ajándékait. Ő azert adja áldását ránk, hogy mi is áldássá lehessünk mások számára.

Ez egy reményteli, bátorító igazság, amelyre emlékezhetünk karácsonykor is. Keressük meg a módját, hogyan lehetünk radikálisan nagylelkűek, és tegyük ezt az időszakot emlékezetessé valaki számára, akit Isten helyezett az életünkbe.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Hogyan változna meg az életed, ha elkezdenél radikálisan nagylelkű lenni?

Ha harcolsz magadban a nagylelkűség ellen, mi akadályoz meg abban, hogy ilyenné válj?

Mi az első lépés amit megtehetsz, hogy áldássá legyél mások számára?

* (Daily Hope by Rick Warren - 19/12/2017)